Szösszenetek a konyhámból, az életemből. Mosollyal, receptekkel, vidámsággal, marcipánnal, csokival.
Oldalak
2010. ápr. 29.
Egy kellemes látogatás
Egyrészt elautókáztunk a Duna kanyarhoz, egy szép kis faluba, Dömösre. Találkoztam Cuckával és két tündéri apróságával és kézbesítettem a Segítsüti 2.0 Janus tálját. Hajókat néztünk, Duna parton sétáltunk, fagyiztunk hármasban.
Másrészt :), Dömösről visszafele találkoztunk egy szívemnek igencsak kedves barátommal, Dórival :)
Az úgy volt, hogy Dóri jónéhány hónappal ezelőtt felajánlotta, hogy a kertjében lévő kis diófacsemetét vegyünk magunkhoz. Lévén az ő kertjében uralkodik a diófacsemete apukája (anyukája :), s két diófa egy kis udvaron tudvalevőleg nehezen fér meg.
Manapóval mindketten idült időhiányban szenvedünk, így a facsemete elhozatala mostanáig húzódott.
Vasárnap viszont sikerült a terv (igaz, eredetileg szombatra ígértük), hát mégis jobb későn, mint soha :)
Dóri kedvesen, mosolygósan fogadott, Manókája - aki legalább annyira aranyos és eleven, mint a mi Manónk, csak kutya "kiadásban" :) - érdeklődve szaglászta, kik is lehetünk, aztán úgy döntött bizonyára barátok vagyunk, ezúton is köszönjük a bizalmat :)
Manapó nekirugaszkodott és a Dóritól kapott ásóval felszerelkezve munkába kezdett, míg mi hármasban, pontosabban négyesben mulattuk az időt.
Dóri, többek között, azzal fogadott, hogy összerakott néhány konyhaedényt, amit régóta nem használ, gondolta, talán nálam gyakrabban munkára lesznek fogva. Mi az hogy! :) Fém keverőtálak minden méretben, az egész kicsitől az egész nagyig, osztott pároló edény, konyhai papírtörlő tartó - ilyet is régóta terveztünk venni. Egy nagy zsáknyi üres befőttesüveg! Mind-mind igazi kincsek egy magamfajta gasztro-blogger számára. Ezúton is hálám értük :)
S ha ez nem lenne elég, hát Dóri még tudta fokozni :)
'Úgy tudom, te nem sütsz otthon kókuszosat, mert Manapó allergiás a kókuszra, te viszont nagyon szereted' - mondta Dóri és egy tál becsomagolt kókuszos tekercsre mutatott 'ezt neked sütöttem'. Itt jegyzem meg, a kókuszos tekercsek földi pályafutása igen rövidre szabott volt, a másnap reggelt csupán két darab élte meg.
Manót kisujjnyi vékonyra vágott és ropogósra sütött sajtos-köménymagos rúddal várta, amiből kiadós adagot szintén csomagolt. Nos, Manó amellett, hogy helyben eltüntetett egy maréknyit a finoms sós ropogósból, este otthon is alaposan kivette a részét a pusztításból :) Manapóval ketten osztozkodtak a sajtos rudakon, nekem mindössze egy szálat hagytak, kóstolónak :)
És! A forrásvíz is a forrásból az igazi hasonlattal élve, sk sütésből megkóstolhattuk Dóri messzeföldön híres ökörszem aprósütijét. Ugye Max, nektek is nagyon ízlett? Hát nekünk is :) Az utolsó darabig :)
A sütik és konyhai edények mellett Manó kockakirakóst kapott, és még egy játékot, amire én is emlékszem gyerekkoromból, bevallom nem tudom, mi a hivatalos neve, de Manó név nélkül is nagyon élvezi rakosgatni :)
Amíg mi sütiztünk, beszélgettünk s míg a két Manó barátkozott :) és én megcsodáltam az ablakpárkányon elegánsan elnyúló dús szőrű macsekot, addig Manapó végzett a kis diófacsemete kiásásával. Fura mód, nem földlabdával együtt jött ki, a gyökerei között nem tartotta meg a földet, hiába ásta körbe Manapó.
A sokféle jóval és finomsággal megpakolva elköszöntünk Dóritól és Manótól és hazafele vettük az irányt.
Otthon első dolgunk volt a diófacsemetét alaposan előkészített földbe elülteni, majd bőven meglocsolni.
Remélem megfogódzik a mi kertünkben is, olyan szép sudár fává cseperedik, s olyan sok és finom diót fog teremni, mint az apukája Dóri kertjében.
Dóri, köszönjük szépen a kellemes délutánt, ha rövidkére is sikeredett, nagyon jól éreztük magunk, Manó azóta is emlegeti 'a kiskutyát, akinek ugyanaz a neve, mint nekem, és a fehérhajú Dórinéninél lakik' :)
Persze, az edényeket villámgyorsan elpakoltan, némelyiket munkára is fogtam, így fénykép elmaradt, s kertünk új lakójáról, a diófacsemetéről sem készítettem még képet, ez utóbbit mindenképpen pótolni fogom, már csak azért is, hog hosszú évek múlva megmutathassam 'neki', milyen kis fagyerek volt, mikor hozzánk került :)
2010. ápr. 28.
Kétszer kettő napraforgó kenyér
Mint kiderült, a hölgy az evamagazin.hu szerkesztője s aziránt érdeklődött, beleegyezem-e, hogy a blogomról a napraforgó kenyér - recepttel, fényképpel, forrással - felkerüljön az evamagazin.hu oldalra.
Örömmel egyeztem bele :)
Egyetlen bökkenő volt, nem találtam az eredeti méretű fényképeket, csupán a blogra kitett, alaposan lekicsinyítettek rejtőznek a gépemen. Hát, nincs más hátra, mint előre, mondtam, úgyis terveztem sütni a napokban, hát azt majd ismét lefotózom s elküldöm a képeket az eredeti méretben.
Manóék óvódájában tegnap tartották az Anyák napi ünnepséget.
Mivel a csoportban kimondatlanul is én vagyok a "finomsütis édesanya" :), gondoltam, meglepem az apróságokat egy édesre sütött napraforgó kenyérrel.
Igen ám, de hogy lehetne igazságosan elosztani 28 apróság között a 16 szirmot s a virág közepét? ... Így született egy adag tésztából két édes napraforgó kenyér.
A két, oviba szánt, napraforgó kenyeret hétfő délután sütöttem, majd a még langymeleg kenyereket letakarva a konyhapulton hűlni hagytam, míg elmentem Manóért az oviba.
