Mártogatós-kenegetős

A reggeli, vacsora sokszor gond. Mi legyen, hogy változatos is legyen, finom is legyen, lehetőleg egészséges is legyen, Manónak is ízledjen.
Mondjuk ő személy szerint ellenne egy hétig is macisütin és csokis golyókon, keverd-össze-magad-banánízű(nek mondott) joghurton és virslin - igen, ezt a kettőt, így együtt -, de zord atyja és még zordonabb anyja nem engedélyez ilyen mértékű kilengéseket.

Ha vásárolni megyünk Manóval, előre megbeszéljük, hogy miket veszünk és mi lesz az ő feladata, és igen ritkán térünk el a tervtől. Egyik alkalommal mégis engedtem a nyomásnak - édesanya, vegyünk ilyet, biztos finom és vegyük meg édesapának és neked! -, és a kosárba került egy doboz metélőhagymás vajkrém. Aznap este Manó két szelet vajkrémes kenyeret legyűrt vacsorára, arcán szinte földöntúli elégedettséggel - ugye milyen jó, hogy mondtam, hogy vegyük meg? ugye neked is ízlik, édesapa? :)
Mit ne mondjak, azonnal elkezdtek pörögni a fogaskerekek, egyrészt, ilyet, de legalábbis hasonlót én is tudnék csinálni, másrészt, ha Manó is ennyire szereti, érdemes próbálkozni.

Aztán feltaláltam a spanyolviaszt :)
Alapnak a fehér mártogatósokhoz eddig jól bevállt, alaposan lecsöpögtetett tejfölt használtam. Első körben kevertem hozzá némi vajat, ez nem volt nyerő ötlet, mert ízre finom lett, de állagra szemcsés, mintha kicsapták volna egymást az összetevők. Harmadszori próbálkozásra született meg A metélőhagymás mártogatós-kenőke. Állagra krémes, mártogatni és karéj kenyérre kenni finom, kellemesen fűszeres, sok metélőhagymával.

Mivel kenyértéren még elég sokszor hadakozunk - ha kenyérnek néz ki, nem kéri, ha valami másnak látszik, mint pl ezek az olasz kenyérrudak, akkor sokkal lelkesebben eszi -, szinte állandóan van itthon (ha máshol nem, hát a fagyasztóban) kenyérrúd.
A másfél óra dagaszt-keleszt programtól eltekintve pikk-pakk megvan, frissen nagyon eteti magát, de másod-harmadnap is finom, remekül fagyasztható, hirtelen beesett vendégek kínálására is remek, pillanatok alatt kienged a mélyhűtésből. S nem utolsó sorban, mindhárman szeretjük.
Általában dupla adagból, tehát 70 dkg lisztből készítem, játszottam már a recepttel, a fehér liszt egy részét (szemre) teljeskiőrlésű-, Graham-, rozsliszttel helyettesítettem, ilyenkor 1-2 ek vizet még felvesz a tészta dagasztáskor.
Mostanában szezám- és lenmaggal megszórva sütöm, ezért sütés előtt kevés vízzel hígított tojással kenem át a rudakat és így szórom meg a magokkal. A natúr rudakat csak egy kis olivaolajjal kenem le, úgy sütöm.




Metélőhagymás mártogatós

hozzávalók

2 kis doboz tejföl
1 ek majonéz
2-3 cikk fokhagyma
maréknyi friss metélőhagyma
só, fehér bors


A 'trükk' az egészben annyi, hogy a tejfölt sűrű szitába borítom és csepegni teszem. Ideális esetben egy egész estén át a hűtőben hagyom, ha nagyon sietek, akkor fél-egy órát igyekszem csepegtetni, ezalatt többször átforgatom-keverem.
A tejfölt tálba teszem, hozzákeverem a majonézt, belenyomom a fokhagymát, fűszerem: só, őrölt fehérbors.
A metélőhagymát leöblítem, konyharuhán (papírtörlőn) leszárítgatom, ollóval apróra vágva a keverékhez szórom.
Összekeverem, megkóstolom, ha kell, még sót, fehér borst vagy metélőhagymát teszek hozzá.
Kész.


Ez a metélőhagymás mártogatós-kenegetős többféleképpen is gazdagítható, pl villával áttört tehéntúróval; fűszerek terén finom egy kevés szerecsendióval, illetve más zöldfűszerekkel - majoranna, oregano, csombor - felturbózva.




