Ezt az igen megtisztelő díjat.
Nohát. Méghogy én a kelt tészta művésze? Aztán rájöttem, lehet a dologban valami :)
Első kenyeremnek úgy fogtam hozzá, hogy a három órát, amíg a kenyérsütő gépem dolgozott rajta, szó szerint végigizgultam.
Első péksüteményeim formázásánál szó szerint remegett a kezem izgalmamban.
Első kalácsaimnak külön postot szenteltem :) és írtó büszke voltam magamra, hogy ezt a hegyet is megmásztam.
Nem mondom, hogy most már minden izgalom nélkül vágok bele kelt tésztás finomságok elkészítésébe, de ma már inkább izgat a kihívás, az újdonság, hogy megtaláljam, hogy lehet egy-egy recepttel játszani, frissíteni, újítani.
Kedves kelt tésztát gyúró-dagasztó-formázó-sütő háziasszonyok és háziurak :) - lett légyen blogger vagy sem -, kérem, mindenki érezze magáénak ezt a díjat, ha már érezte a hólyagosra kelt tészta selymességét tenyerén, ha már szegett meg maga sütötte, roppanós héjú, fénylő belű kenyeret, ha már tálalt illatozva csábító péksüteményt reggelire, kalácsot uzsonnára.
Mert igen, a kelt tészta művészet, és nemcsak a tészta művészete, de valahol az életé is, ahogy az átszitált lisztből, aranyló sárgájú tojásból, fehéren csurranó tejből, selymes vajból kenyér-kalács-kifli születik.
Chef Viki, köszönöm!
3 megjegyzés:
Gratulálok a díjhoz!!!! Az biztos, hogy te is nagyon-nagyon megérdemelted, mert csodás dolgokkal ajándékozol meg bennünket!!!:)
Gizi, köszönöm :) Igyekszem eztán is, megígérem :)
Gratulálok, ami jár, az jár!! Megérdemelted:)
Megjegyzés küldése