Hazaérkeztünkkor Manapóm már otthon volt és széles mosollyal az arcán közölte, hogy mindkét diós-mandulás-cukros süti nagyon finom lett, letesztelte! ... Mit ne mondjak, pár pillanatra kihagyott a szívem, aztán életem párjának hamiskásan csillogó szemébe nézve tudtam, csak ugrat :), a két kenyér érintetlenül várakozott a konyharuhák alatt.
De hát adva volt ugye a feladat, napraforgó kenyér otthonra is, hiszen csak nem hagyhatom férfiembereim ilyen finomság nélkül :)
Kedden reggel hát bedagasztattam a géppel még egy adag tésztát, s ebből újfent két napraforgó kenyeret sütöttem, egy édeset - dióval, mandulával, cukorral szórva -, s egy sósat - ezt pestos, zöldfűszeres vajjal kentem meg, s pirított magokkal szórtam be.
Az esti pusztítást, amit a két kenyérben véghezvittünk, nem fényképeztem le, pedig egy fotót megért volna :)
Kedd délután, az óvónénik s néhány apróság beszámolója szerint is, az édes napraforgó kenyerek nagy sikert arattak a Delfin csoport ovisai között :), az utolsó morzsáig elfogyott mindkettő :)
Mivel az oviba sütött két kenyeret édesnek szántam, egyenesen a tésztába tettem aprított aszalt sárgabarackot, két narancs héját és egy vaníliarúd kikapart magját.
Az otthonra készült kenyerek tésztáját natúran - külön ízesítés nélkül - készítettem. Az édes napraforgó kenyérhez cukorral, aprított mandulával, vaníliarúd kikapart magjával, citromhéjjal ízesített vajat használtam, míg a sós kenyér lapjait frissen aprított zöldfűszeres, pestos vajjal kentem át.
A hétfői és keddi sütésnél nem készítettem fázisfotókat, így a leírásnál a korábban sütött napraforgó kenyér fázisfotóit használom.
Napraforgó kenyér - édes és sós változatban
hozzávalók - tészta
250 ml langyos tej
125 ml olaj
2 tojás
76 dkg liszt (BL 55)
1 kk cukor
2 kk só
2 tasak szárított élesztő (2*7 gr)
hozzávalók - kenyérlapok kenéséhez100 gr olvasztott margarin
édes kenyérhez: + 1 narancs/citrom reszelt héja, 2 bő ek cukor, 1 vaníliarúd kikapart magja
sós kenyérhez: + 5-5 nagy bazsalikom- és oreganó levél, 2 kk fokhagymás-petrezselymes pesto, 3 csipet só, frissen őrölt bors
hozzávalók - külső kenéshez és szóráshoz1 tojássárga
30 ml tej
édes kenyérhez: pirított mandula, dió, cukor
sós kenyérhez: pirított szezám-, len-, napraforgómag, dió
A tésztához valókat érkezési sorrendben a kenyérsütő gép formájába teszem, majd dagaszt-keleszt programot indítok.
A másfél óra alatt, míg a program lejár, összeállítom az édes és sós kencéket. Mivel kétféle kenyeret akarok sütni, a 10 dkg margarint megfelezem.
Az édes kenyérhez a margarin egyik felébe belereszelem egy citrom héját, beleteszem a vaníliarúd kikapart magját, a cukrot, kevéske elnagyoltan felaprított mandulát, majd habosra keverem.
A sós kenyérhez a margarinhoz szórom a zöldfűszerek frissen aprított leveleit, hozzáteszek 2 kk pestot, sózom, borsózom, majd szintén habosra keverem.
A szépen megkelt, kifejezetten jó állagú, rugalmas tésztát mérleg segítségével két egyenlő részre osztom. Ha egy nagy napraforgó kenyeret sütnék, ezt a lépést kihagynám. Az egyik tészta darabot konyharuhával letakarom, a másikkal dolgozom tovább.
A tészta darabot lemérem és pontosan ketté osztom. Egyik felét letakarom és pihenni hagyom, a másik felét, szintén mérleg segítségével, öt egyenlő darabba vágom.
Az ötből négy tésztadarabot egyenként 20 cm átmérőjű körré nyújtok, megkenem a cukros/sós margarinnal, majd ráteszem a következő tészakört. Az ötödik lapot nagyjából 22 cm átmérőjű körré nyújtom, ez a többi tetejére teszem úgy, hogy a tésztakupac szélén körben leérjen, és ezt az ötödik lapot már nem kenem meg. Ilyen lesz:
Éles késsel, a peremtől 1 cm-re, négy felől csillag alakban bevágom úgy, hogy a tésztát nyolc fele osszam.
Középről kiindulva, a kapott nyolc háromszöget kifele hajtom. Ezek lesznek a külső szirmok. Valahogy így:
A másik fél tésztadarab negyedét levágom és félre teszem (nem négybe vágom, az egész negyedét veszem le).
A megmaradt tésztát lemérem és ismét pontosan öt fele osztom.
Négy darabból egyenként 18 cm átmérőjű körlapokat nyújtok, megkenem a cukros/sós margarinnal majd egymásra teszem. Az ötödik lapot most is kicsit nagyobbra, 20 cm átmérőjű, nyújtom és a megkent lapokra helyezem, hogy körben lelógjon.
Óvatosan alányúlva felnyalábolom a tésztakupacot és a kihajtogatott szirmok közé teszem. A tésztákat egymáshoz igazítom, majd a még érintetlen tésztaköröket is nyolc fele vágom, úgy, hogy a peremtől 1 cm-re indulva, a vágások a már meglévő és kihajtott szirmok közepénél kezdődjenek.
Az újabb nyolc szirmot is kihajtom, ezek lesznek a napraforgó belső szirmai.
Ilyenformán:
A megmaradt tésztadarabba - attól függően, hogy édes vagy sós napraforgó kenyérhez készül -, beledolgozok kevéske cukrot-durvára vágott mandulát -kevéske reszelt narancs/citromhéjat vagy fél kk pestot-frissen őrölt borst- gondolatnyi sót, majd gömböccé formálom, kissé ellapítom, a tésztavirág közepére helyezem és köré igazgatom a kihajtogatott szirmú tésztaköröket.
Tojássárga tej keverékével átkenem a szirmokat és a tésztavirág közepét, majd megszórom - ismét, attól függően, hogy édes vagy sós lesz - dió-mandula-cukor vagy napraforgó- len- szezámmag-dió keverékével.
Sütőpapírral letakarom és beteszem a 200 fokra előmelegített lerbe. * 6 percet sütöm így, majd lekapom a sütőpapírt, a sütő hőjét visszaveszem 175 fokra és további 20-25 percet még sütöm.
A lerből kivett, eszméletlenül illatos, csábító napraforgó kenyereket az alattuk sütőpapírral rácsra emelem és hűlni teszem.