Jó étvágyat !

Segítsüti füzet 2010 Ősz - rendelhető!, amíg van :)

A Segítsüti főoldaláról:

Rendelhetők a csodálatos borítójú Segítfüzetek, amelyeket ismét a fantasztikus munkát végző lilahangya-családnak köszönhetünk! Gőzerővel készülnek, a héten kerülnek nyomdába, a postázásukat pedig az október 4-i héten tudjuk megkezdeni.
A rendelés menete a következő lesz: mivel a személyes átvételt tavasszal nem kérték túl sokan, nehézkesen működött (sok budapesti is postázást kért), megmaradt egy csomó a Keserédesben és azokat is fel kellett adni, ezért ezt a lehetőséget most megszüntetjük, csak postán lehet őket rendelni. A mennyiség viszont így már akkora, hogy - bár külön erre a célra rendszeresen kapunk adományt egy nagyvonalú támogatónktól, plusz saját pénzből álltuk eddig - a postázás önköltségének állását már nem tudjuk vállalni. Ezért kérjük, hogy rendelésenként (tehát akár 1, akár 10 db-ot rendel valaki) egyszeri 200 Ft-os postaköltséggel segítsétek a most is 500 Ft-os Segítfüzetek célba juttatását. A postaköltség tényleges összege 1-5 db füzetnél ettől valamivel kevesebb, 5 füzet felett valamivel több, sajnos nagyon bonyolult lenne darabszámhoz rendelni ezt az összeget technikailag, így próbáltunk egy olyan összeget meghatározni, ami valahol a középérték, és a különböző darabszámú rendelések kiegyenlíthetik egymást. Ami postaköltség megmarad - és ezt jelezni fogjuk külön -, az természetesen szintén a koraszülött osztályoknak jut.




A megrendelő oldalon a megrendelés érvényesítése után jön egy automatikus visszaigazoló e-mail a teendőkkel (kérjük ellenőrizni a spam mappát is, ha esetleg nem jönne!), két hét után egy emlékeztető, három hét után pedig - mivel tavasszal nagyon sokáig tartott a füzetek ellenérzékének begyűjtése - a megrendelés stornózza a rendszer, és erről is küld értesítést. A füzet ellenértékének megérkezéséről és az elpostázásról szintén értesítő e-mailt küldünk.
...

A Segítfüzetek rohamosan fogynak, érdemes minnél előbb megállni a Segítsüti oldalán. Néhány klikk csupán és a megrendelésetek célba ér, ti pedig nem maradtok Segítfüzet nélkül :)

Köszönöm !

Segítsüti - zsebnaptár ráadás

Jó hír mindazoknak, akik esetleg lemaradtak a Segítsüti három exluzív meglepetéséről.
A zsebnaptár olyan népszerűségnek örvend, hogy a nagy sikerre és a sok-sok lemaradós panaszra tekintettel újabb 50 db-os ráadás áll készen arra, hogy egy újabb rendeléshullám során gazdára találjon.


A Segítsüti főoldalán található információk szerint
"ezek viszont később lesznek készen, mint a mostaniak, úgyhogy a kézbesítésnél türelmet kérünk. Az utórendelés miatt a naptárak beszerzési költsége és emiatt a koraszülött osztályokra fordított támogatás pontos összege némileg módosulhat, úgyhogy a későbbiekben ezt kommunikálni fogjuk, hogy mire jön ki, arányaiban nyilván nem lesz nagy változás. A beszerzésről a számlát közzé fogjuk tenni.
Figyelem, a rendelési lehetőség ma este fél 8 körül fog megnyílni! Más ajándéktárgyból nem rendelünk után, tényleg nincs már kapacitásunk erre, úgyhogy ez az aki bújt, aki nem utolsó lehetőség :)."

A naptárról és a rendelésről bővebb információk itt.

A tavaszi fordulóhoz hasonlóan, Segítsüti-füzetek is rendelhetők lesznek, érdemes böngészni a Segítsüti oldalát a legfrissebb hírekért.

Segítsüti - mákos -szezámos csók á la Labdarózsa

A tavaszi Segítsütihez hasonlóan - melynek sütögető részese lehettem - a Segítsüti 2010 őszi fordulóban is ínycsiklandónál is finomabb, szépségesnél is szebb sütik várják gazdájukat.

