Lucskos káposzta

Szegény levesnek nem igazán bizalomgerjesztő a neve. Lucskos, csatakos, sáros, már kiskoromtól ezekre asszociáltam, szerencsére, ez nem tartott vissza attól, hogy megkóstoljam és igencsak megszeressem.
Tudtommal erdélyi magyar étel, s Erdélyben olyannyira közismert, hogy a román ajkú lakosság is átvette és nemes egyszerűséggel "lucskos"-nak hívja.
Többek között keresztlányunk egyik ittlétekor főztem, s neki is annyira ízlett, hogy azóta valahányszor nálunk tölt egy-egy hétvégét, lucskos káposzta mindig kerül az asztalra.

Ez is egy olyan leves, amit sokféleképpen lehet főzni, vastagon - azaz sok rántással, zsírosabb hússal, esetleg szalonnával -, vékonyan, paradicsommal, anélkül, de három dolog feltétlenül kell hozzá: káposzta, hús (vagy kicsit húsosabb levescsont) és a klasszikus csombor-kapor fűszerpárosítás.

Mindamellett, hogy ízletes és laktató, kifejezetten olcsó étel is, hiszen egy közepes fej káposztából is nagy adag lesz, és a zöldségen kívül gyakorlatilag egy kissé húsosabb levescsonttal (pl karajcsont) is nagyon finom.
Mivel általában "vékonyan" főzök, így ez a mostani lucskos káposzta sem lett nehéz leves, melegen és langyosan is kitűnő volt. Ebédnél a tepsis/serpenyős újrkumplit és a tojásos-virslis lecsót kísérte.



Lucskos káposzta

hozzávalók

1 közepes fej káposzta - vagy fél fej, ha kisebb adag készül; a fej másik fele káposztás laskához, párolt káposztához, édes káposzta salátához használható
20 dkg karaj
2 fej paradicsom
só, bors
csombor - azaz borsikafű
kapor
olaj és liszt a rántáshoz

A húst felkockázom és annyi vízzel, ami 4-5 ujjnyira ellepi főni teszem. Ha levesnek való csontból főzöm, akkor azt ugye nem kell kockázni, csak főni teszem. Mikor szép habja lesz, lehabozom, addig nem is fűszerezem, hogy a lehabozásnál ne szedjem ki a fűszert is a készülő levesből.
A káposzta külső, tépett leveleit lehámozom, a fejet megmosom, kettőbe vágom. A félfejeket csíkokra szelem, a csíkokat pedig felkockázom. Hogy a külső leveleken és a torzsa csonkján kívül semmi ne menjen veszendőbe, a káposztatorzsán igazságosan megosztozunk Manóval, övé a több, enyém egy falatnyi :)
Lehabozás után a leveshez teszem a káposztát és annyi vízzel öntöm fel, ami legalább két-három ujjnyira ellepi.
A zöldfűszereket leöblítem, apróra vágom. A levest fűszerezem: só, bors, zöldfűszerek.
Félrebillentett fedő alatt főzöm, közepes-alacsony tűzön, lényeg, hogy főjjön, de nem kell vadul lobogjon. Mivel a káposzta viszonylag sok vizet szív fel fövés közben, időnként megkeverem és ha kell, utánna töltöm.
Kisebb lábasban vizet forralok, beledobom a két paradicsomot, néhány másodperc múlva kiveszem, hideg zuhany alá tartom. Meghámozom, apróra vágom és szintén a leveshez adom.
Kihalászok egy nagyobb darab káposztát és egy húskockát, megkóstolom, készre főttek-e. Ha igen, akkor adagtól függően 2-3 ekanálnyi rántást simára dolgozok a leves levével, majd a gyöngyözve fövő levesbe öntve elkverem.
Megkóstolom, ha kell, utánfűszerezem. Egyet rottyantok rajta.
Kész.
Tejföllel, kenyérrel tálalom.
Kívánság szerint savanykássá tehető a fövő leveshez adott ecettel, vagy tálaláskor citromlével.


Könnyű, kiadós, olcsó s viszonylag kevés munkával elég hamar elkészülő leves. Sűrűbbre hagyva, azaz kevesebb lével s kicsit több hússal, akár egytálételként is tálalható.

Jó étvágyat !