Az egyszeri süni meséje & a második legszebb tíz év

Éldegélt jópár évvel ezelőtt egy süni. Egy teljesen átlagos süni volt, még csak nem is a Négyszögletű Kerekerdő közepén élt, csak úgy bele a nagyvilágba.
Önérzetében kicsit sértett sünink szúrt és prüszkölt minden közeledésre. Úgy gondolta, jobb az ismert társnélküliség, mint bármilyen ismeretlen - ergo előre nem látható veszélyeket, fájdalmakat, csalódásokat rejtő - társaság.
Telt s múlt az idő, és sünink egyre jobban megbarátkozott kissé undok természetével. Továbbra is szúrt és prüszkölt és nem volt hajlandó senki közeledését elfogadni.
Mígnem, egy szép napon, sünink találkozott A Herceggel. Igaz, A Herceg nem fehér lovon érkezett, sőt, lovagolni sem tudott, mégis, ő volt A Herceg.
A Herceg kedves volt és mosolygós és végtelen türelemmel és némi kedveskedő csellel elérte, hogy az egyszervolt süni már nem szúrt és nem prüszkölt ... annyira.
Hála A Herceg kitartásának és eltökéltségének, süni egyszercsak azon kapta magát, hogy várja a találkozásokat. Mint a kisherceg rókája, lassacskán megszelídült. Már egyáltalán nem szúrt és nem prüszkölt. Sőt ... időnként mosolygott is, amúgy süni módra, kicsit tüskésen, de nem szúrósan.
Telt az idő, a napok hetekké, a hetek hónapokká lettek, s végtelen szeretettel, kitartással A Hercegnek sikerült megszelídíteni az egyszeri sünit. Annyira, hogy hetedhétországra szóló, szűkkörű lagzit csaptak, s attól a naptól kezve, ásó-kapa-nagyharang sem választhatja el őket egymástól.
Ennek immár kereken öt éve. Öt csodálatos, szeretettel, figyelemmel, kedveséggel és vidámsággal teli öt éve.
:)



Egy bölcs ember egyszer azt mondta, hogy minden nő életében kétszer is eljön a legszebb tíz év időszaka ... először 29 és 30 között.
Másodszor ... nos a másodszori legszebb tíz év kicsivel az első legszebb tíz év után következik ... :)
Hétvégén kettős ünnepünk volt. Ásó-kapa-nagyharang napja és második legszebb tíz év napja :D

Sajnos bográcsozási terveink a heteken át tartó esős idő elfújta, ugyanis az összes fa olyan mértékben átnedvesedett, hogy kisebb csoda sem volt elegendő a tűzgyújtáshoz. Így a kolbászos, sok zöldséges, csipetkés bográcsgulyás rendhagyó módon a tűzhelyen készült, kuktában.
Vajon sült fűszeres újkrumpli grillezett pulykamellet (joghurtos) és grillezett tarját (mustáros) kísért.
Szintén terítékre került olivabogyóval tálalt tonhalas penne.
A finom ünnepi ebédet cukros dióval bőven megszórt, vaníliasodóval körített aranygaluska zárta.
A nap fénypontjaként eperlekváros és banános George Hamilton torta díszelgett az asztalon, tejfölös eper kíséretében.
A felsorolt finomságok olyan ütemben fogytak, hogy fényképen megörökítésre esély sem volt :) No nem gond, majd legközelebb.
Soha rosszabbat a következő évfordulóra és születésnapra :)