Szösszenetek a konyhámból, az életemből. Mosollyal, receptekkel, vidámsággal, marcipánnal, csokival.
Oldalak
2010. nov. 29.
Manó-lak mézeskalácsból
Egy ideje játszom a mézeskalács házikó gondolatával, s ehhez kaptam nagy lökést a KÉS alatt, ahol csodálatos mézeskalács palotát láttam készülni.
Néhány dolgot újragondoltam - például a házikó falát nem glazúroztam belülről, mert eleve számítottam arra, nem lesz annyira hosszú életű, hogy ideje legyen a mézestésztának felpuhulni a levegő nedvességétől :) -, aztán komoly tervezőmunka vette kezdetét.
Annak idején kitűnő eredménnyel tettem le a műszaki rajz vizsgám ... az évek során, nos, úgy tűnik, khm, kissé megkopott nem használt tudásom ... de végül kész lett a sablon, s papírból kivágott és összeragasztott házikó működő képesnek tűnt, azaz megállt a saját lábán.
Amíg terveztem, mézestésztát gyúrtam, majd ragasztgattam, egyfolytában azon törpöltem, hogy az amúgy nagyon jó megfigyelő és elég kritikus Manó, vajh mit fog hiányolni, kifogásolni.
Gondoltam például az ajtó vagy a kémény hiányára, esetleg hogy miért nem lehet effektív "bemenni" a házikóba, de arra, hogy pont a csurgó, illetve annak nem léte tűnik fel és teszi szóvá, na arra nem. Majd jövőre :)
A mézeskalács házhoz a megszokott és puszedlinek, tálnak, keksznek, adventi koszorúnak nagyon jól bevállt mézestésztát használtam, annyi változtatással, hogy felhasználás előtti átgyúráskor a házhoz használt tésztához (kb az egész adag fele) 5 bő ek fehérlisztet még hozzádolgoztam. Ezzel a tészta keményebb lett, sütés közben jobban megtartotta a kívánt formát, de még így is finom és sütés után azonnal ehető lett.
Az írókához kicsivel több átszitált porcukrot kevertem (1 tojásfehérje 20 dkg porcukor).
A készre gyúrt, kinyújtott tésztát sütőpapíros tepsibe emeltem, majd a papírsablon, vonalzó és éles kés segítségével kivágtam a falakat és tetőt. Azért nem lapítón vágtam, mert tepsibe emelés közben deformálódott volna a tészta.
A két házfalon a szív alakú ablakokat töltetlen savanyú cukorkával sütöttem. A mézest 'elősütöttem' (6-7 perc), majd kivettem, a szív alakú ablakok helyére betettem a megtört cukorkát (ablakonként 2-2), majd 2-3 percre visszatettem a lerbe, amíg a cukor megolvadt. Kihűlés után szépen levehető a sütőpapírról.
A ház falak összeragasztásához bizony jól jött Manapó két segítő keze, no meg néhány üveg, ami segített mozdulatlanul tartani az építményt, míg a habarcs megköt.
A falakat lehet összeépítés előtt vagy után megdíszíteni, mindkettőnek van előnye és hátránya. Vízszintes (összeragasztás előtt) falat könnyebb rajzolni, viszont nehezebb ragasztani, mert vigyázni kell, az ember ne törje össze a megszáradt tojáshab díszeket (igaz, ami megrongálódik, azt utólag javítani lehet :). Csupasz falakat könnyebb felhúzni, viszont elég macera függőlegesen írókázni, de nem lehetetlen :).
A tető két elemét előbb felragasztottam, türelmesen (grrrr, soha nem fog megragadni) tartottam, amíg a falakhoz és egymához fogódzott, majd utánna díszítettem.
A házikóhoz tartozó fenyőfák, a kerítés külön mozgatható.
