Avagy az utaztatott piskótatekercs és a magjához szerfelett mód ragaszokodó meggy története.
Volt egyszer, nem is olyan rettentő régen, egy hétvége, mikoris megcéloztunk nyári hétvégéink szinte állandó állomását, a fenségesen hullámzó, olykor szinte végeláthatatlan magyar tenger partját.
A Balaton mentjén álldogáló kis nyári menedékünk nyitott konyhája tökéletes felszereltségű egy-egy gyors és könnyű, igazi nyári ételsor összeállítására, úgymint tökfőzelék, grillen sült húsok, lecsó, könnyű zöldséglevesek, pikk-pakk tésztaételek. Sajnos a sütő, ahol tavaly nagyszerű csigák és huszárkötések születtek, megadta magát. Nekem viszont eltökélt szándékom volt, hogy a 10 kg, lekvárnak induló meggyből megmentett három maréknyiból márpedig piskótatekercs töltelék lesz. Kakaóval, túróval társítva.
Még otthon, az indulás előtti órákban, hat tojásból kakaós piskótalapot kavartam, majd sülés után, már konyharuhába felgyöngyölve, tálcára téve utaztattuk.
Apropó piskótalap sütés. Amíg egyszerű mezei sütőpapírt használtam, játszi könnyedséggel le tudtam választani a sütőpapírt a konyharuhára borított, kisült piskótalapról. Viszont kifogytam a normál sütőpapírból és a kisboltban csak szilikonos sütőpapírt találtam, nagyboltig nem volt időm. Vettem tehát szilikonosat. Nos, tapasztalatom szerint ez kitűnően alkalmas egyéb sütikhez, de valamilyen rejtélyes oknál fogva ősi ragaszkodást táplál a megsült piskótalap iránt. Emiatt elég küzdelmes volt kettejüket szétválasztani, a piskóta jelentősebb vesztesége nélkül. Az eddig bevált hideg vízzel gyorsan lekenem a sütőpapír hátulját módszer mellett bizony előkerült az extra vékonypengéjű kés is, ami végül meggyőzte a szilikonos sütőpapír és piskótalap párosát, hogy szerelmük távolról sem hasonlít Rómeó és Júlia halhatatlan kettősére, s jobb, ha elengedik egymást.
Summa summarum, kakaós piskótalap krémszínű, piros-kék csíkos konyharuhába tekerve várakozott. Meggy, túró, habnak való tejszín a csomagban, cukor van a nyári konyhában. Akár indulhatunk is.
A végszó kimondása előtt fél pillanatra megtorpantam, majd gyors mozdulattal a csomagba süllyesztettem a meggymagozót. S gondolatban vállon veregettem magam, ugye-ugye milyen könnyű lesz így kimagozni a meggyet, s így még Manó is segíthet, jelentősebb meggyveszteség nélkül.
A piskótalap rögtön az utazás elején kisebb traumán esett át, ugyanis Manapó, nem tudván mit rejt a krémszínű, piros-kék csíkos konyharuha, kicsit meglapogatta, hátha felfedi titkát :)
Nyári konyhánkban a meggyet Manóval ketten magoztuk, ő szépen beigazgatta a szemeket a tavaly remek teljesítményt mutató magozóba, majd közös erővel lenyomtuk a kart, a dugattyú befúródott a meggybe, a mag (gondoltam) megadóan a gyűjtőbe pottyant, s az immár átlyukasztott meggyszem vidám egykedvűséggel pottyant a magozó előtti tányérba. Onnan, értékes és finom levét felfogva, szűrőbe tettem, felhasználásig.
A tejszínt kemény habbá vertem, lazán összeforgattam a villával megtört, cukorral, citromhéjjal ízesített túróval, majd a kitekert kakaós piskótalapra kentem.
A madárlátta piskótalap egész jól bírta a megpróbáltatásokat, s megadóan tűrte azt is, hogy széléből egy három ujjnyi csíkot levágjak, ez lett Manó csak túrós tekercse, tekintettel arra, hogy kislegénykénk szerint a meggy szép és illatos és színes és egye meg más ...
