Márciuska

Ma reggel láttam bolgár kollegám kabáthajtókáján ... egek! ... hosszú évek óta nem láttam a tavasznak ezt a kedves jelképét ... pedig gyerek- s tinikoromban büszkén viseltem s mi, lányok titokban "versenyeztünk", ki kap többet s szebbet :) ...
Ez a kis dísz egyben a tavasz jelképe is.
A márciuska, vagy román nevén martisor.

A márciuska az életöröm megtestesítője, az élet szeretetének egyik jele, mellyel az emberek köszöntik a természet újjászületését.



A "márciuskák", többek között, a román néphagyomány féltve őrzött kincsei - s mint tegnap megtudtam, nemcsak a románoké, hiszen Bulgáriában és Macedóniában is nagy hagyománya van.
Március első napját a tavasz kezdeteként tekintik. Dák és trák hagyományként tartják számon ezt a szokást a néprajzkutatók. A trákok Marsyas Silen, tavasz- és virághozó istenüknek, a természet megtermékenyítőjének hódoltak a márciuskákkal.
Számos, Romániában talált régészeti lelet is bizonyítja, hogy a márciuskák 8000 évesek. A földből kiásott márciuskák zsinorra felfűzött, apró, piros és fehérre festett, folyami kavicsok voltak, amit nyakláncként hordtak a lakók. A piros szín a tűz, a nap és a vér jelképe volt, a nő tulajdonságainak a kifejezője. A férfi eszességét pedig a fehér szín tükrőzte.
A napjainkban használt márciuska zsinór, a fehér és piros szálak szabályos összeserülése, az anyag állandó mozgásának a jelképe.
A népszerű néprajzkutató, Simion Florea Marian mutat rá a bukovinai márciuskák jellegzetességeire.
A bukovinai márciuska tulajdonképpen egy arany vagy ezüst érme, amit egy fehér és piros színű, összesodort cérnára kötöttek, és ezt a gyerekek a nyakukban hordták, amolyan szerencsehozó amulettként. A lányoknak tizenkét napig kellet viselniük a nyakukban, majd a hajukba tűzték mindaddig, míg a gólyák meg nem érkeztek vagy míg ki nem virágzott az első fa. A zsinórt ekkor a kivirágzott fára bogozták, levették róla az érmét, és sajtot vásároltak rá, hogy egész évben hamvas bőrű, szép lányok maradjanak.
Dobrogea-ban a lányok nem a fára akasztották a márciuskát, hanem felhajították a felhők közé. Bihar környékén az a szokás járta, hogy, ha a lányok esővizzel mosakodtak meg tavasszal, egészségesebbé és széppé váltak. Bánát vidékén az a hajadon, aki az erdei szamóca levelei alatt összegyűlt esővizzel mosakodott, abban az évben férjhez ment.
Erdélyben a márciuskáknak gonoszűző szerepük van, a kapura függesztik őket, kiteszik az ablakba, vagy az állatok szarvára kötik.
Az együtt élő nemzetekre jellemzően, az erdélyi magyarok is átvették ezt a tavaszváró-köszöntő szokást, s így egyre több erdélyi magyar lányka és nő kiskabátján, óraszíján lehet látni a vidám piros-fehér zsinórkát.



Egy másik forrás - inkább legenda - szerint, a márciuska elnevezése a március hónap nevéből jön, ami a Marte Isten nevéből ered.
Több, mint 1000 évvel ezelőtt a márciuska egy arany vagy ezüst érme volt, melyet egy piros- fehér zsinórral kötöttek a gyerekek nyakába.
Az ide vonatkozó legenda szerint egy sárkány ellopta a Napot, de egy daliának sikerült legyőznie a gonoszt. A Nap ismét feljött az égre, de a sárkánnyal való küzdelem közben megsebesült hős vére pirosra festette a havat. A nap elolvasztotta a havat, és kibújt az első virág, a hóvirág. Azóta fonták össze a piros és fehér selyemszálat, a tél és tavasz jelképeként, rá pedig az érmét, a nap jelképét, mely nélkül nincs élet.


forrás
Edit barátném, aki a két márciuskáról a képet küldte, köszönöm :-)
http://imolka.wordpress.com/
http://www.scoaladavidprodan.ro/