A mézeskalács házikóhoz járda is tartozik, szép harang alakú járólapokból :)
A bejárat felett a büszke tulajdonos neve áll :)
Jó ötlet volt nem mézes alapra ragasztani a házat, illetve a "járulékos" dolgokat, mert Manó rögtön komoly kert-tervezésbe és rendezésbe fogott.
S a magában mozgatható elemeket és a mobil mézeskalács házikót megenni is könnyebb, ha nincs mézeslapra ragasztva.
A házikó másfél napot vett igénybe (1. tészta bekavarás és hűtőztetés; tervezés; 2. nyújtás, sütés, összerakás, díszítés).
Hogy megérte-e?
Szerintetek?
:D
Mézes adventi koszorú
Ha jól számolom, összesen öt adventi koszorúnk van, igaz, némelyik az idők során átalakult, s asztal- vagy ajtódíszként folytatja pályafutását. Kidobni sajnálom, igyekszem hát alakváltósra készíteni :), van, hogy elég a gyertyákat kiemelni, s helyükre díszeket, apró hóemberkéket, angyalkákat csempészni.
Ezzel szemben az idén készült adventi koszorú azt hiszem egyéletű lesz :)
Manónak készítettem mézeskalács házikót és a megmaradt mézes tészta egy részéből született ez a kis "szösszenet". Az elején még nem tudtam pontosan, hogyan is fog kinézni; tervezgettem ugyan, de minden mozdulatra más lett. Végül Manapót kértem meg, hogy gondolkodjon "dobozon kívül", s ő adta az ötletet, hogy ne csak a gyertyák/mécsesek emelkedjenek ki a síkból, de a mézesformák is.
Mézes adventi koszorú
hozzávalók
1 tojásra számított mézeskalács tészta
1 tojásfehérjéből íróka
ételfesték - málnapiros, kb 10 csepp
1 kis ecset
4 teamécses
A mézestésztát a szokott módon készítem el, de a hűtőben pihentetés után dolgozok még hozzá nagyjából nagyjából 3 ek fehérlisztet. A keményebb tészta jobban bírja a gyűrődést, sütés közben kevésbé emelkedik fel, így jobban megtartja a formázást.
A kiszaggatott formákat sütés előtt nem kenem át semmivel, csupán sütés és kihűlés után színezek meg néhány darabot.
A színezéshez az ételfestéket pirinkó vízzel összekeverem és ecsettel felviszem a mézesre.
Kicsit eljátszom a mézessel, "mi hova kerüljön és milyen legyen a végeredmény", aztán a már megrajzolt darabokat a helyükre illesztem (szintén írókával).
Voilá, kész :)
Kellemes, meghitt, rohanás-mentes ráhangolódást, készülődést.
2010. nov. 28.
Szekérkerék és az első vasárnap
Az Advent szó latin eredetű, eljövetelt, megérkezést jelent.
Advent (ádvent, úrjövet) a keresztény kultúrkörben a karácsonyt (december 25-ét) megelőző negyedik vasárnaptól karácsonyig számított időszak. A karácsonyi ünnepkör advent első napjával kezdődik, és vízkeresztig (jauár 6-ig) tart. Advent első vasárnapja egyúttal az egyházi év kezdetét is jelenti.
Advent eredete a IV. századig nyúlik vissza. VII. Gergely pápa négyben határozta meg az adventi vasárnapok a számát.
A karácsonyra való felkészülés kezdete pedig András naphoz (november 30.) köthető.
Advent első vasárnapja mindig november 27. és december 3. közé esik. A december 25-e előtti utolsó vasárnap advent negyedik vasárnapja. 2006-ban azért volt érdekes advent negyedik vasárnapja, mert december 24-ére esett, a legkésőbbi időpontra, amely még karácsony előtt van, hiszen ez a nap karácsony előestéje, vagyis „szenteste” (ebből következik, hogy advent első vasárnapja, nem lehet később, mint december 3.)