Szóval kakaós piskótalap kiterítve, hófehér a túrós töltelék rajta, a tökéletes harmóniához már csak a bíborszínű meggyszemek hiányoznak. És azóta is áldom az eszem, hogy nem csak kiszórtam a magozott(nak hitt) meggyet, de úgy gondoltam szépen egyenként szétnyitva teszem a tekercsbe.
A mai fogászati árakat elnézve, azt hiszem a meggy másodszori, immár kézzel történő kimagozásával igen sok pénzt takarítottam meg a családnak; tíz meggyszemből nyolcban, bár tökéletesen át voltak lyukasztva, a mag ott lapult elbújva.
Madárlátta, kicsit nyomorgatott, kétszer magozott meggyes túrós piskótatekercsünk úgy tűnt el a tálcáról, mintha tatár kergetné, mire kettőt pillantottunk, már csak morzsák emlékeztettek tűnékeny voltára ... a morzsákat nagylelkűen megosztottuk a madarakkal :)
Szösszenetek a konyhámból, az életemből. Mosollyal, receptekkel, vidámsággal, marcipánnal, csokival.
Oldalak
▼
2010. júl. 12.
2010. júl. 6.
Pisztáciás keksz
Elfogyott mindenféle keksz itthon, még a nagy kekszes-üveg alján sem lapult egyetlen darabka sem. Viszont Manó kekszet evett volna vacsorára a bögre mézes tej mellé.
Mivel időnként nagyon nehéz "teljesértékű" eleséget belediktálni - tehát mondjuk ne csak virsli legyen vacsorára, esetleg egy ropogós tv paprika magában -, nem is gondolkodtam, feladat adott, gyors keksz. Ami lehetőleg vacsorára is beillik, tehát nem csokis, kevés cukorral, hamar megvan, ésatöbbi.
Hmmm.
A gyömbéres keksz receptje szinte ideális, gyorsan kész van, teljeskiőrlésű lisztes, a cukor mennyisége is tetszés szerint változtatható. Gyömbérből ugyan szintén kifogytam, de akadt még bő maréknyi pisztácia a kamrapolcon, megmaradt a Segítsüti-re készített pisztáciás biberléből. Lett hát pisztáciás keksz, összedolgozással, sütéssel, hűtéssel együtt 15 perc alatt.
Pisztáciás keksz
hozzávalók - 34/36 db
14 dkg fehér liszt
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 kk szódabikarbóna
12 dkg vaj
4 ek cukor
4 ek méz
2 maréknyi pisztácia durvára aprítva
A sütőt 180 fokra kapcsolom, s amíg melegszik, összeállítom a keksz tésztáját és kiszaggatom.
A vajat a mézzel és cukorral sziruppá olvasztom, hűlni teszem.
A pisztáciás durvára darabolom.
A liszteket egy tálba mérem, hozzáteszem a szódabikarbónát.
Hozzáöntöm a mézes-vajas keveréket, beleszórom a pisztácia felét és addig gyúrom, amíg összeálló massza lesz.
A kész tésztából lecsípek diónyi darabokat, gömböccé formálom, kicsit ellapítom (kb 6 mm) és sütőpapíros tepsire teszem.
Tipp :) A kész masszát ki is nyújthatom nagyjából fél cm vastagra. A kinyújtott tésztából csillagot, szívecskét lehet szaggatni és sütőpapíros tepsiben megsütni.
A kekszek egy részét a masszából kihagyott, lapítóra szórt pisztácián lapítom el, így a magok jól beleragadnak a tésztába és sülés után, evés közben sem potyognak mindenfele.
Forró sütőben 7-8 percig sütöm.
A kész kekszeket néhány percig a tepsiben pihentetem, majd egyenként rácsra helyezem és tovább hűtöm.
Ha nem fogy el az egész hűtés közben, esetleg vacsoráról is marad pár darab, jól záródó sütisdobozban 3-4 napig friss marad.
Nem ropogós, inkább puha keksz, kellemes állagú, ízben hajlékony, azaz nagyon sokféleképpen elkészíthető.
Jó étvágyat !