Számomra is megtiszteltetés, hogy a virtuális staféta-fakanalat átadhatom Labdarózsának, aki mákos-szezámos csókokat sütött az árverésre.
Légy kíváncsi és kukkantsd meg a sütiről tudható részleteket és keletkezésének előzményeit is.



A cél gyönyörű és nemes, segítsd liciteddel a Segítsüti árverését!

Segítsüti 2010 Őszi kiadás - ÁRVERÉS

Elindult a Segítsüti 2010 őszi kiadásának árverése!


Mint idén tavasszal is, a csodálatos és finomságok Segítsütik licitjéből befolyó teljes összeggel - csakúgy, mint az egyéb támogatásokkal, pl. Segítfüzet, stb. - ismét két koraszülött osztályt támogatunk - ezúttal az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikát Budapesten, és a szegedi kórházat.



Mától, szeptember 17-től három teljes napon át következik a licit a Segítsüti oldalon, amely licit 2010. szeptember 20-án hétfőn 23:59-kor zárul, majd minden egyes nyertesnek vele egyeztetve értelemszerűen frissen újrasütik a nyereményét, és eljuttatják neki szeptember vége-október során.
Miért pont ezt az időpontot választottuk? Szeptember 20-a az UNICEF kezdeményezésére 56 éve a gyermekek világnapja, úgy véltük, ez tökéletesen illik célunkhoz, a legkisebbek segítéséhez.
Minden tepsi sütemény kikiáltási ára 1000 forint . A liciteket a sütiárverés menüpont alatt lehet megtenni, ehhez pedig egy egyszerű regisztráció (név, e-mailcím) szükséges.



Jó hír, hogy annak a több száz embernek, aki tavasszal regisztrált, ezt már értelemszerűen nem kell ismét megtennie, ha netán a jelszavát elfelejtette, ez orvosolható a belépési oldalon. A licitekhez ugyanúgy lehet hozzászólást írni, mint eddig.
A nyertes az lesz, aki a legmagasabb összeget ajánlja értük szeptember 20-án 23:59-ig.
A lelkes sütögető csapat tagjaival és a nyertessel való egyeztetés után, természetesen most is lehetőség van vigaszágasokra, azaz, a licitben második, harmadik helyen végzők is kaphatnak süteményt, amennyiben a felajánlott licitösszeget kifizetik.




Segítsüti 2010 ősz - Licitálj, hogy segíthess !

A Karinthyak Skandináviában

Ezzel a címmel nyílt kultúrtörténeti montázs - stílszerűen - a Karinthy Szalonban.

bejárat a Vak Bottyán u. felől
a kiállítás látogatása ingyenes


A tárlaton újra megtekinthetők Móritz Lívia magával ragadó, szín- és érzelemgazdag festményei.

Kellemes időtöltést !

Jaj, úgy élvezem én a ...

... Balatont :)
Avagy, idén is volt (itt-ott elvétve néhanapján) nyár :)

Igazi nyár, hattyúetetéssel, Balatonnal, naplementével.



Nyáron jól lehet homokozni, egyedül vagy kettesben.



A nyár arra is jó, hogy új dolgokat tanuljunk, itt éppen az ollóval vágás csínját-bínját.



Nyáron úszni lehet, lubickolni, fürdeni, vízicsatázni, legyőzni és meglovagolni a hatalmas víziszörnyet, aki víz alól támad és óriási nevetésre késztet.

Bambi helyett ugrálóvárat választottunk. Pontosabban, ők választották. Manapóval a fergetes rohangászás, ugrabugra nézésébe is belefáradtunk.



Nyáron a szobrok is szebbek és barátságosabbak. Igaz, továbbra sem beszédesek, de a közös fényképezés ellen nem tiltakoztak.



Hoppá, ez nem szobros kép :)



Nyáron kavicsárkot lehet készíteni és gombát tanulmányozni.



S a nyár arra is jó, hogy pihenésképpen sakkozni tanuljunk :)


A nyár sok mindenre jó. Többek között arra is, hogy borús, szomorkás időben, képeket nézegetve, emlékeket idézve egy kis napsütéses meleget csempésszen a lagymatag őszi napok szürkeségébe.

Segítsüti 2010 - őszi kiadás

Örömmel értesítem minden kedves Barátom, Olvasóm és a blogomra esetleg véletlenszerűen bekukkantókat, hogy csupán napok kérdése és fennállása óta először őszi kiadással is jelentkezik a Segítsüti!




