Shrek szamara

Végre! Süt a nap, felhő ugyan van, de inkább fehérbe hajló és ha báránynak nem is, de juhfelhőnek elmegy.
Cél: Balatonszárszó. Lábalóga. Séta ide meg oda. "Turistáskodás" - azaz laza semmittevés.
De.
Mert 'de' mindig van.
De, egyelőre csak röviden megyünk, nincs kedvem ott főzöcskélni és enni ugye, kell. Úgyhogy nekiállok itthon megfőzni-sütni.
Péntek este már nincs hozzá erőm, igaz, nekiveselkedtem többször is, de nem, se ihlet, se erő, se semmi, fáradtak vagyunk. Mondjuk Manapót nem is csodálom, ő pénteken padlástól pincéig tisztára sikálta a házat. Az egészet! Mindig is mondtam, hogy ő életem jobbik fele :D Most a szorgalmasabbik is :D
Szóval főzés-sütés marad szombat reggelre. Lassacskán dél. A ház illatozik. Levendulás süti, lucskos káposzta, kilónyi lecsó, frissen sült mustáros-sörös kenyér, fűszeres újkrumpli. Minden készen, bedobozolva, konyharuhába tekerve, már "csak" nekünk kell elkészülni és már "csak" a pakolás van hátra.

Nézem a csomagokat.
Úristen, mintha egy évre mennénk, pedig csak másfél nap. A nagy nyári leköltözés előtt mindig ez van, újra és újra megtanuljuk, hogy az előkészített majd bepakolt dolgok fele felesleges. Mire a számtalan rövid és hosszú hétvége után eljön a kéthetes balatoni nyár, addig már rutinszerűen kiszórjuk a fölösleges dolgokat. S akkor ugye a konyhát se kötjük a kocsi után, hiszen Szárszón ott a nyári konyha, ahol hipp-hopp finomságok készülnek.
De egyelőre pakolunk. Örök kérdés - vándoréletünk eme szakaszában mit felejtettünk itthon. Aztán visszafele, mit hagytunk ott.

Még el se indultunk, már hullafáradtak vagyunk. Csak mi ketten, Manó nem, ő csupa energia, rohangál füligérő mosollyal.
Alig várja, hogy induljunk. Aztán meg, hogy megérkezzünk.
Mit mondjak? Mi is.
Ott vagyunk már?
Ott vagyunk már?
???