Mivel időnként nagyon nehéz "teljesértékű" eleséget belediktálni - tehát mondjuk ne csak virsli legyen vacsorára, esetleg egy ropogós tv paprika magában -, nem is gondolkodtam, feladat adott, gyors keksz. Ami lehetőleg vacsorára is beillik, tehát nem csokis, kevés cukorral, hamar megvan, ésatöbbi.
Hmmm.
A gyömbéres keksz receptje szinte ideális, gyorsan kész van, teljeskiőrlésű lisztes, a cukor mennyisége is tetszés szerint változtatható. Gyömbérből ugyan szintén kifogytam, de akadt még bő maréknyi pisztácia a kamrapolcon, megmaradt a Segítsüti-re készített pisztáciás biberléből. Lett hát pisztáciás keksz, összedolgozással, sütéssel, hűtéssel együtt 15 perc alatt.
Pisztáciás keksz
hozzávalók - 34/36 db
14 dkg fehér liszt
20 dkg teljes kiőrlésű liszt
1 kk szódabikarbóna
12 dkg vaj
4 ek cukor
4 ek méz
2 maréknyi pisztácia durvára aprítva
A sütőt 180 fokra kapcsolom, s amíg melegszik, összeállítom a keksz tésztáját és kiszaggatom.
A vajat a mézzel és cukorral sziruppá olvasztom, hűlni teszem.
A pisztáciás durvára darabolom.
A liszteket egy tálba mérem, hozzáteszem a szódabikarbónát.
Hozzáöntöm a mézes-vajas keveréket, beleszórom a pisztácia felét és addig gyúrom, amíg összeálló massza lesz.
A kész tésztából lecsípek diónyi darabokat, gömböccé formálom, kicsit ellapítom (kb 6 mm) és sütőpapíros tepsire teszem.
Tipp :) A kész masszát ki is nyújthatom nagyjából fél cm vastagra. A kinyújtott tésztából csillagot, szívecskét lehet szaggatni és sütőpapíros tepsiben megsütni.
A kekszek egy részét a masszából kihagyott, lapítóra szórt pisztácián lapítom el, így a magok jól beleragadnak a tésztába és sülés után, evés közben sem potyognak mindenfele.
Forró sütőben 7-8 percig sütöm.
A kész kekszeket néhány percig a tepsiben pihentetem, majd egyenként rácsra helyezem és tovább hűtöm.
Ha nem fogy el az egész hűtés közben, esetleg vacsoráról is marad pár darab, jól záródó sütisdobozban 3-4 napig friss marad.
Nem ropogós, inkább puha keksz, kellemes állagú, ízben hajlékony, azaz nagyon sokféleképpen elkészíthető.
Jó étvágyat !
2010. júl. 5.
Szilvalekváros és testvérei
Hát annyian még nincsenek, mint József és testvérei, de a legjobb úton haladunk :)
Ez a szilvalekváros, bizony bizony az a szilvalekváros torta, aminek eredetijével még anno szakállas idővel ezelőtt Chef Viki barátnőm fertőzött meg. Komolyan mondom, ennél maradandóbb fertőzést régen éltem meg :)
Az eredeti recept szerint, a házi szilvalekvárral sütött tortákon kívül, folyamatosan kísérletezem, újabb és újabb ízeket varázsolva. Volt már részeges szilvalekváros - ehhez a részegséget korábban készített aszaltszilva likőr alaposan kifacsart gyümölcse adta. Manó 3. születésnapján kakaós tésztával őszibaracklekvárosan és kétféle csokival csurgatva pompázott. Az eredeti receptből kiindulva, de annak csak alapjait megtartva készült az anyák napi fűszeres narancslekváros torta házi karamell krémmel töltve.
Titkos terveim közt szerepel az édes torta sós változata, mégpedig zakuszkával (sültpaprika krém+padlizsánkrém) sütve, töltve ...