"A tavaszi Segítsüti akcióban kapott támogatásoknak hála több mint 1,9 millió forinttal sikerült a Péterfy kórház és a miskolci kórház koraszülött osztályait támogatni. Mondhatni, vérszemet kaptunk, és arra gondoltunk, mi lenne, ha idén szerveznénk még egy jótékonysági sütilicit-kört, amellyel ismét két koraszülött osztályt támogatnánk - ezúttal az I. sz. Gyermekgyógyászati Klinikát Budapesten, és a szegedi kórházat -, hiszen bőven rájuk fér."

Részletek az őszi Segítsüti csapatról, újdonságok és érdekességek a Segítsüti oldalán.

Az őszi licit szeptember 17-én kezdődik, pénteken lehull a lepel a szorgos sütögetőkről és a finomságos sütikről :)

Hétvége nehézségekkel és rózsákkal

Azt sejtettük Manapóval, hogy nem lesz könnyű dolgunk, de azt, hogy ennyire nehéz lesz, nos, nem gondoltuk volna. Pedig már rutinosnak számítunk, nem először vágtuk bugylibicskánkat hasonló fába.
Délelőtt annak rendje s módja szerint - kiadós reggeli és több bögre kávé után - hamuba sült pogácsa híján zabpelyhes keksszel és fél liternyi házi szörpből hígított ivólével felszerelkezve, útnak indultunk.
Kocsibehajtóról kiállás közben utolsó taktikai egyeztetés, hol kezdjünk, milyen útvonalon haladjunk.
Manó vidáman ücsörgött a hátsó ülésen, mit sem sejtve a rá is váró megpróbáltatások sorozatából. Igaz, akkor még mi sem gondoltuk, hogy sajna dolgavégezetlenül térünk majd haza.
Pedig a cél, amit kitűztünk magunk elé - mint utóbb kiderült naivan gondoltuk - nem volt lehetetlen: Manónak gumicsizma kintre és szandál bentre (oviba; itthon papucsban és zokniban rohangál, no meg időnként mezítláb).
Első üzlet, nagy remények, itt egy helyben mindent megveszünk, s ha esetleg nem sikerülne, akkor is az üzletsoron itt van még kettő másik, kifejezetten lábbeliárulda, ott majd biztos.

Első hely. Semmi. Írd és mondd, semmi. Kínálat, választék - siralmas.

Második hely. Egy darab gyerek gumicsizma. 32-es. Készségesnek nem mondható eladó flegmán közli, nincs, nem is volt, nem is lesz, minek, most már lassacskán tél. Nem világosítom fel, minek, hogy szeptember közepe sincs még, és az előrejelzések szerint bőven várható még őszi eső. S bármilyen meglepő, a gyerek lábára télen is kell valami, amit házon belül hordhat.

Harmadik hely. Kilátások biztatóak, egy halom gumicsizma. Közelebbről megnézve, kilátások lelombozóak. Gumicsizmák két méretben. 16-os és 31-es. Nem akarok a bizonyára sokkal tapasztaltabb gyártókkal vitába szállni, de egy 16-os lábmérettel rendelkező gyerekecske valószínüleg kevesebb vehemenciával ugrál eső utáni tócsákban, mint mondjuk egy 28-as büditalpú. De hát láttunk már újszülött babának való vízhatlan téli cipőt is ...

Negyedik hely. Kezdek lelombozódni. Manó egyelőre jól bírja. Édesanyám ezt a dinósat vegyük meg! Azt a pókembereset vegyük meg! Mondanom sem kell, gyarló ember révén nem bírok rájönni a látszólag benti cipőnek kinéző, valójában sem bentre, sem kintre nem való, rémísztő dinókkal undokul díszített lábbelik funkciójára. Bentre túl meleg. Kintre nem elég meleg, nem vízálló. Ezenfelül nem rugalmas talpú, nehezen felvehető, kívülről nagy, belméretre kicsi, ormótlan. Viszont a hős, és nálunk kevésbé szűkmarkú szülő akár 12 ezer pengő forintot is fizethet egy 21-es méretű ocsmányságért. 28-as szandál vagy gumicsizma nincs. Eladó fölényesen kioktat: szandál? most? de hiszen ősz van! Mondom, oviterembe, napközben benti viseletnek, fűtött helyiségbe, tehát edzőcipőnek álcázott, lábat izzasztó tornacsuka nem jó, sőt mamusz sem jó, mert az is túl meleg, tudom, próbáltuk.