* Ha egy kenyeret formázok az egész tésztaadagból, akkor 10 percig sütöm 200 fokon, letakarva, majd további 30-35 percig 175 fokon, a tetején lévő sütőpapír nélkül.
Most, hogy két kenyér készült egy adag tésztából, amíg az egyiket formáztam, a másikhoz a tészta két réteg konyharuha alatt pihent. Amíg az első napraforgó kenyér megsült, addig megformáztam a másodikat és visszamelegítettem a lert 200 fokra.
A tésztának nem ártott ennyi pihenés, ugyanolyan ruganyos, jól formázható lett, s a pestos, magos napraforgó kenyér is ugyanolyan magát kellető-etető volt, mint édes, cukros-diós-mandulás testvére.
A formázás nem ördöngösség, nagyjából 20-25 percet vesz igénybe, ennek egy része a méricskélés :), megéri mérleget használni az osztáshoz.
Jó étvágyat !
Segítsüti átadás - Cucka, köszönöm!
De vegyünk csak mindent szép sorjában.
Két Segítsüti csomagot vállaltam készíteni - kedves licitnyertesemnek, Ullapoolnak pénteken adtam át a csütörtök este-péntek kora reggel készített sütiket tartalmazó csomagot.
A péntek este-szombat kora reggel összeállított csomag kézbesítését szombatra terveztük, szép idő esetén személyesen. A szép idő azért volt kitétel, mert Cucka és jómagam annyira ellentétes irányban lakunk, hogy sem jövet, sem menet nem esne útba, s esős, zimankós időben az egyirányba majd két órás autókázás helyett a posta futárszolgálatára támaszkodtam volna.
De nem így lett, ragyogó napsütést ígértek az időjósok múlt hétvégére, kivételesen igazuk volt :)
Felszerelkezve a szépen csomagolt Janus tállal elindultunk. Az úttervező szerint 1 óra 19 perc, gondoltam kerekítve lesz mondjuk másfél óra. Az úttervező persze nem számolt a szombat kora délutáni dugókkal, útfelbontásokkal, mindenki-arra-autózik-amerre-mi-megyünk állapottal, így lett az út majd két óra. Megérte :)
Megérkezést követően rövid telefonos egyeztetés után Manó és Manapó megálltak az éppen útba eső játszótérnél, én pedig kezemben a Janus tállal elindultam a megadott irányba. Mikor megláttam a vidám, messziről mosolygó édesanyát és a mellette apró lábain virgoncan szaladgáló pöttöm legénykét, tudtam, hogy Cuckát és Hunort látom :)
Tündérkisasszony Minkával később ismerkedtünk meg.
Míg Hunor fagyizás címszó alatt jóízűen elfogyasztott egy tejszínhabos tölcsért, Cuckával volt alkalmunk kicsit beszélgetni. Igaz, csak röviden, mert a fiatalúr sokallotta az álldogálással és beszélgetéssel eltöltött időt, így a tölcsér fogytán hazafele vette útját, amilyen aprócska, olyan határozott lépésekkel :)
Elköszönés után megkerestem enyéimet a játszótéren, majd hármasban leballagtunk a Duna partra, hajókat nézni. Szerencsénk volt, három hajó is elúszott a Dunán - nagy személyszállító, teherhajó és motoros kishajó - Manó mindegyiket lelkesen követte, amíg a Dunába ömlő kis patak útját nem állta :)
Hajószemle és sétálás után visszakanyarodtunk a játszótér melletti fagyizóhoz - bocsánat Max, időnként elcsábul az ember gyereke -, ahol Manó kért egy tejszínhabos tölcsért. Már éppen meséltem volna Manapónak, hogy Cucka kisfia is ilyet evett, mikor hangos kacagásra fordultam meg, az említett pöttöm legényke egy újabb fagyistölcsérrel a kezében boldogan kacagott édesanyjára. Cucka bemutatta Minka kiskirálylányt, csodaszép szemek, aprócska babakezek.
Kihasználva, hogy a legények - Hunor, Manó, Manapó - fagyiznak, Cuckával beszélgettünk még egy sort, majd a lassan késő délutánba hajló időre tekintettel elbúcsúztunk, s mi hazafele vettük az irányt.
Otthon Manó lelkesen előkereste tavaly nyár óta ideiglenes száműzetésben lévő kishajóját és vidám csatakiáltással közölte, ő a leghíresebb hajóskapitány egész e kerek világon :)
Kedves Cucka, ezúton is nagyon szépen köszönöm a nagylelkű licitet !
2010. ápr. 23.
Segítsüti átadás - Ullapool, köszönöm!
Ullapoolnak, kedves licitnyertesemnek átadtam a Janus tálat, amire a Segítsüti 2.0-n licitált.
mézesek naracsosan, és pisztáciás biberle
Kicsit kalandos volt ...
Mint a licitlezárás utáni egyeztetésnél kiderült, bár egyikünk sem lakik Budapesten, két, egymástól nagyjából 600 m-re lévő irodaházban dolgozunk :) ... személyes találkozásnak semmi akadálya.
Óráinkat ugyan nem, de időpontot egyeztettünk ... ma, 1.00 óra, az adott épület recepcióján.
Mivel igencsak izgultam, minden vánszorgó tizedmásodperc hosszú óráknak tűnt ... a megbeszélt időpont előtt néhány perccel érkeztem ... vártam és vártam és vártam ... mondom, az a másfél perc, ameddig várakoztam, óráknak tűnt ... megnéztem az órám ... és elhűlve tapasztaltam, hogy egy egész órával korábban érkeztem! ... hiszen még csak dél van! ...
Gyors fejszámolás, nem lehet dél, az eddig lezavart konferencia hívásaimat számolva ... de annyira bizonytalan lettem hirtelen (mint a viccbeli egyszeri emberke, nem is tudom, talán bizonytalan vagyok, de lehet, mégsem :) ...
Szerencsére gyorsan kiderítettem, hogy a karórát nem állítottam vissza még anno, mikor annak ideje lett volna ... hát, látszik, hogy nem gyakran hordom ezt a karórát.
mézes tál
Ullapool pontban érkezett és roppant kedvesen, már messziről mosolygott. Néhány percet sikerült beszélgetnünk (hiába, két modern nő, szólít a munka s a kötelesség, no meg a főnök is). Megtudtam, hogy nem mindennapi nickneve erre a városra utal a festői szépségű Skóciában.
mézes tál
Kedves Ullapool, ezúton is nagyon szépen köszönöm a nagylelkű licitet!
Remélem a sütik legalább annyira ízlenek, mint amennyire szépnek találtad a Janus tálat.
a magos túrós pogácsák a biberlével és mézespogácsával megpakolt tál mellett kaptak helyet
Köszönöm !
