Egy kellemes látogatás

Múlt hét vasárnapja duplán is örömnap volt.
Egyrészt elautókáztunk a Duna kanyarhoz, egy szép kis faluba, Dömösre. Találkoztam Cuckával és két tündéri apróságával és kézbesítettem a Segítsüti 2.0 Janus tálját. Hajókat néztünk, Duna parton sétáltunk, fagyiztunk hármasban.
Másrészt :), Dömösről visszafele találkoztunk egy szívemnek igencsak kedves barátommal, Dórival :)

Az úgy volt, hogy Dóri jónéhány hónappal ezelőtt felajánlotta, hogy a kertjében lévő kis diófacsemetét vegyünk magunkhoz. Lévén az ő kertjében uralkodik a diófacsemete apukája (anyukája :), s két diófa egy kis udvaron tudvalevőleg nehezen fér meg.
Manapóval mindketten idült időhiányban szenvedünk, így a facsemete elhozatala mostanáig húzódott.
Vasárnap viszont sikerült a terv (igaz, eredetileg szombatra ígértük), hát mégis jobb későn, mint soha :)
Dóri kedvesen, mosolygósan fogadott, Manókája - aki legalább annyira aranyos és eleven, mint a mi Manónk, csak kutya "kiadásban" :) - érdeklődve szaglászta, kik is lehetünk, aztán úgy döntött bizonyára barátok vagyunk, ezúton is köszönjük a bizalmat :)
Manapó nekirugaszkodott és a Dóritól kapott ásóval felszerelkezve munkába kezdett, míg mi hármasban, pontosabban négyesben mulattuk az időt.

Dóri, többek között, azzal fogadott, hogy összerakott néhány konyhaedényt, amit régóta nem használ, gondolta, talán nálam gyakrabban munkára lesznek fogva. Mi az hogy! :) Fém keverőtálak minden méretben, az egész kicsitől az egész nagyig, osztott pároló edény, konyhai papírtörlő tartó - ilyet is régóta terveztünk venni. Egy nagy zsáknyi üres befőttesüveg! Mind-mind igazi kincsek egy magamfajta gasztro-blogger számára. Ezúton is hálám értük :)


S ha ez nem lenne elég, hát Dóri még tudta fokozni :)
'Úgy tudom, te nem sütsz otthon kókuszosat, mert Manapó allergiás a kókuszra, te viszont nagyon szereted' - mondta Dóri és egy tál becsomagolt kókuszos tekercsre mutatott 'ezt neked sütöttem'. Itt jegyzem meg, a kókuszos tekercsek földi pályafutása igen rövidre szabott volt, a másnap reggelt csupán két darab élte meg.
Manót kisujjnyi vékonyra vágott és ropogósra sütött sajtos-köménymagos rúddal várta, amiből kiadós adagot szintén csomagolt. Nos, Manó amellett, hogy helyben eltüntetett egy maréknyit a finoms sós ropogósból, este otthon is alaposan kivette a részét a pusztításból :) Manapóval ketten osztozkodtak a sajtos rudakon, nekem mindössze egy szálat hagytak, kóstolónak :)
És! A forrásvíz is a forrásból az igazi hasonlattal élve, sk sütésből megkóstolhattuk Dóri messzeföldön híres ökörszem aprósütijét. Ugye Max, nektek is nagyon ízlett? Hát nekünk is :) Az utolsó darabig :)


A sütik és konyhai edények mellett Manó kockakirakóst kapott, és még egy játékot, amire én is emlékszem gyerekkoromból, bevallom nem tudom, mi a hivatalos neve, de Manó név nélkül is nagyon élvezi rakosgatni :)

Amíg mi sütiztünk, beszélgettünk s míg a két Manó barátkozott :) és én megcsodáltam az ablakpárkányon elegánsan elnyúló dús szőrű macsekot, addig Manapó végzett a kis diófacsemete kiásásával. Fura mód, nem földlabdával együtt jött ki, a gyökerei között nem tartotta meg a földet, hiába ásta körbe Manapó.
A sokféle jóval és finomsággal megpakolva elköszöntünk Dóritól és Manótól és hazafele vettük az irányt.
Otthon első dolgunk volt a diófacsemetét alaposan előkészített földbe elülteni, majd bőven meglocsolni.
Remélem megfogódzik a mi kertünkben is, olyan szép sudár fává cseperedik, s olyan sok és finom diót fog teremni, mint az apukája Dóri kertjében.

Dóri, köszönjük szépen a kellemes délutánt, ha rövidkére is sikeredett, nagyon jól éreztük magunk, Manó azóta is emlegeti 'a kiskutyát, akinek ugyanaz a neve, mint nekem, és a fehérhajú Dórinéninél lakik' :)

Persze, az edényeket villámgyorsan elpakoltan, némelyiket munkára is fogtam, így fénykép elmaradt, s kertünk új lakójáról, a diófacsemetéről sem készítettem még képet, ez utóbbit mindenképpen pótolni fogom, már csak azért is, hog hosszú évek múlva megmutathassam 'neki', milyen kis fagyerek volt, mikor hozzánk került :)