Adventkor a keresztények nemcsak a Jézus születése előtti várakozásról emlékeznek meg, hanem további két jelentése is van az ünnepnek. Várják az Úr eljövetelét a saját életükben is: hogy keresztény életvitelükkel minél közelebb kerüljenek Istenhez, Jézus tanításához. Továbbá várják Jézus Krisztus második eljövetelét is, s igyekeznek felkészülni az utolsó ítéletre.
Az adventi koszorú készítésének szokása mindössze a XIX. század végén terjedt el. Az adventi koszorú ősét 1839-ben Johann H. Wichern német evangélikus lelkész készítette el: egy felfüggesztett szekérkeréken 23 gyertyát helyezett el, melyek közül minden nap eggyel többet gyújtott meg karácsonyig. Később ebből a koszorúból egyszerűsödött a ma megszokott négygyertyás változat.
Az adventi koszorún a gyertyákat vasárnaponként gyújtják meg, minden alkalommal eggyel többet. A világító gyertyák szimbolizálják a növekvő fényt, melyet Isten Jézusban a várakozóknak ad karácsonykor.
Az adventi koszorú négy gyertyája egy-egy fogalomkört testesít meg a katolikus szimbolika szerint, s egyben egy-egy személyre vagy közösségre is utalnak. A hagyomány szerint a négyből három gyertya lila, ez a szín a bűnbánatot és a lelki előkészületet jelenti katolikus értelmezésben. Az ezoterikus tanok szerint az ibolyaszín a spiritualitás, az ezoterikus képességek színe. A negyedik gyertya rózsaszín, ha hagyományos koszorút készítünk. Ez az örömöt és a szeretetet, a boldogságot jelképezi.
- Ádám és Éva - mint akiknek elsőként ígérte meg Isten a megváltást (hit)
- zsidó nép - akinek megígérte, hogy közülük származik a Messiás (remény)
- Keresztelő Szent János - aki hirdette Jézus eljövetelét, és készítette az utat az emberek szívéhez (szeretet)
- Szűz Mária - aki megszülte a Fiút (öröm – rózsaszín gyertya)
Hittől és az adventi koszorún elhelyezett gyertyák színétől függetlenül, kívánom-remélem, hogy minden otthonba belopózik néhány apró tündérke - talán nem csupán vízkeresztig maradnak - s bőven szórnak varázslatos tündérporukból.
Meghitt, szeretetteljes, örömteli készülődést, hajsza és stressz mentes tervezgetést kívánok :)
2010. nov. 23.
Ripityóka
Ezt dúdolgattam valamelyik nap, Manónak nagyon megtetszett, két napig ezt hallgattuk, időnként teli tüdőből fújta :)
Manó sokszor kíváncsiskodik a konyhában, mit főzök, az micsoda, mi lesz belőle, miért úgy csinálom, ahogy, és szívesen megkóstol minden zöldséget. Időnként úgy kell lebeszélnem a nyers zöldség kóstolásról, mondjuk például a krumpli, bár főve, sülve nagyon finom, nyersen nem a legjobb. Két hete pedig azon pityergett a zöldségesnél, hogy márpedig neki kell egy levél kelkáposzta, hogy elrágcsálja (persze, a zöldségesnél minden volt, csak kelkáposzta nem, de végül sikerült keríteni egy lapit).
Édesanya, ez micsoda?
Csicsóka, kicsim. Ebből lesz a mai leves.
Csicsóka? Az majdnem olyan, mint a pityóka. Akkor ez is lehet ripityóka?
Aznapi tízórai nasinak Manó elropogtatott négy-öt kisebb darab, vékonyra szeletelt csicsókát. És talán mondanom sem kell, aznap ripityóka volt ebédre.
A csicsóka krémlevesnek olyan sikere volt, hogy másnap újráznom kellett, mert első körben a 70 dkg csicsókából főtt selymes, sűrű levesnek csupán szép emléke maradt a lábasban.