2010. ápr. 20.
Az év felfedezettje és szponzora :)
És aki legalább annyi szép nagy kupát, elismerést, oklevelet, kitüntetést fog begyűjteni, mint az édesapja. De lehet, hogy eggyel többet :)
Hétvégén a Hungaroringen jártunk, edzés napon. Hiába, mint ahogy semmit sem, úgy az autóversenyzést s a rá való felkészülést sem lehet elég korán kezdeni :) Manó szerintem a génjeiben örökli az autóversenyzés szeretetét :)
"Belső kapcsolatunk" révén :) a pályán száguldó versenyautók messziről történő csodálása mellett, Manó testközelből is megszemlélhette a színes, hangos autókat, sőt!, némelyiket ki is próbálhatta! S ha még lehet fokozni, hát nagy kamionba is beülhetett!
Pici korától nagyon intenzíven él meg minden élményt, így a két óra alatt, amíg kint voltunk úgy, de úgy elfáradt, hogy időnként halkan neszező hortyogással aludta végig a hazafele vezető utat :)
Otthon aztán közölte, hogy nagyon jól érezte magát, menjünk ki máskor is. S hogy ő is autóversenyző lesz :) Ha évek múlva is így érzi majd, mi támogatni fogjuk, s egyetlen kérésünk lesz csupán - ügyesen, okosan, szépen, és ... gyorsan!
S mivel az autóversenyzés bizony nem olcsó sport, s Villám McQueen-ek is van szponzora - Rozsdamaris :) - hát szóba került a támogató kérdése is ...
nem sokkal azután, hogy elmagyaráztuk Manónak, mit is jelent a szponzor vagy más néven támogató az autósportban, szuszogva leemelte az aprópénzes dobozt a polcról, és hosszas válogatás után egy maréknyi csillogó fémpénzzel a markában azt mondta - én leszek Robi bácsi szponzora és ezt neki adom, hogy tudjon versenyezni és tudjon gyorsan menni és vegyen belőle új gumikat és mindenik gumi más színű legyen, hogy szép legyen és gyorsan tudjon menni ... és Robi bácsi menjen gyorsan és az ügyességével ne sodródjon ki ... és én leszek Robi bácsi szponzora :)
Ez a post nem jöhetett volna létre Manapó és a Proex motorsport nélkül :)
2010. ápr. 19.
Kálvária
Tudom én, hogy meg lehet élni otthoni internet és TV nélkül.
Tudom én, hogy az estére maradt "üres" órákat - amíg a mosógép még leforgat egy adagot búcsúzásképpen - el lehetne tölteni máshogy is, mint a TV előtt kucorogva és időnként félálomban motyorgászva életünk párjának, hogy "de igen, nézem, csak most éppen nagyobbat pislogtam".
Tudom én, hogy a munka nemesít, de abba se halt még bele senki, ha este 9-kor otthon nem a céges levelei között turkált és vadul csépelve a számítógépet igyekezett összeállítani azt a táblázatot, amire fél órája kapott "már tegnap is késő volt" felkérést kedvenc főnökétől.
Tudok én sok mindent, csak éppenséggel nem értem.
Nem értem, hogyan lehet egy Szolgáltató annyira pofátlan, hogy bekötés után két héttel nem fizetés címén kikapcsolásra felszólító fél sajtcetlit dobjon a postaládába - úgy, hogy számlát! még nem küldött!, a szerződésről már nem is beszélve ...
Történetünk a TV-, telefon- és net Szolgáltató F...t-el (hevenyészett fordításban "SzálHálózat") szépen, már-már mesebelien indult, gondoltam a vége is mesebeli lesz, boldogan neteztek/TV-tek, amíg meg nem haltak. Hát nem így lett. Inkább úgy, hogy hajukat tépve mérgelődtek a kedves Szolgáltató mázas cserépfazekassága miatt.
Úgy kezdődött, hogy február elején megrendeltem Szolgáltatótól egy csomagot, TV és internet egyben. Megrendelést nyugtázták, közölték 30 napon belül munkatársuk kiszáll helyszíni felmérésre, majd még egyszer beszerelésre. A helyszíni felmérés részt nem értettem, ha egyszer Szolgáltató honlapja szerint minden megrendelt szolgáltatásuk elérhető városkánkban, sőt az adott utcában is, de hát legyen, szálldossanak kifele.
Igen kellemes meglepetés ért, mikor a megrendeléstől számított két nap múlva érces férfihang felhívott és mondta, hogy akkor jönnének szerelni. Holnap. Bökkenő volt, hogy este nyolc körül hívott, a holnap pedig munkanap volt. Igen gyors reagálásukat megköszöntem s megegyeztünk, harmadnapra jöhetnek.
Jöttek. Ketten. Kedvesek, rendesek, segítőkészek, még viszonylag időben is érkeztek és aránylag rendet is raktak maguk után. Bekötötték, áthúzták, beizzították, elindították, csatlakoztatták, beprogramozták, kipróbálták. Működik! TV is, internet is, hibátlanul.
Aláírtam itt meg ott meg amott, hogy voltak, ketten, szerelték ezt meg ezt.
"Számlát és szerződést postán küldenek majd, hibabejelentést tenni és érdeklődni ezen a számon lehet."
Örömmámor. Van TV, működik az internet. Minden hibátlan. ... aha ... ahogy azt a mesebeli naiv ügyfél elképzelte.
Eltelik egy hét, postaládát amúgy is nézzük naponta, Szolgáltatótól semmi.
Eltelik két hét, postaládát amúgy is nézzük naponta, Szolgáltatótól semmi.
Hmmm.
Aztán érkezett. Szolgáltatótól. De nem ám számla vagy netalán szerződés. Fityiszt! A5 sajtcetlire, láthatóan írógéppel! írva: "Helyszíni felmérésünk során tapasztaltuk, hogy önök nem szerepelnek számlázási rendszerünkben. Számlatartozás esetén a szolgáltatást lekapcsoljuk. Kérjük vegye fel a kapcsolatot területi képviselőnkkel a 06 - mobilszámon."
?!?! Tessék?!
ad 1) én fizetnék, csak küldjenek már egy számlát!, ad 2) se cégnév, se dátum, se fejléces papír, se aláírás, se megszólítás, se beazonosítás, se semmi! ennyi erővel a szomszéd Juliska néni égetnivaló unokája is írhatta volna, szórakozásképpen, ad 3) mivan!?!
Megadott mobilszám hívhatatlan, kicsöng megszakadásig, már perzsel az újrahívó gomb, semmi. Nem gond, központi szám, ellavírozok a menüben. Végre, ismerős automata hang "minőségbiztosítási okokból beszélgetését rögzítjük". Hurrá, gondolom, legalább tanúm is lesz. ... én balga ...
