Kívánság-főzelék emlékekkel

Szia Manókám, csodaszép jó reggelt kicsim.
Jó reggelt édesanyám. Jól aludtam. Képzeld el, azt álmodtam, hogy ... hogy Babar király és Rataxis és az óriás tengeri kígyó jóbarátok lettek és együtt nézték a vizet.
... öltözködés, készülődés ...
Manó, ma zöldborsó leves lesz ebédre, jó? Azt nagyon szereted.
Ne az legyen! Zöldborsó főzelék husival!

Kocka elvetve, a borsó ezúttal nem falrahányt, de főzelékbe kerül.

Amíg Manó reggelizett, eldöntötte milyen játékokat viszünk Irénke mamihoz, kicsit játszott-színezett, elkészült a zöldborsó főzelék.
Természetesen fokhagymásan. Cukor nélkül.

Gyerekként nagyon szerettem és most is szívesen eszem zöldborsó főzeléket. Fehéren (kevéske tejfölös ereszték, pirospaprika nélkül), sok fokhagymával, szigorúan cukor nélkül.
Eme főzelék iránti rajongásom jutott el távoli ismerősünk fülébe, még anno, tinikoromban, így egy ott töltött nyári hétvége meglepetéseként kondérnyi zöldborsó főzelékkel várt. ... Ami piros volt, de ez még hagyján ... rosszabb, hogy cuppanósan ragadt a cukortól. Fokhagyma semmi, cukor annál több. És nekem lapátolni kellett befele, merthogy ugye nagyon szeretem és a kedves nénit nem bántjuk meg azzal, hogy az ő zöldborsó főzeléke piros, meg cukros, meg úgy összességében, bűnrossz ...
Emlékeim szerint azután jóideig nem ettem zöldborsó főzeléket.

Amíg a főzelék rotyorászik, jó fokhagymás tejbe beáztatom egy kis csirkemájat, ez lesz a feltét Manó kívánság-főzelékére. Husi nincs kéznél, illetve igen, de csontra fagyva a mélyhűtőben, a májat viszont tegnap este vettem a hentestől, aki megesküdött rá, hogy mind szépen tisztított, semmi epemaradék.

Főzelék elkészült, nyammm, nagyon finom. Csirkemáj is megsült. Ebéd bedobozolva, irány mamihoz.
Cipőhúzás közben, indulás alatt a szokásos reggeli párbeszéd, igen Manóm, mennünk kell, tudod, ma dolgozós nap van, az utolsó előtti a héten és nekem muszáj dolgozni, különben főnökbácsi csúnyán fog rámnézni, igen, az nagyon jó lenne, hogy főnökbácsi szépen nézzen, ha én nem dolgozom, nem, nem nézünk most rajzfilmet, Babarosat sem, majd este, dolgozós napokon mindig csak este nézünk egy rajzfilmet, nagyon aranyos vagy kisszívem, hogy ideadod a varázs ötforintosod, hogy abból mindenre jusson, amit pénzért kell megvenni, de azt inkább tartsd meg, majd megbeszéljük, mit szeretnél venni belőle, igen, köszönhetsz Lizikutyának, de most ne gyömöszöljétek egymást, tudod, Lizikutyának hosszú a szőre és a ruhácskádra ragad, köszönöm, hogy segítettél elhúzni a nagykaput, nem, kistesó sokáig nem fog tudni majd segíteni, előbb majd ő is megnő ilyen ügyesre és nagyra, mint te vagy, az nagyon jó lesz és igen kedves tőled, hogy megtanítod majd kaput elhúzni és Lizikutyának is bemutatod, mássz be szépen az ülésedbe, ha jól ülsz, akkor bekötlek, itt van Rongyika és a két autód, igen, Joe és No Stall, a többi verda a dobozban, ahova pakoltad, indulunk kicsim, mami már nagyon vár, igen, az ebéded is bepakoltam, zöldborsó főzelék, ahogy kérted, hű, az nagyszerű lesz, ha te ötven-hatvan kanállal is megeszel belőle.