A csicsóka (Helianthus tuberosus) a fészkesek családjába tartozó gumós évelő, gyógynövény. Észak-Amerikából a 17. század elején került Európába.Közeli rokonságban áll a napraforgóval. Tavasszal akár össze is lehet őket téveszteni, de később már nem, mert a csicsóka sárga virágai a napraforgóéhoz képest kicsinyek, és jóval később, augusztus elején nyílnak. A növény szára, (azonos talajviszonyok között), a napraforgóénál vékonyabb, és magasabb, akár 3 m magasra is megnő. Magot a csicsóka virága nem érlel, ezért a gumók elültetésével szaporítják.Gumói, amelyek megvastagodott szárképletek, nem közvetlenül a tövön, hanem 5–20 cm hosszú gyökérrészen találhatók, ezért nagyobb területen helyezkednek el. Ez az oka, hogy nehéz valamennyi gumót felszedni a fészekből! Héjuk színe lehet fehér, vagy sárga, de leggyakrabban olyan színű, mint a rózsaburgonyáé. A gumók húsa hófehér. Felszínük ripacsos, barázdált, összetett, nehezen tisztítható.
A csicsóka fontos diabetikus alapanyag lehet, íze is hasonlít a burgonyáéhoz, de annál jóval édesebb. A 20-28% szárazanyagot tartalmazó gumókban 14-16% inulin és polifruktozánok (levulóz, szinantrin) vannak. Az ezekből keletkező gyümölcscukor könnyebben és gyorsabban emészthető a répacukornál. A fruktózt a cukorbetegségben szenvedők szervezete a vércukorszint emelkedése nélkül hasznosítja.
A csicsókagumónak a burgonyánál 5-6-szor nagyobb rosttartalma gátolja az egyéb szénhidrátok és hízlaló tápanyagok felszívódását, fokozza laktató hatását, és meggátolja a székrekedés kialakulását. Kedvező biológiai adottságait pedig fokozza a kálium, kalcium, magnézium, foszfor és cink ásványianyag-tartalma, a béta-karotin-, B1–, B2-vitamin, niacin-, és C-vitamin-tartalma. Életfontosságú aminosavként: lizin, arginin, hisztidin, cisztin, triptofán, aszparagin található benne. Növényspecifikus anyagai: kolin, betain, szaponin, quercimeritrin. Gumói főleg inulint tartalmaznak, keményítőt csak csekély mennyiségben.
Ezt a nálunk méltánytalanul mellőzött gumós zöldséget a nagyvilág elegáns éttermeiben gyakran homár, libamáj, szarvasgomba, nemes tengeri halak, fésűkagyló és más drága ételek társaságában tálalják.
Csak fantázia kérdése, mert szinte minden alapanyagunkkal harmonizál. Fogyaszthatjuk nyersen, salátákban, párolhatjuk, főzhetünk belőle szószokat, kifacsart levéből kitűnő turmixital készíthető – naranccsal, citrommal, mézzel, almával, de köretként csicsókalepényt készítenek, és kelbimbóhoz, csirkéhez adják.
hozzávalók
70 dkg csicsóka
2 nagyobb szál murok
1 szál petrezselyem
1 nagyobb fej hagyma
3-4 gerezd fokhagyma
darabka friss gyömbér - nagyjából 3-4 cm
1 ek fokhagymás olaj - vagy sima olaj
só, bors
3-4 ágacska kakukkfű
1 kis doboz tejföl vagy kefír
A csicsókát kefével alaposan megsikálom, ahol könnyen hozzáférek meghámozom, a hajlatokban és apró gumók között durva kefével megtisztítom (nem baj, ha nem mindenütt jön le a héja), felkarikázom-kockázom.
A többi zöldséget megpucolom és feldarabolom: hagymát, fokhagymát apróra, veteményt karikára.