Sikerül beazonosítani magam, ügyfélszám nélkül kissé macerás, de hát mit csináljak, se szerződést, se számlát, így ügyfélszámot sem kaptunk még. Elsírom panaszom, miszerint megrendeltem, kijöttek, bekötötték, azóta is várom a számlát és a szerződést, sehol semmi, most pedig az én orrom alá dörgölik, hogy nem fizetek. Ügyintéző nem érti. Elmondom ismét, más szavakkal, ki tudja ... fizetnék, de nem kaptunk még számlát. Fizetni akarok! Számlát kérek! Ügyintéző megérti, nem a szolgáltatást reklamálom, hanem a számlát, pontosabban annak hiányát. Gondolom, nem sok ilyen hívást kaphattak. ... Utánnanéz, érdeklődik, átkapcsol, visszakapcsol, hümmög, papír zörög, végül: számlázási osztály szerint rövidesen kapjuk a számlát. Kérdem és a szerződés? A szerződést, ami a Szolgáltató kötelezettségeit és a mi, mint ügyfél jogait rögzíti, azt mikor kegyeskednek postázni? ... A többi néma csend és zavart hümmögés, frappáns megfogalmazásom elszállt az éterben, annyi a válasz, hogy a szerződést az adminisztrációs osztály intézi, és hát biztosan küldik ők is. Hamarosan. Valamikor.
Egy hét, semmi. Két hét, semmi. Március vége fele kissé zaklatottan hívom a központi számot, hurrá, minőségbiztosítási okokból most is rögzítenek, sikerül ellavíroznom a menüben, hurrá, valaki bele is szól, nem géphang.
Elsírom búmat-bánatomat, miszerint szolgáltatás üzemel, de én, kis renitens, ügybuzgó, stréber ügyfél, szeretnék már végre fizetni! és szeretnék már végre kézhez kapni egy szerződést! Ami rögzíti többek között az én, mint ügyfél jogait, és a Szolgáltató kötelezettségeit ...
Ügyintéző nem érti, mi a baj, ha egyszer minden működik, elmagyarázom hát ismét, egyszerű szavakkal: fizetni akarok, kérem a számlát! Most! Kérem a szerződést! Most! Azt hiszem egy nagyjából másfél hónapja bekötött és működő szolgáltatásnál ez már elvárható a Szolgáltató részéről, hogy egy nyomorult számlát és egy apróbetűkkel megtűzdelt szerződést postázzon. Vagy talán gyalog hozzák? Akkor is ide kellett volna érjen, ha csigafogattal küldik!
OK, tisztázom, nem a telefonvonal másik végén hebegő és az egészet csak most kapisgáló ügyintéző fejét szeretném leharapni, meg úgy általában senkiét sem. Csak könyörgöm, küldjenek már egy számlát. Fizethetnékem van.
Április 13-án! végre! megérkezik! két, azaz kettő darab számla, külön borítékban, persze! Egy február közepétől március végéig és egy az áprilisi szolgáltatásra. Hurrá! Végre! Halleluja!
Másnap reggel első dolgom átutalni a kiszámlázott összegeket. Megvan. Végre. Szerződést ugyan még mindig nem kaptunk a két hónapja bekötött és működő szolgáltatásról, de hát legalább fizetni tudtam, megvan a számlaszám, ezentúl utalhatok minden hónapba számla nélkül is, hiszen fix áras szolgáltatást vettünk. ... aha, ahogy egyre naivabb ügyfél elképzeli ...
Április 14-én este otthon akadozik a net, de hát betudtuk a viharos szélnek, zápornak, zivatarnak.
Április 15-én, immár, ha nem is verőfényes, de napsütéses reggel, net nincs. Sőt, TV sincs. Mármint a készülék megvan, de hiába nyomogatom a gombokat, se kép, se hang.
Szolgáltatót felhívom, már otthonosan lavírozok a menüpontok között. Beazonosítom magam - van már vevőkód számom!, a számlákról, ugye -, elmondom kálváriánkat dióhéjban: február eleje megrendeltük, február közepe bekötötték, február vége óta kétszer reklamáltam, hogy se számla, se szerződés, tegnapelőtt! érkezett egyszerre két! számla, tegnap kifizettem, erre ma nincs se kép, se hang, se semmi. Talán nem kellett volna fizetnem? Ja, és szerződés még sehol, két hónapja. Ha kőbe vésik, már akkor is elkészültek volna vele.
Ööööö, hááááát, szóval, izé, komolyan mondom, láttam magam előtt a telefonos ügyintéző homlokán legördülő izzadtság cseppeket, ... na szóval, azt kellene, hogy nyújtsam be a befizetések igazolását, mert akkor látszana, hogy hamarabb fizettem, mint ahogy lekapcsolták a szolgáltatást.
Elismétlem még egyszer ... annak ellenére, hogy kétszer reklamáltam, csupán most kaptam számlát ... ahogy megkaptam, ki is fizettem ... akkor miért is kötöttek ki?! Csak úgy jópofiból?
Hááát, szóval, izé, öööö, gördülő izzadtságcseppek, szóval, ... Ha benyújtom a fizetési igazolást, akkor visszakötnek.
Véletlenül sem hangzott el az elnézést, bocsánat, mi hibánk, sajnáljuk, de még gyenge szinonimájuk sem.
Modern világban élünk, eletronikus bankon keresztül utaltam, de hát Szolgáltató kissé elmaradott, emailt nem ismeri, csak és kizárólag faxon tudom elküldeni, vagy személyesen, az általában 10.00-16.00 közötti ügyfélfogadásra. Aha. Mi meg nem dolgozunk. Marad a fax.
Kinyomtatom, ráírom, vevőkódot is, elfaxolom, fax igazolást megvárom, elment, oda ment, az összes oldal.
Április 16. Se net, se TV. Szolgáltatót felhívom, lavírozok, azonosítom magam, örömmel konstatálom, hogy ezúttal is rögzítik, mogyoróhéjba foglalva elmondom kínkeservem: számlát nem küldtek, reklamáltam, kétszer is, szerződést sem küldtek, számla két napja, egy napja befizettem, másnapra lekapcsoltak, befizetés igazolását átfaxoltam, nem kapcsoltak vissza. Kihangsúlyozom, hogy ŐK számláztak KÉSVE, és hogy szerződésnek még mindig híre-hamva sincs.