Indulunk tovább. Szerencsére következő célpontunk viszonylag közel van, perceken belül újra túlzsúfoltnak látszó polcok között barangolunk.
Nem tudom, biztos valami speciális iskolában oktatják, hogy lehet úgy megpakolni az üzletek polcait, hogy a kintről gyanútlanul bámészkodó számára úgy tűnjön, roskadoznak az áru alatt, aztán közelebbről szemlélve napnál is világosabb legyen, hogy a kínálat siralmas.

Ötödik hely. Kétféle benti szandál, amit izgő-mozgó, rohangáló fiúgyerek lábán szívesen látnék. Aha, 25-ös, 26-os, 31-es. Hoppá! Itt van egy 29-es, igaz, hogy Manó lába valahol a 27 és 28 között mozog, de hátha ... Nem, ez túl nagy, de annyira, hogy ebből 27-es kellene ... Nézzük ... nem, 27-es nincs, a 26-osba nem fér bele a tappancs. Gumicsizma nincs. Nem is volt. Talán. Esetleg. Nézzünk be, valamikor, esetleg jövő héten, vagy azután, vagy sohanapján.

Hatodik hely. Hurrá! Kétféle gumicsizma is kelleti magát! Halleluja! 28-as méret! ... Aha, ha Manónak másfélszer ekkora lába lenne és mondjuk még egyszer ilyen széles, akkor a 28-as méretnek álcázott gumicsizma tökéletesen jó lenne rá. Nézzük, esetleg 27-es? Nem, abba egyszerűen képtelenség belepréselni a lábát. Pedig próbáljuk, felváltva Manapóval, kínlódva igyekszünk felvenni a harcot a gyerekosztályon található egyetlen, padlóhoz rögzített széktől fél méterre, üvöltő hangerőre állított TV-vel. Reménytelen. Az egyik extrém mód kicsi - megjegyzem, Manó most 27-es benti szandit és ugyanolyan méretű kinti edzőcipőt hord -, a másikba kis túlzással mindkét lába belefér.

Megyünk tovább. Bár inkább már csak vonszoljuk magunkat. Manó kijelenti, rettentő éhes. Elő a hamuba sült keksz, házi ivólé. Cammogunk. Próbálunk lelkesedni, hogy Manó is lelkesedjen. Fáradt. Felváltva gyűri szájába a kekszet és az ujját, közben rongyizik. Kellene nekünk is egy ilyen gondűző, megnyugtató csodarongyi. Vizionálok egyet, pontosabban kettőt. Az egyik gumicsizma alakot ölt és tökéletesen illik Manó lábára, a másik rongyinak határozottan benti szandál formája van.

Kilenc üzletben jártunk. Volt köztük nagybevásárlós cipős részlegének álcázott valami, volt kifejezetten cipőüzlet, volt gyerekcipőbolt, volt márkás cipőárulda, még márkásabb gyerekruha- és cipőüzlet, és utolsó kétségbeesésünkben volt kínai ruha-cipőüzlet is.
Nem részletezem tovább. Nyakig kekszmorzsásan, fáradtan, kiábrándultan, mint vert sereg kullogtunk haza. Gumicsizma és benti használatra alkalmas szandál nélkül. Ábrándok, vágyak, remények szertefoszlottak.

Kicsit nyűgös ebéd után mindhárman szundizni dőltünk, én a magam részéről cipőmenyországban jártam ...
Uzsonnára almás és diós leveles tészta rózsák voltak, ezekre Maimoninál bukkantam. Legyen valami jó is a napban :)




Almás, diós tésztarózsák

hozzávalók

1 tekercs/adag leveles tészta - 30 dkg
2 közepes alma
2 bő maréknyi dió
némi cukor
2-3 ek méz
porcukor

Az almákat megmosom, egészen vékony cikkekre vágom. Ezt lehet úgy is, hogy felezem, magházát kiszedem és cikkezem, lehet úgy is, hogy az egész almából vágok, kinek hogy könnyebb. Nem tévedés, a gyümölcsöket nem hámozom.
Az almacikkeket edénybe teszem, annyi vizet öntök rá, ami épp ellepi, majd főni teszem. Forrástól egy percet számolok, majd a lábast félrehúzom és fedő alatt fél-egy percig pihentetem. Az almát leszűröm - levét felfogom, finom magában is, de teába vagy gyümölcslevesbe is felhasználhatom - majd két réteg konyhai barátnő között (értsd: szilvia :) kicsit leszikkasztom.


