A leves, a só és a gesztenyés süti

Élt egyszer hajdanán egy ifiasszonyka. Szegény feje csak két dolgot tudott főzni, zsíros kenyeret és teát, de mivel férjura igencsak szeretett enni, gondolta, csak nem lehet olyan boszorkányság mondjuk egy tányér levest főzni. Így hát nekiállt.
Kis lábas a tűzhelyre, bele zöldségek meg hús, vizet öntött rá, aztán megsózta.
Mikor minden megfőtt, megkóstolta.
Rettentő sós lett. Így öntött még hozzá vizet.
Sótlan lett. Hát tett még hozzá sót. Megkóstolta.
Elfintorodott. Sós lett.
Víz. Ízetlen.
Só. Túl sok lett.
Kis lábasból nagy fazékba töltötte a levest.
Vizet öntött hozzá.
Ízetlen.
Sós.
Ízetlen.
Sós.
A végére a két liternyi levesből tíz liternyi lett.
De legalább nem lett se sós, se vízízű.
:)

Nahát, majdnem így jártam én is, mint az egyszeri ifiasszonyka. Csak nem levessel, de sütibe való gesztenyetöltelékkel.
Felbontottam egy üveg rumos-narancsos gesztenyebefőttet a fokhagymás-gesztenyés halhoz és a zöldségkörethez. A gesztenyét mind elhasználtam, a befőtt levéből viszont maradt jócskán. Hát kezdeni kellett vele valamit. Mit is ?...
Gyümölcsleves ... hmmm. Így lett almaleves gesztenyebefőtt levével bolondítva. Nagyon finom volt!

A befőttléből viszont még így is maradt. Hát legyen belőle ... gesztenyés süti!
Fagyasztóból előkaptam egy csomag mélyhűtött gesztenyemasszát és egy adag leveles tésztát.
Mikróban kiolvasztottam a gesztenyemasszát, majd összekevertem a megmaradt befőttlével.
Abban a pillanatban, ahogy belezuttyintottam a befőttlébe a kiolvadt gesztenyét, tudtam, hogy sok, illetve kevés ... sok a lé és kevés a massza. Így hát túl híg lett a sütibe szánt töltelék. Sebaj, volt még egy adag gesztenyemassza, azt is kiolvasztottam. A töltelék jó állagú lett - és eszméletlenül finom :)
Viszont újra fenállt a sok, illetve kevés esete ... sok massza, kevés leveles tészta.
Sebaj, majd megoldom, gondoltam, miközben a szokásosnál jóval több tölteléket böngyörgettem a szokásosnál jóval vékonyabbra nyújtott leveles tésztába :)
A gesztenyés batyuk azon melegében elfogytak. A maradék töltelék egy részére rájártunk ... persze, csak véletlenül, lopva, csenőmanónak öltözve :)



Másnap gyúrtam egy nagy adag 10-20-30 tésztát. A dupla adagból jutott bőven csokis aprósütinek, nutellás tallérnak, narancsos keksznek.
És még mindig ott volt egy nagy adag remek állagú, eszméletlenül bolondító ízű gesztenyemassza. Tölteléknek.
Gyors ötletem még gyorsabb megvalósítás követte: a 3-4 mm vastagra nyújtott csokis és narancsos gyúrt tésztából kis köröket szaggattam, ezekre csinosítottam a kinyomóba szedett gesztenyemasszát, majd előmelegített, 180 fokos sütőbe tettem 10-12 perce ... s miközben sült, nem győztünk nyeldekelni a sütőből kiszálló illatfelhőben.



Ujjbegy megégetésének veszélye mellett, tányérra rendeztem a gesztenyés fészkeket, gyors fotó a frissen nyírt fűben, aztán kora délutántól estig családilag eltüntettük :)
Még Manó is. Pedig, saját bevallása szerint, ő most éppen nem is szereti annyira a gesztenyét.
De a fészeksütit igen :D
Kegyes hazugság :)

Jó étvágyat !