Hazaérkezés után - igen, homeoffice előnye, hogy nem kell kétszer 40-50 percet vándorolnom ház-iroda-ház között - rendet rakok a konyhában. Hm, a tűzhelyen ott a serpenyő, benne kevéske fokhagymás olaj, ebben sült a csirkemáj. Szelet kenyér, falatonként beletunkolom az ízes olajba, csak úgy, köröm közül, a serpenyő fölé hajolva eszem, finom.
És beugrik egy másik emlék, kedves és fájó ... 'Édesapa, Kismama már megint olajos kenyeret evett, pedig mi mondtuk neki, hogy nem szabad!' 'Ej, beste kölyke, muszáj nektek árulkodni? Na majd én is elmondom, hogy kiskanállal ettétek a szilvalekvárt a spájszban.'
Kismama nagyon szerette az olajos kenyeret, de nem volt szabad ennie. Viszont szerette és mivel világéletében ette, nem értette, hogy az orvos - és Észüleim - miért tiltják neki. Így hát titokban tunkolgatott időnként. Mi pedig, mint kötelességtudó gyerekekhez illik, akiknek a lelkére kötötték Észüleim, hogy márpedig Kismama nem ehet olajos kenyeret, természetesen beárultuk. Nem rosszaságból. Féltésből. Szeretetből. Mert olyan kását, mint Kismama főzött, soha senki nem tudott készíteni. S kétszázötvenhatodszorra senki más nem olvasta el nekünk Ámisz és Ámil meséjét.
Tunkolgatom a kenyeret az olajba. Finom. Azt hiszem, most már értem, Kismama miért szerette olyan nagyon, s a tiltás ellenére is, miért eszegette időnként titokban, a tűzhely s a fal felé fordulva.




Zöldborsó főzelék

hozzávalók

1 kicsi fej hagyma
5-6 kövér gerezd fokhagyma
nagyjából fél kg zöldborsó (fagyasztott)
1 ek liszt
2-3 ek tejföl
só, bors
1 ek margarin

A hagymákat megpucolom, apróra vágom.
A margarint felforrósítom, rádobom a hagymákat és aranyszínűre üvegesítem.
Rádobom a zöldborsót, egyszer átforgatom, felöntöm annyi vízzel, ami ujjnyira ellepi. Fűszerezem. Fedő alatt, kis lángon puhára párolom-főzöm.
A lisztet, tejfölt és a borsó mellől néhány kanálnyi forró levet simára keverek, majd besűrítem vele a főzeléket.
A tejfölös eresztékkel már nem főzöm, mindössze egyet hagyom rottyanni.
Megkóstolom, ha kell kicsit utánna sózom.

fokhagymás csirkemájjal

A csirkemájat megmosom, mivel szívvel együtt vettem, a szív részeket levágom (jó lesz levesbe), a májat mérettől függően 2-3 darabba vágom.
Néhány nagyobb gerezd fokhagymát belenyomok kevéske tejbe, összekeverem, ebbe teszem a feldarabolt csirkemájat. Amíg a főzelék készül, a csirkemáj pácolódik a jó fokhagymás tejben.
Serpenyőben kevés fokhagymás olajat forrósítok, ráteszem a tejtől lecsepegtetett csirkemáj darabokat és közepes tűznél megsütöm. A biztonság kedvéért a legnagyobb darabot megvágom, gyönyörű rózsaszín a közepe, szépen átsült.
Szűrőkanállal papírtörlőre szedem a májat, hagyom, hogy a fölös olaj kicsit leitatódjon.

Tányérra szedem a zöldborsó főzeléket, tetejére halmozok a fokhagymás csirkemájból.
Tálalom.


A serpenyőben maradt olajat, miután kihűlt, átszűröm. Jó lesz a következő adag májhoz. Vagy csak úgy, tunkolásra.

Jó étvágyat !