A legutóbbi sütésnél megint eltáncoltam az alaprecepttől, de már nemcsak lekvár és töltelék terén, ugyanis marcipánköntösbe burkoltam a darabos meggylekvárral és darált mákkal bolondított tésztát, a lapok közé meggylekváros házi csokipuding került. Eszméletlenül finom lett! Meggy-mák-csoki-marcipán, egyik sem lett tolakodó vagy hivalkodó, de egymás kiegészítve olyan ízorgiát eredményeztek, hogy szinte szégyelltük, annyira finom volt :D
"Szegény" torta, addig-addig csűröm-csavarom, míg saját szülőanyja sem ismer majd rá :)
Meggylekváros-mákos torta csokikrémmel
hozzávalók
3 tojás
15 dkg cukor
1 ek (cs) vaníliás cukor
8 dkg puha margarin
15 dkg liszt
5 dkg darált mák
1 cs sütőpor
5 ek darabos meggylekvár
1 citrom reszelt héja
meggylekváros csoki puding - hozzávalók
4 ek cukor
3 dkg keményítő (burgonya az ideális, de búzakeményítő is jó, ebből érdemes picurkával, kb 1 kk, többet használni)
1 ek cukrozatlan kakaópor
fél tábla ét tortabevonó csoki
4,5 dl tej
2 bő ek meggylekvár
A tojásokat egyenként habosra keverem a cukorral és vaníliás cukorral. Egyenként, azaz tálba mérem a cukrokat, beleütök egy tojást, habosra, fehérre keverem, majd a másodikat is beleütöm, habosítom, ugyanígy a harmadikkal is.
A puha margarint kicsit felkockázom, így könnyebb a tojásos-cukros masszához keverni és alaposan eldolgozni.
Az alakuló tésztához teszem a meggylekvárt és az alaposan megmosott citrom lereszelt héját.
A sütőport a kimért liszthez és darált mákhoz öntöm, összeforgatom, majd 2-3 kanalanként a masszához szitálom és minden adag után alaposan elkeverem.
22 cm-es tortaformát kivajazok, megszórok liszttel - vagy sütőpapírral kibélelek -, majd belesimítom a viszonylag sűrű masszát.180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 25-30 percig sütöm, érdemes tűvel megböködni :), mielőtt kiveszem a késznek nyilvánított tortatésztát.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve lekapcsolom a forma oldalát és a tortát rácsra emelem, itt hagyom kihűlni.
Tipp :) Azért rácson hűtöm, mert így alólról nem izzad be/rá a toratforma aljára, nem lesz szalonnás az alja, de szép egynemű, viszonylag könnyed tésztát kapok hűtés után.A kihűlt tésztát lapjára kettévágom.
Tipp :) Éles késsel kicsit bevágom, majd vékony damilt fűzök a résbe és azzal vágom ketté lapjára. Ezt azért mert a legtöbb kés éle általában rövidebb, semmint átérje a 22 cm átmérőjű tortát. Próbáltam cérnával damil helyett, nem jött be, mivel a tészta nem piskóta lazaságú, a cérna vesztett. A damil viszont szépen kiállta a próbát :)
A tortát megtölthetem csak lekvárral is, de még egyet csavarintottam az egészen és házi csokipudingot főztem, ebbe került 2 bő ek a darabos meggylekvárból. Ezzel töltöttem a tortalapokat és ebből került a tetejére is.
A házi csokipudinghoz a tejben simára keverem a cukrot, étkezési keményítőt, kakaóport, majd kis lángra teszem és folyamatos keverés mellett elkezdem besűríteni. Mikor melegszik, hozzáadom a feldarabolt étcsokit is, amíg a puding besűrűl, addig a csoki is szépen felolvad.
Mikor kész, félrehúzom és beledolgozom a meggylekvárt is. Hideg vízfürdőbe állítva, időnkénti kevergetés mellett kihűtöm.
A kész krém kétharmadát a félbevágott lapok közé töltöm, a megmaradt egyharmadát a torta tetejére simítom.
Ezt a tortát klasszikusan csokimázzal vonnám be. De lévén itt már a krém is csokis, gondoltam, újítok és marcipán borítást kap a torta.