A fokhagymás olajat megmelegítem, rádobom a hagymát, fokhagymát és aranyszínűre fonnyasztom. Mellészórom a murkot, petrezselymet és 2-3 percig együtt kevergetem.
A lábasba szórom a feldarabolt csicsókát, egyet keverek a zöldségeken és felöntöm annyi vízzel, ami két ujjnyira ellepi.
Fűszerezem: só, bors, kakukkfű és hozzáadom a frissen reszelt gyömbért.
Fedő alatt, nagy lángon felfőzöm, amint forrni kezd, lennebb húzom a tüzet és 10-12 perc alatt puhára főzöm a zöldségeket.
Hozzákerevek egy kis doboz tejfölt vagy kefírt, majd a tűzről félrehúzva, botmixerrel simára, krémesre mixelem. Ha túl sűrű lenne, kevéske vízzel hígítanám, de mindkét alkalommal pont jó volt az állaga.
Megkóstolom, ha kell, utánnafűszerezem.
Ennyi, tálalhatom is.
Manónak fokhagymás kenyérropogóssal kínáltam. Ehhez két szelet kefíres-korpás kenyeret megpirítok, alaposan bedörzsölöm a szeletek mindkét oldalát fokhagymával, majd kockára vágom.
Mi chilis olajjal ettük a csicsóka krémlevest. Ehhez 2 ek olivaolajat melegítek, 2-3 piros chilipaprikát kettévágok, kimagozok, apróra vágom, majd a meleg olajba szórom. Fél perc alatt elkeverem és le is húzom a tűzről, hogy a paprika ne égjen meg.
A leves mindamellett, hogy méltán kap helyet a gyors & könnyű ételek között, egészséges is, hiszen a tejfölt/kefírt leszámítva csupa-csupa zöldség van benne.
Jó étvágyat !
Szószedett:
murok - sárgarépa
vetemény - gyűjtőnév; murok, petrezselyem, paszternák, stb. Olyan kiskerti gyökérzöldségek gyűjtőneve, amiket vetni kell (apró magról, szórva ültetni)
2010. nov. 22.
Tésztaszobrászat - virágok, szívek, csigák
Először csak egy gyors csigabigát gondoltam sütni hétvégére. Aztán, Manó kérésére, diós és kakaós csigák sültek. S míg az első tepsinyi csigabiga a lerben időzött, kicsit játszottam a maradék kelt tésztával. Így alakultak virágok és szívek, s Max barátom ihletésére pillangók - igaz, ez utóbbiak kissé testesek lettek, biztos sokat nassoltak a nyáron :)
Csigabiga és társai
hozzávalók
1 tojás
2,5-3 dl tej
1,5 ek olaj
0,5 kg liszt
4 ek cukor
1 ek vaníliás cukor (= 1 zacskó)
csipetnyi só
1 citrom reszelt héja
25 gr friss élesztő
kenéshez
12 dkg margarin + 3-4 ek cukor
darált dió, cukrozatlan kakaópor
öntözéshez
szűk 1 dl tej + 1 ek cukor
A tészta hozzávalóit a kenyérsütő gép formájába teszem - tojás, tej, olaj alólra, rá a liszt, cukrok, csipetke só, reszelt citromhéj, élesztő -, majd dagaszt-keleszt programot indítok.
Dagasztás közben érdemes megnézni a tésztát, ha túlságosan lágy lenne (farkincát húz maga után), apránként kevéske lisztet teszek hozzá, ha túlságosan kemény lenne (döng a tészta a formában), picurka tejjel lágyítom.
A megkelt tésztát enyhén lisztezett lapítóra borítom, óvatos, de határozott mozdulatokkal átdögönyözöm.
Ha mindből csigát készítek, akkor az egész tésztát téglalap alakúra nyújtom, megkenem a 3-4 ek cukorral habosra kevert margarinnal, kívánság szerint megszórom darált dióval, cukrozatlan kakaóporral. Hosszanti oldalától kezdve feltekerem és kb két ujjnyi széles darabokra vágom.