Óóóóóó, hát én kedves kis naiv - hogy ne mondjam bugyuta - ügyfélke. Az nem megy ám olyan gyorsan. Behajtási csoporthoz ment a fax, behajtási csoport átadja számlázási csoportnak, számlázási csoport beazonosítja, számlázási csoport visszaigazolja behajtási csoportnak, behajtási csoport értesíti technikai csoportot, technikai csoport előjegyez, technikai csoport visszaköt. Három-négy nap, de inkább öt. Áááá, nem, nem naptári nap. Munkanap. Ha a technikai csoport nincs túlterhelve. Meg ha Allah, nagy Manitu, az Atya, a Fiú és a Szentlélek, a Napisten és Holdisten, a tengerek ura Neptunusz, meg Zeusz is úgy akarja, s ha Héra sem köp a levesbe.
Eszembe ötlött a kiskakas és a tyúkocska meséje, ahol szegény tyúkocska félrenyelte a magot, a kiskakas meg rohant a kútra vízért, kút küldte fűzfához gallyért, fűzfa küldte kemencéhez pogácsáért, ésatöbbi, s mire a kiskakas a vízzel visszaért a tyúkocskához, szegény szárnyas jószág már egy jobb világban csipegette a magokat ...
Azért sem adom fel! Nem ám. Nem fogjuk a saját s egymás haját tépni Manapóval a nettelenség s tévétlenség miatt. Nem ám. Majd jól kivárjuk, míg a technikai csoporthoz körbeér a kedves, ügyfélközpontú, gyors reagálású Szolgáltató. Azért sem megyünk személyesen asztalt csapkodni az ügyfélirodába. Már csak azért sem, mert ügyfélfogadás 10.00-17.00, 10.00-16.00, 9.00-15.00, 10.00-15.00 között van. A város másik felén. Csak és kizárólag ott, csak és kizárólag akkor. Csak és kizárólag a kedves ügyfelek minnél jobb, hatékonyabb, gyorsabb, kényelmesebb kiszolgálása érdekében.
A szerződést, ami rögzíti többek között a mindenható és mindenek felett álló Szolgáltató felelősségét és kötelezettségeit, valamint a nyomorult, semmibevett, eltaposott, lenézett ügyfél jogait a mai napig sem kaptuk meg.
Majd.
Egyszer.
Sohanapján.
2010. ápr. 16.
Köszönet és gyorsjelentés - kenyér Zila formában
Örömmel jelentem, hogy más rengeteg finomság mellett ez a különlegesség is megtalálható a VKF! XXXIII - Gabona, gabonafélék Kenyér összesítőjében!
Limara, nagyon szépen köszönöm!
2010. ápr. 15.
Kenyértészta Zila formában!
Max barátomnak köszönöm az ötletet, aki azt a bizonyos kis bogarat elültette :)
Manapónak köszönöm a türelmét, hogy fényképezés előtt nem ette meg a mintadarabot :)
A kelt tésztához a már kipróbált, nagyon ízletes hagymás-sokmagvas zsömlecsillagok tésztáját használtam, egészen pici módosítással.
A pesto alapja ezúttal pirított dió, tökmag, petrezselyemzöld és zöld kapor.
Hagymás-magos kenyér Zila formában, pestoval, gombával
hozzávalók -tészta
35 gr vaj (10+25 gr)
1 közepes fej hagyma, apróra vágva
2,8 dl víz
2 tk méz
30 dkg liszt (BL-55)
10 dkg teljeskiőrlésű liszt
3 dkg zabpehely
2 ek pirított, aprított tökmag
1 ek pirított, aprított napraforgómag
2 ek köles
2 tk só
1,5 tk szárított élesztő
Az apróra vágott hagymát 10 gr megfuttatom, üvegesítem. Nagyon kevés vaj kell, éppenhogy legyen a hagyma alatt.
Kenyérsütő gép formájába mérem a vizet, belekanalazom a mézet, majd hozzáteszem a kihűlt hagymát is.
Rámérem a liszteket, zabpelyhet, az előzőleg megpirított, durvára vágott magokat és a kölest. A tetejére teszem a 25 gr puha, felkockázott vajat, majd a sót és szárított élesztőt.
Dagaszt-keleszt programot indítok, de csak a dagasztást használom!
Amíg a kenyérsütő gép forog (az enyémen 20 perc), előkészítem a "kockás" Zila formát, azaz tepsire teszem, és alaposan befújom formaleválasztóval, a fém peremet is.
Szintén előkészítek egy pizzasütő korongot - ez egy nagyobb méretű, lapos, lyukacsos fém lap - és nehezéknek két Országh szótárat. ... hiába, látszik, értelmiségi család vagyunk :)
A megdagasztott, viszonylag lágy tésztát kiveszem a kenyérsütő gép formájából, lisztezett lapítón nagyjából ellapogatom a kockás Zila forma méretére, majd beemelem a formába. Lelapogatom és ujjal begyömködöm a mélyedésekbe. Nem tudom teljesen kitölteni, nem is töröm magam, majd kelés közben a tészta kitölt minden rést.
A tésztával teli Zila formát, tepsivel együtt meleg-langyos helyre teszem. A pizzasütő korong egyik felét megszórom liszttel és a tésztára helyezem, majd nehezéknek ráteszem a két szótárat.
Miért is? Mert így a leszorított tészta kénytelen-kelletlen a formát fogja kitölteni, miközben megkel, nem pedig kitüremkedik a formából felfele. Azért kell lyukacsos legyen a lap, hogy kelés közben szellőzni tudjon a tészta. - köszi Max :)
Amíg a tészta kel, nagyjából fél óra, összeállítom a töltelékhez használt pestot és gombát.
hozzávalók
maréknyi pirított dió
2 ek pirított tökmag
3 gerezd fokhagyma
parmezán sajt
fél csokor petrzselyemzöld
5-6 szál zöld kapor
só, bors
olivaolaj
ujjnyi piros húsú paprika
3-4 kanál alaposan lecsepegtetett tejföl
2-3 fej gomba
picurka margarin
A diót és tökmagot száraz serpenyőben megpirítom. Az összes hozzávalóval együtt - olivaolaj kivétel - késes robotgépbe teszem és finomra aprítva összedolgozom. Apránként adagolva hozzákeverek annyi olivaolajat, hogy sűrű, de valamennyire krémes állagú masszát kapjak. Az olivaolaj mennyiség függ a parmezán sajt mennyiségétől (és milyenségétől) is.
A pesto kész.
A piros paprika húsát egészen apróra vágom.
Előveszem a hűtőből a sűrű szitán jól lecsepegett tejfölt, kanalanként összedolgozom a pestoval, amíg a kívánt krémességű lesz. Egy részét így hagyom, másik részébe belekeverem az apróra vágott paprikát.
A gombát megmosom, apróra vágom, picurka forrósított margarinon megfuttatom. Mikor kihűlt 1 mk-nyi pestot (tejföl nélkülit) keverek hozzá.