Volt egy darab tortabevonó marcipán a hűtőben. Egy korábbi marcipános kísérletezésemből kiindulva, száraz kézzel és procukorral egészen vékonyan meghintett lapítón nyújtottam vékonyra a marcipánt. Nagyon jó lehetett dolgozni vele. Bevontam a tortát, körben a szélénél igyekeztem kicsit a torta alá nyomkodni a marcipán borítást, majd éles késsel körbevágtam a lelógó darabokat. Ezeket újra kinyújtottam és porcukorba mártott sütiszaggatóval formákat vágtam.
A hibát ott követtem el, hogy a tortát előző este bevontam marcipánnal, de a formákat csak másnap gondoltam rábiggyeszteni. Nos, tanulság, pudinggal bevont tortára soha ne tegyünk marcipánt, hacsak nem azon frissiben szeljük a tortát. Ugyanis az éjszaka folyamán a marcipánbevonat kissé átnedvesedett az alatta lévő csokis-meggylekváros pudingtól. Finomnak finom lett így is, csak kevésbé látványos, mint gondoltam.
Viszonylag kevés munkával (tészta összeállítása 10 perc; puding ~ negyed óra hűtéssel együtt; marcipánborítás ~ 5 perc) igen finom és látványos tortát lehet varázsolni. Kezdőbb konyhatündérek is bátran belevághatnak, nem bonyolult és a végeredmény magáért beszél.
A tortában igen izgalmas meglepetés a meggy és mák találkozása. A két karakteres íz egymást kiegészítve kellemesen olvad eggyé, s a meggyes csokikrém már csak hab a tortán :)
Jó étvágyat !
Ez a szilvalekváros, bizony bizony az a szilvalekváros torta, aminek eredetijével még anno szakállas idővel ezelőtt Chef Viki barátnőm fertőzött meg. Komolyan mondom, ennél maradandóbb fertőzést régen éltem meg :)
Az eredeti recept szerint, a házi szilvalekvárral sütött tortákon kívül, folyamatosan kísérletezem, újabb és újabb ízeket varázsolva. Volt már részeges szilvalekváros - ehhez a részegséget korábban készített aszaltszilva likőr alaposan kifacsart gyümölcse adta. Manó 3. születésnapján kakaós tésztával őszibaracklekvárosan és kétféle csokival csurgatva pompázott. Az eredeti receptből kiindulva, de annak csak alapjait megtartva készült az anyák napi fűszeres narancslekváros torta házi karamell krémmel töltve.
Titkos terveim közt szerepel az édes torta sós változata, mégpedig zakuszkával (sültpaprika krém+padlizsánkrém) sütve, töltve ...
A legutóbbi sütésnél megint eltáncoltam az alaprecepttől, de már nemcsak lekvár és töltelék terén, ugyanis marcipánköntösbe burkoltam a darabos meggylekvárral és darált mákkal bolondított tésztát, a lapok közé meggylekváros házi csokipuding került. Eszméletlenül finom lett! Meggy-mák-csoki-marcipán, egyik sem lett tolakodó vagy hivalkodó, de egymás kiegészítve olyan ízorgiát eredményeztek, hogy szinte szégyelltük, annyira finom volt :D
"Szegény" torta, addig-addig csűröm-csavarom, míg saját szülőanyja sem ismer majd rá :)
Meggylekváros-mákos torta csokikrémmel
hozzávalók
3 tojás
15 dkg cukor
1 ek (cs) vaníliás cukor
8 dkg puha margarin
15 dkg liszt
5 dkg darált mák
1 cs sütőpor
5 ek darabos meggylekvár
1 citrom reszelt héja
meggylekváros csoki puding - hozzávalók
4 ek cukor
3 dkg keményítő (burgonya az ideális, de búzakeményítő is jó, ebből érdemes picurkával, kb 1 kk, többet használni)
1 ek cukrozatlan kakaópor
fél tábla ét tortabevonó csoki
4,5 dl tej
2 bő ek meggylekvár
A tojásokat egyenként habosra keverem a cukorral és vaníliás cukorral. Egyenként, azaz tálba mérem a cukrokat, beleütök egy tojást, habosra, fehérre keverem, majd a másodikat is beleütöm, habosítom, ugyanígy a harmadikkal is.
A puha margarint kicsit felkockázom, így könnyebb a tojásos-cukros masszához keverni és alaposan eldolgozni.
