Segítsüti átadás - Cucka, köszönöm!

Szombaton kirándulós, kalandos napunk volt. Dömös, Dunakanyar, találkozás Cuckával, Segítsüti átadás, fagyizás, hajók nézegetése, felfedező út a Duna parton.
De vegyünk csak mindent szép sorjában.



Két Segítsüti csomagot vállaltam készíteni - kedves licitnyertesemnek, Ullapoolnak pénteken adtam át a csütörtök este-péntek kora reggel készített sütiket tartalmazó csomagot.
A péntek este-szombat kora reggel összeállított csomag kézbesítését szombatra terveztük, szép idő esetén személyesen. A szép idő azért volt kitétel, mert Cucka és jómagam annyira ellentétes irányban lakunk, hogy sem jövet, sem menet nem esne útba, s esős, zimankós időben az egyirányba majd két órás autókázás helyett a posta futárszolgálatára támaszkodtam volna.
De nem így lett, ragyogó napsütést ígértek az időjósok múlt hétvégére, kivételesen igazuk volt :)



Felszerelkezve a szépen csomagolt Janus tállal elindultunk. Az úttervező szerint 1 óra 19 perc, gondoltam kerekítve lesz mondjuk másfél óra. Az úttervező persze nem számolt a szombat kora délutáni dugókkal, útfelbontásokkal, mindenki-arra-autózik-amerre-mi-megyünk állapottal, így lett az út majd két óra. Megérte :)
Megérkezést követően rövid telefonos egyeztetés után Manó és Manapó megálltak az éppen útba eső játszótérnél, én pedig kezemben a Janus tállal elindultam a megadott irányba. Mikor megláttam a vidám, messziről mosolygó édesanyát és a mellette apró lábain virgoncan szaladgáló pöttöm legénykét, tudtam, hogy Cuckát és Hunort látom :)



Tündérkisasszony Minkával később ismerkedtünk meg.



Míg Hunor fagyizás címszó alatt jóízűen elfogyasztott egy tejszínhabos tölcsért, Cuckával volt alkalmunk kicsit beszélgetni. Igaz, csak röviden, mert a fiatalúr sokallotta az álldogálással és beszélgetéssel eltöltött időt, így a tölcsér fogytán hazafele vette útját, amilyen aprócska, olyan határozott lépésekkel :)



Elköszönés után megkerestem enyéimet a játszótéren, majd hármasban leballagtunk a Duna partra, hajókat nézni. Szerencsénk volt, három hajó is elúszott a Dunán - nagy személyszállító, teherhajó és motoros kishajó - Manó mindegyiket lelkesen követte, amíg a Dunába ömlő kis patak útját nem állta :)
Hajószemle és sétálás után visszakanyarodtunk a játszótér melletti fagyizóhoz - bocsánat Max, időnként elcsábul az ember gyereke -, ahol Manó kért egy tejszínhabos tölcsért. Már éppen meséltem volna Manapónak, hogy Cucka kisfia is ilyet evett, mikor hangos kacagásra fordultam meg, az említett pöttöm legényke egy újabb fagyistölcsérrel a kezében boldogan kacagott édesanyjára. Cucka bemutatta Minka kiskirálylányt, csodaszép szemek, aprócska babakezek.
Kihasználva, hogy a legények - Hunor, Manó, Manapó - fagyiznak, Cuckával beszélgettünk még egy sort, majd a lassan késő délutánba hajló időre tekintettel elbúcsúztunk, s mi hazafele vettük az irányt.

Otthon Manó lelkesen előkereste tavaly nyár óta ideiglenes száműzetésben lévő kishajóját és vidám csatakiáltással közölte, ő a leghíresebb hajóskapitány egész e kerek világon :)

Kedves Cucka, ezúton is nagyon szépen köszönöm a nagylelkű licitet !