Közben a kenyértészta megkelt, leemelem a nehezéknek használt szótárakat (meg amúgy is, billeg az asztal, mert onnan vettem ki, mondom értelmiségi család vagyunk :). A tepsit, Zila formástól, tésztásztól, pizza korongostól 190 fokra előmelegített sütőbe teszem. 25 perc sütés után leveszem a hagymás-magos tészta tetejéről a pizza korongot (forró!) és a tepsit, formástól, további 15 percre visszatolom a lerbe.
A megsült kenyértésztát néhány percig a Zila formában pihentetem, majd sütőrácsra borítom, leemelem a fémkeretet és a formát és így hagyom teljesen kihűlni. A kihűlt tésztát megfodrászolom, azaz a formán túllogó részt (nagyjából fél ujjnyi vastag) éles késsel levágom.
A kétféle, tejföllel elkevert pestot, a gombát tetszés-kívánság szerint vékony sonkaszelet, zöld salátalevél kíséretében a Zila forma által kialakított lyukakba teszem, vékonyra vágott paprikacsíkkal, zöldhagymaszárral díszítem.
Lehet tölteni így is, és lehet tölteni úgy is, hogy betöltés előtt levágok a falatkák aljából, azaz vékonyabbra hagyom a kenyeret alól.
Különleges. Finom. Érdekes. Látványos.
Zila forma híján a hagymával, kölessel, magokkal dúsított tésztát kenyérnek vagy zsömlének lehet sütni, a pestot és gombát külön kínálni mellé.
Jó étvágyat !
2010. ápr. 14.
Köszönöm! Mondom és mutatom :)
De kellemes adósság, amit öröm leróni :)
SHAMU két díjjal is megajándékozott - nagyon szépen köszönöm !
Mivel mindkét díj-elismerés már körbeért nem is egyszer, ezúttal nem adom tovább, ám ünnepélyesen ígérem, eztán is igyekszem, hogy a kedves elismerésekre méltó maradjak.
Hű, a konyha.
A konyhám. Az én konyhám. A ház lelke, a családi tűzhely szentélye.
Egyelőre messze az ideálistól, a megálmodottól ... de az enyém, a miénk :) És terveken már tudom, milyen lesz, majd ha egyszer nyerünk annyit a lottón, hogy erre is maradjon :)
A konyhámat - működés-használat közben! :) - bárki megnézheti, csak klikk ide, nlcafe gasztro, ezen belül: Így készül a trükkös szilvalekvár, illetve Fasírt, ahogy még nem készítetted címek alatt.
LIZANN valamilyen rejtélyes okból kifolyólag úgy gondolta, tehetséges vagyok, méghozzá született :) Valamiben biztos, csak eddig nem sikerült a felszínre törnie :) Igyekszem tenni érte, hogy rászolgáljak.
Eleget téve a szabályoknak, köszönettel elfogadom s a "tesztet" is kitöltöm. A továbbküldésről lemondanék, hiszen ez a díj is körbeért már, de szeretettel ajándékozom minden nagyon kedves Barátomnak :)
becenév - mesebeli, azaz van is, nincs is; nincs egy és állandó becenevem; barátaim Garffykának szólítanak, Éanyám Cicának, egy kedves régi barátom Enciánnak, Manapóm ..., nos ez maradjon titok :)
lakhely - van :) kis házikó nagy kerttel; bár, mikor takarítani kell, sokkal nagyobbnak tűnik, mint mikor helyet keresünk valaminek; egy városkában, ahol valamikor Beethowen is sokat vendégeskedett, s állítólag gyöngéd szálak fűzték a Magyarországon a legelső óvódát alapító hölgy testvéréhez
születési hely - magas hegyek között, hol az ég mindig kék ... egy messzi-messzi városban; tudom, az idő és a távolság jobb, mint a Q10, mégis, úgy emlékszem, a legridegebb tél is szép volt :)
magasság - tűsarokkal vagy anélkül? 2*80 a négyzeten mínusz 25 a köbön mínusz a magasságom = 13273 :) sose voltam könnyű eset :)
névnap - egy ideig nem szerettem, ugyanis - ahol születtem és iskolásként éltem - az iskolakezdés mindig az én névnapomra esett
foglalkozás - jó kérdés, néha én is tűnödöm, mit is csinálok; mondjuk úgy, egy nagyon nagy cég egyik osztályán az én asztalomon landol minden, ami gubancos, nem egyértelmű vagy egyszerűen, más nem akarja megcsinálni; időnként úgy érzem, én vagyok a szürke eminenciás, csak jóval kevesebb hatalommal és befolyással, mint Napóleon idején Fouché
testvérek - van :)
anyanyelv - édes anyanyelvem sokan és sokszor a világ egyik legszebb és talán legnehezebb nyelvének titulálták; írtam róla itt, szívből ajánlom e könnyed és humoros "versikét"
beszélt nyelvek - még kettő az anyanyelvem mellett; illetve másfél, mert egyik sajnos passzivitásba vonult, minekutánna évek óta nemigazán volt lehetőségem gyakorolni; ha van alkalmam 2-3 napot szülőföldemen eltölteni, a tudás visszajön, s ha jól leplezem, igen nagy titkokat tudhatok meg :)
gyűjtemény - gyűjtök én mindent, recepteket fél sajtcetlin, egyszer-még-jó-lesz-valamire anyagdarabokat, lyukas fazekat dobolni Manónak ... de legfőképp emlékeket, mosolyokat, vidám pillanatokat
cipőméret - tízet kapok, ha összeadom a cipőméretem két számát; általában ez az a méret, ami pont akkor hiánycikk, ha nagyritkán elmegyek cipőt venni
iskola - igen, volt, több is :) ahol kezdtem s ahova tíz évig jártam, azt az iskolát Báthory István alapította
kedvenc tantárgy - szerencsére tanárnőmnek, minden akarata ellenére, nem sikerült elérnie, hogy megutáljam az irodalmat
kedvencek - nincs; mármint nincs egy kifejezett kedvenc például zenében, vagy színben; szeretem, ami tetszik, s kedvencem, amit szeretek
zsebpénz - ez az a pénzfajta, ami általában hiányzik a zsebemből; hoppá, hiszen zsebem sincs, nem csoda, ha nem jut bele :)
kívánság - lehetne egy csipetnyivel kevesebb az emberi lustaság, nemtörődömség és butaság ezen a világon? csak egy csipetnyivel
háziállat - ha az időnként a kertből bevándorló pókok, a szúnyogháló ellenére feltűnő zümmögők és legyek is háziállatnak számítanak, akkor sajna több is, mint szeretném; ha nem, akkor marad Lizikutya egyedül :), akit Manó a minap egy saját költeményű dalocskával csalogatott: Lizikutya gyere ki, adok kutyatápot, ha nem jössz ki, bent maradsz :)
**********
LIZA játékba hívott, s többek között arra kíváncsi, vajh mit tennék, ha nyernék a lottón. Nos, lássuk.