Az alakuló tésztához teszem a meggylekvárt és az alaposan megmosott citrom lereszelt héját.
A sütőport a kimért liszthez és darált mákhoz öntöm, összeforgatom, majd 2-3 kanalanként a masszához szitálom és minden adag után alaposan elkeverem.
22 cm-es tortaformát kivajazok, megszórok liszttel - vagy sütőpapírral kibélelek -, majd belesimítom a viszonylag sűrű masszát.180 fokra előmelegített sütőbe tolom és 25-30 percig sütöm, érdemes tűvel megböködni :), mielőtt kiveszem a késznek nyilvánított tortatésztát.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve lekapcsolom a forma oldalát és a tortát rácsra emelem, itt hagyom kihűlni.
Tipp :) Azért rácson hűtöm, mert így alólról nem izzad be/rá a toratforma aljára, nem lesz szalonnás az alja, de szép egynemű, viszonylag könnyed tésztát kapok hűtés után.A kihűlt tésztát lapjára kettévágom.
Tipp :) Éles késsel kicsit bevágom, majd vékony damilt fűzök a résbe és azzal vágom ketté lapjára. Ezt azért mert a legtöbb kés éle általában rövidebb, semmint átérje a 22 cm átmérőjű tortát. Próbáltam cérnával damil helyett, nem jött be, mivel a tészta nem piskóta lazaságú, a cérna vesztett. A damil viszont szépen kiállta a próbát :)
A tortát megtölthetem csak lekvárral is, de még egyet csavarintottam az egészen és házi csokipudingot főztem, ebbe került 2 bő ek a darabos meggylekvárból. Ezzel töltöttem a tortalapokat és ebből került a tetejére is.
A házi csokipudinghoz a tejben simára keverem a cukrot, étkezési keményítőt, kakaóport, majd kis lángra teszem és folyamatos keverés mellett elkezdem besűríteni. Mikor melegszik, hozzáadom a feldarabolt étcsokit is, amíg a puding besűrűl, addig a csoki is szépen felolvad.
Mikor kész, félrehúzom és beledolgozom a meggylekvárt is. Hideg vízfürdőbe állítva, időnkénti kevergetés mellett kihűtöm.
A kész krém kétharmadát a félbevágott lapok közé töltöm, a megmaradt egyharmadát a torta tetejére simítom.
Ezt a tortát klasszikusan csokimázzal vonnám be. De lévén itt már a krém is csokis, gondoltam, újítok és marcipán borítást kap a torta.
Volt egy darab tortabevonó marcipán a hűtőben. Egy korábbi marcipános kísérletezésemből kiindulva, száraz kézzel és procukorral egészen vékonyan meghintett lapítón nyújtottam vékonyra a marcipánt. Nagyon jó lehetett dolgozni vele. Bevontam a tortát, körben a szélénél igyekeztem kicsit a torta alá nyomkodni a marcipán borítást, majd éles késsel körbevágtam a lelógó darabokat. Ezeket újra kinyújtottam és porcukorba mártott sütiszaggatóval formákat vágtam.
A hibát ott követtem el, hogy a tortát előző este bevontam marcipánnal, de a formákat csak másnap gondoltam rábiggyeszteni. Nos, tanulság, pudinggal bevont tortára soha ne tegyünk marcipánt, hacsak nem azon frissiben szeljük a tortát. Ugyanis az éjszaka folyamán a marcipánbevonat kissé átnedvesedett az alatta lévő csokis-meggylekváros pudingtól. Finomnak finom lett így is, csak kevésbé látványos, mint gondoltam.
Viszonylag kevés munkával (tészta összeállítása 10 perc; puding ~ negyed óra hűtéssel együtt; marcipánborítás ~ 5 perc) igen finom és látványos tortát lehet varázsolni. Kezdőbb konyhatündérek is bátran belevághatnak, nem bonyolult és a végeredmény magáért beszél.
A tortában igen izgalmas meglepetés a meggy és mák találkozása. A két karakteres íz egymást kiegészítve kellemesen olvad eggyé, s a meggyes csokikrém már csak hab a tortán :)
Jó étvágyat !