Vágott felükkel lefele sütőpapíros tepsibe sorakoztatom és konyharuhával letakarva 25-30 percet langyos-meleg helyen kelesztem.
A pillangókhoz, virágokhoz, szívekhez a tésztából lecsípek és vékony ovális alakra nyújtom. Megkenem a cukorral habosra kevert margarinnal, megszórom darált dióval vagy cukrozatlan kakaóporral, feltekerem, majd a kívánt alakra formázom.
:)
Pillangó: a feltekert tészta két végét visszahajtom, majd lisztezett ollóval szinte középig bevágom mindkét végén. A bevágás mentén kissé széthúzom a tésztát, majd sütőpapíros tepsire teszem és konyharuhával letakarva kelesztem.
Szív: a felteker tésztát félbe hajtom, lisztezett ollóval bevágom a hajtott végét, nagyjából kétharmadig. A bevágás mentén kicsit széthúzom a tésztát, majd sütőpapíros tepsire fektetem, konyharuhával letakarva kelesztem.
Virág: a feltekert tészta két végét visszahajtom, mint a pillangónál. Lisztezett ollóval az egyik végén bevágom (mint a szívnél), most két vágást készítek.
Innetől u.a., azaz a tésztá kicsit széthúzkodom, sütőpapíros tepsibe teszem, konyharuhával letakarva kelesztem.
Előmelegített, 170-175 fokos sütőben nagyjából 25 percig sütöm; félidőben megöntözöm a cukros tejjel. A megsült csigákat és egyéb formákat néhány percig a tepisben pihentetem, majd rácsra szedve hűtöm ehetőre.
Jó étvágyat !
2010. nov. 17.
Díszes mézes
Nem vagyok az írókázás országos bajnoka (de szorgalmasan gyakorlok :), s még élénken emlékszem kezdeti nehézségeimre, remélem segít ez a rövidke bejegyzés azoknak, akik talán mostanában készítik majd első díszes-rajzos mézesük.
Íróka
hozzávalók
1 tojásfehérje
20 dkg porcukor - átszitálva
1 csapott ek étkezési keményítő
1/2 mk citromlé vagy narancslé
A porcukrot legalább egyszer át kell szitálni, s ami a sűrű szűrőben a szitálás végén marad, azt nem a többi után szórni; így lesz az íróka selymes, könnyen kezelhető.
Az étkezési keményítőtől sokáig szép fehér marad - mondjuk, ez akkor lényeges, ha nem "megevős", hanem díszítős mézest készítek.
A citromlétől fényes lesz az írókám, valóban csillog megszáradás után.
A tojásfehérjét félig habbá verem, majd hozzáteszem az átszitált a porcukrot, étkezési keményítőt és beleteszem a kevéske citrom- vagy narancslevet.
Az íróka akkor jó, ha a mixerbot csíkot hagy maga után a masszában és az edényt fejjel lefele fordítva a benne lévő, sűrű, fényes és hófehér íróka meg sem mozdul benne. Ehhez a tojásfehérjét és porcukros-ételkeményítős keveréket érdemes 8-10 percen keresztül türelmesen mixelni, míg a porcukor nem recseg a habban.
Ha van időm, az elkészült írókát, lefedve, fél- vagy egy órára a hűtőbe teszem, majd kivétel után egyszer átkeverem, s csak aztán dolgozom vele tovább. Jobb állaga lesz, könnyebben használható.
Tipp & trükk: Nem az írókás tálat fedem le, de magát az írókát. Folpackot vagy vékony nylon zacskót simítok az íróka tetejére, így teszem a hűtőbe.
Az így kikevert íróka sűrű lesz, fehér és fényes, rajzolásra lehet használni.
A sűrű, fényes írókát zacskóba teszem.