- mi lenne, ha nyernék a lottón - szerintem semmi különleges :); a Föld ugyanúgy forogna s a Nap továbbra is Keleten kelne :)
- rossz szokás - egyesek szerint van, több is, mint kellene :); hogy lehetséges, hogy én ezekből egyet sem veszek észre? :)
- koffein - ide vele!
- színeim - minden, kivéve a "divatszínnek" kikiáltott erőszakosan nyomuló, neonban vibráló hars színeket
- mi van most rajtam - a vállamra nehezedő terheken kívül? :)
- háziállat - lásd fennebb :)
- 10 év múlva hol látom magam - holnapig sem látok el, nemhogy tíz évre :); különben is, néhány kedves barátom nemrég azt tanácsolta, most már ne vegyek tartós tejet ... hát merek tíz évre tervezni?
- legutóbbi nagyon jó élményem - két zimankós, csupa eső nap után öt perce végre kisütött a Nap! :)
Köszönöm még egyszer !
2010. ápr. 11.
A világ legegyszerűbb levese - 3
A felvonulást egy szintén sós, sűrű, gomba krémleves követi. Hétvégén követtem el, hirtelen felindulásból, no meg abból kiindulva, hogy nem volt otthon krémsajt, így lett a leves csak saját anyagával sűrítve. Egészen finom lett, kissé talán bizarr színe ellenére :) S mivel Manó kifejezetten szereti a krémleveseket, ebből is nagy adagot kanalazott (ő is :).
Kevéske porrá őrölt vegyes erdei gombával bolondítottam az igen egyszerű és igencsak nagyszerű leves. Természetesen lehet vegyes erdei gombákkal készíteni, amennyiben erdő mellett vagy frissen szedett gombákkal jól ellátott piac mellett lakunk :)
* Szárított, vegyes erdei gombákat - rókagomba, lilapereszke, kucsmagomba, vargánya, őzlábgomba, stb - késes aprítóba teszek és porrá őrlöm, majd jól záródó üvegben tárolom. Egy csipet ebből a keverék porból kellemesen megbolondít bármilyen gombás ételt.
Gomba krémleves
hozzávalók
1-2 közepes-nagyobb szál murok
1 közepeske szál petrezselyem
3-4 szem krumpli
kb 8-10 cm póréhagyma
10-12 nagyobb fej gomba - barna és fehér csiperke
1 mk vegyes erdei gomba-por *
kb 1 dl tej - én alig fél dl-t tettem bele, de mehet több is
kb 5 dkg vaj
só, bors
szerecsendió
borsikafű
A zöldségeket megmosom, megpucolom, feldarabolom.
A vajat habzásig hevítem, a gomba kivételével rádobom az össze zöldséget.
Állandó keveréssel - a krumpli hajlamos leragadni - 3-4 percig pirítom, majd beleszórom a gombát és felöntöm annyi vízzel, ami egy ujjnyira ellepi.
Fedő alatt főzöm, míg az összes zöldség megpuhul, ez nagyjából 14-15 perc.
Amíg a leves fő, kenyeret vékony szeletre vágok, tepsibe teszem és forró sütőben megpirítom, kiszárítom. A forró kenyérszeleteket fokhagymás muzsdéjjal átkenem, majd felkockázom.
Levesbetétnek a kenyérkockák mellé, kihalászok néhány kanálnyi gombát a levesből.
A többi leveshez öntöm a tejet, elkeverem, félrehúzom a tűzről és merülő mixerrel krémlevessé keverem. Ha túlságosan sűrű, kevéske tejjel vagy vízzel alakítok az állagán.
A gomba krémlevest tányérba szedem, tejföllel megcsöpögtetem, fokhagymás kenyérkockát és főtt gombát kínálok mellé.
Gyors & könnyű - kényelmesen is nagyjából 25 perc alatt tálalhatom ezt a különlegesen ízletes, sűrű, laktató, mégis könnyű levest.
Jó étvágyat!
2010. ápr. 9.
Ebéd, könnyedén
Mellé medvehagymával bolondított saláta és vajas pirítós.
Voilá!
Sült paradicsom
hozzávalók
3-4 fej paradicsom
bors
2-3 gerezd fokhagyma
zöldfűszer - rozmaring, kakukkfű, borsikafű, bazsalikom
olivaolaj
Forróra kapcsolom a sütőt, kb 200 fok.
A paradicsomokat megmosom, megtörlöm, lapjára kettévágom.
3-4 kk olivaolajjal jól elkeverem az összenyomott fokhagymákat.
A fél paradicsomokat tűzálló tálba (tepsi, jénai) teszem, megszórom frissen őrölt borssal és apróra vágott zöldfűszerrel, majd bőven megcsepegtetem a fokhagymás olivaolajjal.
A lerbe tolom és kb 10-15 percre ott hagyom.
Amíg a paradicsom sül megmosom, megpucolom, felaprítom a salátához valókat, ezúttal zöldsaláta, kétféle retek (a leve is amit vágás közben ereszt), paprika, borsos sajt, néhány levél vékony metéltre vágott medvehagyma. 1-2 mk citromlevet, kevéske olivaolajat, frissen őrölt borst és pillanatnyi kívánság szerinti, apróra vágott zöldfűszert alaposan összekeverek és a zöldségekre öntöm, majd alaposan összeforgatom.
Egy vizes zsömlét kettévágok, a felső részéből kis kalapkányit levágok, hogy talpa legyen, megkenem vajjal és szárazon forrósított serpenyőben kicsit megpirítom.
Klikk, lejárt a sütő, konyhakesztyűs kézzel kiveszem a sült paradicsomos tepsikét.
Tányérra rendezem és tálalom.
Jó étvágyat!
2010. ápr. 8.
Finomságos nyalánkság
Körülnéztem a kamrában és felfedeztem egy üveg narancsos-rumos gesztenyebefőttet!
Tavalyról maradt, Karácsonyra gasztro-ajándéknak és a 30. VKF!-re készítettem.
Azt hittem már mind elfogyott, de úgy tűnik a spájsz jóságos szelleme egyet eldugott nekünk :)
Kevertünk hát egy adag tejszínhabot, kihalásztam a kövér gesztenyeszemeket a befőttesüvegből, tányérra helyeztem a szemeket és mellé-köréhalmoztam a tejszínhabot.
Voilá! Kész is a finomságos nyalánkság! Mindössze 5 perc alatt! Leszámítva azt az egy órát és harminc napot, ami a gesztenyebefőtt eltevéséhez és érlelődéséhez kell :)
Jó étvágyat!