Manó

Négy évvel és jópár hónappal ezelőtt dokibácsi kimondta a varázsdátumot, szeptember 11.
Ohhh, katasztrófa-baba, oda nem illő módon ez volt az első dolog, ami átsuhant rajtunk Manapóval.
Aztán három nappal a tervezett előtt jött egy hidegfront és mi megállapítottuk, hogy a babákat nem a gólya hozza. Hanem a hidegfront.
:D



Az oviban, ahova Manó jár, az a szokás, hogy lehet bevinni gyümölcsöt, zöldséget, házi lekvárt, házi süteményeket. S ha valakinek születésnapja van, lehet vinni tortát, egyéb sütiket, az ünnepeltet felköszöntik a csoportban, tortát eszik mindenki - szigorúan ebéd után :) -, s úgy általában, a nap nagy része az ünnepeltről szól.



Mi kiflitésztába burkolt virslis kifliket, tojásnélküli almás-mézes kekszet és ezt a tortát vittük Manó születésnapjára.
Ha a torta ismerős, nem kell meglepődni, alapja a Chef Viki féle jó öreg szilvalekváros torta, csak most nagyobb lett (5 tojásból), szilva- és meggylekvárral gazdagítva és csokipudingos krémmel töltve (holland puding). A csokimáz nem akart összeállni, az első adag jobban kedvelte a kicsapódós, trutyis állapotot, a második adag bevonó már szépen megolvadt és kenhető lett. Az apró gyöngydíszítéshez a cukorkákat Dóritól kaptam, ezúton is nagyon szépen köszönöm.
S mi más kerülhetett volna a szülinapi torta tetejére, mint egy tűzpiros autó - aka Villám McQueen :)



Az ovis 'buli' után, szemünk fényét délután itthon is felköszöntöttük.



Volt meglepetés torta - Dóritól kapott receptből dolgoztam -, ajándékok, óriási Manó-izgalom, vidámság és persze, jó későre kitolódott lefekvés :)









Nem nézek nagyító és Sherlock Holmes után, hogy kiderítsem, hova repült az eddigi négy év ... Elhussant, s mi csak csodálkozunk, hogy az egykori apró kis csomagocska már önálló, saját akaratú, olykor tündéri-okos-magabiztos, olykor kisördög csemetévé cseperedett.

Manókánk, az Isten éltessen sokáig! :D