Anno fejtörést okozott, hogy milyen zacskóba, s a legelsőnek próbált vékony kis zacskó a harmadik nyomásnál megadta magát, oldalt kettéhasadt, a ragadós íróka meg a konyhapultra vándorolt.
Hasonló baleset elkerülésére pofonegyszerű trükköt tanultam: a rajzoláshoz használt zacskót kétoldalt, az összeillesztésnél széles papírragasztó csíkkal érdemes megerősíteni kívülről.
A mélyhűtős kis tasakok váltak be legjobban, ezek elég erősek ahhoz, hogy ne púposodjanak ki, miközben kinyomom az írókát.
A masszát lesimogatom a zacskó egyik csücskébe, majd a zacskót elkötöm.
Jó trükk elkötés előtt néhányat csavarni a zacskón, s utánna egyszerű befőttesgumival elszorítani.
Az írókával teli zacskó sarkát kivágjuk.
Aha, az a bizonyos lyuk. Ha túlságosan nagy, az íróka széles csíkot húz, finomabb, apróbb mintákat nem lehet megrajzolni. Ha viszont túlságosan pici a lyuk, mondjuk mindössze egy tűhegynyi, akkor viszont a massza hasonló lesz egy tevéhez, s ahogy a sivatag hajója a tű fokán, úgy az íróka sem tud átpréselődni a picurka lyukon.
A zacskó sarkára nagyjából 1 mm-s lyukacskát vágok (manikűrollóval, a konyhaim ehhez túlságosan nagy).
Profi mézeseknél láttam szűkítőket; ezek aprócska fémsityakokhoz, gúlákhoz hasonlatosak, csúcsukon kölünböző méretű és formájú lyukakkal; így remekül szabályozható a lyuk mérete, sőt recésen is lehet rajzolni. Ha nagy leszek, nekem is lesz ilyen :), egyelőre maradok a kb 1 mm-s lyuknál a zacskó csücskén.
Kezdődhet a munka :)
A rajzolt minták lehetnek a képzelet szülöttei, de jó kiindulási pont lehet például egy-egy nagyobb léptékű matyóhímzés vagy virágmintás váza motívuma.
Aki járatos az üvegfestésben, hamar rájön, hogy írókázni nagyon hasonlít az üvegfestett minták kontúrjainak megrajzolásához; időnként picit aprólékosabb, de hasonló türelmet kíván. Az ínycsiklandó és látványra is szép eredmények pedig magukért beszélnek :)
Ha a mézeseket nem csak megrajzolni, de bevonni is akarom, akkor is így készítem az írókát, de a kikevert írókából elveszek néhány kanálnyit - attól függően, mennyi mézest akarok bevonni - és picurka vízzel és még picurkább citromlével simára keverem, azaz hígítom. Nagyjából egy hígabb tejföl sűrűségű masszát használok - tudom, kissé pongyola megfogalmazás, de az, hogy mennyi vizet-citromlevet használok a hígításhoz, függ az eredeti íróka sűrűségétől. Az így kissé felhígított írókával - és egy kis gyakorlással, türelemmel - szép fehér mázat lehet a mézesekre varázsolni. Úgy szoktam, hogy előbb kontúrt rajzolok a sűrű írókával, majd a terülő írókával "befestem" a körbekontúrozott részt. A terülő írókát szintén zacskóból adagolom vagy, ha nagyobb felületű mézesről van szó, akkor kiskanállal teszem a mézesre. Én fogpiszkálóval szoktam kicsit segíteni, hogy a kontúr széleihez szépen illeszkedjen a terülőmáz.
Az így "befestett" mézeseket félreteszem, hogy a máz teljesen megszáradjon, akkor lehet tovább díszíteni, rajzolni - vagy nemes egyszerűséggel megenni :-)
Ha színeset szeretnék, akkor pár csepp ételfestéket teszek a hófehér írókához, akár a sűrűbb, rajzolásra használthoz, akár a hígabb terülőmázhoz.
Jó szórakozást ! :-)