A diót ledarálom és némi cukorral összekeverem.
A mézet jó folyósra melegítem.

A leveles tésztát lisztezett lapíton vékonyra nyújtom, majd pizzavágóval (éles késsel) nagyjából 2-2,5 ujjnyi széles csíkokra vágom.

Tipp & trükk :) Nekem általában gondot okoz, hogy a megkezdett vágást szép vízszintesen fejezzem be, vagy a padláson, vagy a pincében kötök ki, azaz általában akaratlanul felfele vagy lefele viszem a kést, ezáltal nem lesz egyenletesen széles a vágott csík. Jó megoldás a "szamárvezető" :), tészta esetében ehhez a laskanyújtót használom. Széltében a tésztára fektetem, és a sodrófa mentén vágom kívánt méretre az immár egyenletesen széles csíkokat.


A tésztacsíkokat megkenem az olvadt mézzel, megszórom a diós-cukros keverékkel és szépen elteregetem rajtuk a leitatott almacikkeket. Másik verzió (eredeti), hogy a mézes leveles tésztára csak almacikkeket teszek, héjával "felfele", azaz úgy, ahogy a fenti kép mutatja.
A diós tésztacsíkokra 3 szeletke almát tettem, míg a csak almás csíkra 6 cikk alma került.
A tésztacsíkok két végét üresen hagyom, ide nem kerül sem darált dió, sem alma.
A megpakolt csíkokat feltekerem, a végét aláhajtom, sütőpapírral bélelt tepsire ültetem, az almás-diós rózsák alját kicsit összenyomom, remélem, így szebben fogja kiadni a rózsa formát.
Forró (200 fok) sütőbe tolom és nagyjából 20-25 percig sütöm.
A lerből kivett illatos sütiket azon melegében porcukorral meghintem, majd néhány perc pihentetés után falapát segítségével felszedem a sütőpapírról és rácsra téve hűtöm ehetőre.

A csak almás rózsák belseje, a párolt almának köszönhetően, krémes. Nekem így ízlett a legjobban, de Manapónak jobban tetszett az almás-diós (itt a dió még felszív valamennyit a leszikkasztott almacikkek nedvességéből, a végeredmény kevésbé krémes belül), míg Manó az alma nélküli, diós rózsákat kapkodta a tálról.


Az elkészítésben a legnagyobb "macera" az almák vékonyra cikkezése és leszárítása, de ezzel együtt is az előkészület maximum 10 perc, a sütést is beleszámolva alig több, mint fél óra.
Ahogy Maimoni is javasolta, három embernél többre számolva, érdemes dupla adagot készíteni. Hidegen és másnap is nagyon kelendő, szemnek kellemes látvány, pocaknak ízletes finomság.

Jó étvágyat !

Hirtelenjében

Tegnap ettem volna valami gyümölcsöt. A konyhapult sarkán pihenő gyümölcsös kosár őszibarackot és szilvát rejtett. Hmm, finom, mindkettőt szeretem.
Ettem volna valami édeset is. Manó délutáni szülinapi tortájának utolsó szeletét nem akartam önző módon felfalni, így hát más után néztem. Más nem volt. Hja, így jár, aki hagyja, hogy a kekszes doboz kiürüljön.

Na lássuk csak, mi is legyen belőle. Gyümölcs karamellszósszal? Jól hangzik. De nem volt itthon tejszín, az pedig kell. Karamellszósz ugrott.
Miközben gondolkodtam, milyen édességet kerekítsek a szilvából és a barackból, szorgalmasan feleztem, magoztam, cikkeztem a megmosott gyümölcsöket. Aztán beugrott az isteni szikra és már céltudatosan tettem-vettem. Fél óra múlva pedig ettem :)





Karamellás gyümölcs fordított palacsintán

hozzávalók

8 nagy szem szilva
2 közepes őszibarack
6-8 ek cukor
1 tojás
~ bő fél dl tej
liszt
margarin

A sütőt 200 fokra kapcsolom.
A cukrot száraz seprenyőbe öntöm és lassú tűzön megolvasztom, néhány perc alatt karamellizálom.
Közben megmosom, kimagozom a gyümölcsöket. A szilvákat negyedelem, az őszibarackokat nagyobb cikkekre vágom.
Mikor a cukor egyenletesen világosbarna, rázuttyantom a felvágott gyümölcsöt, a levével együtt, amit darabolás közben engedett.
Fakanállal gyorsan, de kíméletesen átforgatom, hogy a forró karamell minél több helyen érje a gyümölcsöt.
A felhevült cukor a hideg(ebb) gyümölcs hatására pillanatok alatt összerándul és csomósodik, de nem kell aggódni. Pár percig hagyom a tűzön a gyümölcsöket, amíg a cukor visszaolvad és a gyümölcsök kis levet engednek.
Eközben egy jénai tálat alaposan kikenek margarinnal.
Egy tojásból, kevés tejből és lisztből csomómentes tésztát keverek, kicsit sűrűbbet, mintha hagyományos palacsintához lenne.
A jénaiba borítom a karamellás gyümölcsöt, eligazgatom. Rácsorgatom a palacsintatésztát, igyekszem, hogy mindenhova jusson.
A megpakolt edénykémet a forró sütőbe tolom és nagyjából 10 percig üdültetem, amíg a palacsintatészta megsül.
Konyhakesztyűvel felszerelkezve kiemelem az illatos finomságot rejtő jénait, az edény tetejére fogok szorosan egy annál nagyobb tányért és határozott mozdulattal átfordítom. Szerencsére a tűzhely fölött tettem mindezt, így az a kanálnyi lé, ami óhatatlanul kicsorgott, a platnin landolt, könnyű volt feltörölni.


a képekért elnézést, kíváncsi és éhes voltam és nem volt türelmem fotózni


A palacsintatésztára fordított forró, karamellás gyümölcsre kevéske levendulás cukrot hintek, kicsit hűlni hagyom, majd késsel-villával-kanállal nekiesek.
Finom.
Nagyon finom.
Egyszerű és viszonylag gyors is.

Jó étvágyat !

Manó

Négy évvel és jópár hónappal ezelőtt dokibácsi kimondta a varázsdátumot, szeptember 11.
Ohhh, katasztrófa-baba, oda nem illő módon ez volt az első dolog, ami átsuhant rajtunk Manapóval.
Aztán három nappal a tervezett előtt jött egy hidegfront és mi megállapítottuk, hogy a babákat nem a gólya hozza. Hanem a hidegfront.
:D



Az oviban, ahova Manó jár, az a szokás, hogy lehet bevinni gyümölcsöt, zöldséget, házi lekvárt, házi süteményeket. S ha valakinek születésnapja van, lehet vinni tortát, egyéb sütiket, az ünnepeltet felköszöntik a csoportban, tortát eszik mindenki - szigorúan ebéd után :) -, s úgy általában, a nap nagy része az ünnepeltről szól.



Mi kiflitésztába burkolt virslis kifliket, tojásnélküli almás-mézes kekszet és ezt a tortát vittük Manó születésnapjára.
Ha a torta ismerős, nem kell meglepődni, alapja a Chef Viki féle jó öreg szilvalekváros torta, csak most nagyobb lett (5 tojásból), szilva- és meggylekvárral gazdagítva és csokipudingos krémmel töltve (holland puding). A csokimáz nem akart összeállni, az első adag jobban kedvelte a kicsapódós, trutyis állapotot, a második adag bevonó már szépen megolvadt és kenhető lett. Az apró gyöngydíszítéshez a cukorkákat Dóritól kaptam, ezúton is nagyon szépen köszönöm.
S mi más kerülhetett volna a szülinapi torta tetejére, mint egy tűzpiros autó - aka Villám McQueen :)



Az ovis 'buli' után, szemünk fényét délután itthon is felköszöntöttük.



Volt meglepetés torta - Dóritól kapott receptből dolgoztam -, ajándékok, óriási Manó-izgalom, vidámság és persze, jó későre kitolódott lefekvés :)









Nem nézek nagyító és Sherlock Holmes után, hogy kiderítsem, hova repült az eddigi négy év ... Elhussant, s mi csak csodálkozunk, hogy az egykori apró kis csomagocska már önálló, saját akaratú, olykor tündéri-okos-magabiztos, olykor kisördög csemetévé cseperedett.

Manókánk, az Isten éltessen sokáig! :D