Díszes mézes

Talán az évvégi ünnepek közeledte miatt, talán az az oka, hogy a napokban sütöttem és írókáztam jónéhány tepsi mézest, de pár nap alatt többen is rákérdeztek az írókára. Miből és mennyi kell bele, mivel és hogyan készítem, azaz milyen zsákba töltöm, mekkora lyukkal, honnan vannak a minták, amiket rajzolok.

 
Nem vagyok az írókázás országos bajnoka (de szorgalmasan gyakorlok :), s még élénken emlékszem kezdeti nehézségeimre, remélem segít ez a rövidke bejegyzés azoknak, akik talán mostanában készítik majd első díszes-rajzos mézesük.



Íróka

hozzávalók
1 tojásfehérje
20 dkg porcukor - átszitálva
1 csapott ek étkezési keményítő
1/2 mk citromlé vagy narancslé

A porcukrot legalább egyszer át kell szitálni, s ami a sűrű szűrőben a szitálás végén marad, azt nem a többi után szórni; így lesz az íróka selymes, könnyen kezelhető.
Az étkezési keményítőtől sokáig szép fehér marad - mondjuk, ez akkor lényeges, ha nem "megevős", hanem díszítős mézest készítek.
A citromlétől fényes lesz az írókám, valóban csillog megszáradás után.

A tojásfehérjét félig habbá verem, majd hozzáteszem az átszitált a porcukrot, étkezési keményítőt és beleteszem a kevéske citrom- vagy narancslevet.
Az íróka akkor jó, ha a mixerbot csíkot hagy maga után a masszában és az edényt fejjel lefele fordítva a benne lévő, sűrű, fényes és hófehér íróka meg sem mozdul benne. Ehhez a tojásfehérjét és porcukros-ételkeményítős keveréket érdemes 8-10 percen keresztül türelmesen mixelni, míg a porcukor nem recseg a habban.
Ha van időm, az elkészült írókát, lefedve, fél- vagy egy órára a hűtőbe teszem, majd kivétel után egyszer átkeverem, s csak aztán dolgozom vele tovább. Jobb állaga lesz, könnyebben használható.

Tipp & trükk: Nem az írókás tálat fedem le, de magát az írókát. Folpackot vagy vékony nylon zacskót simítok az íróka tetejére, így teszem a hűtőbe.


Az így kikevert íróka sűrű lesz, fehér és fényes, rajzolásra lehet használni.
A sűrű, fényes írókát zacskóba teszem.
Anno fejtörést okozott, hogy milyen zacskóba, s a legelsőnek próbált vékony kis zacskó a harmadik nyomásnál megadta magát, oldalt kettéhasadt, a ragadós íróka meg a konyhapultra vándorolt.
Hasonló baleset elkerülésére pofonegyszerű trükköt tanultam: a rajzoláshoz használt zacskót kétoldalt, az összeillesztésnél széles papírragasztó csíkkal érdemes megerősíteni kívülről.
A mélyhűtős kis tasakok váltak be legjobban, ezek elég erősek ahhoz, hogy ne púposodjanak ki, miközben kinyomom az írókát.


A masszát lesimogatom a zacskó egyik csücskébe, majd a zacskót elkötöm.
Jó trükk elkötés előtt néhányat csavarni a zacskón, s utánna egyszerű befőttesgumival elszorítani.

Az írókával teli zacskó sarkát kivágjuk.
Aha, az a bizonyos lyuk. Ha túlságosan nagy, az íróka széles csíkot húz, finomabb, apróbb mintákat nem lehet megrajzolni. Ha viszont túlságosan pici a lyuk, mondjuk mindössze egy tűhegynyi, akkor viszont a massza hasonló lesz egy tevéhez, s ahogy a sivatag hajója a tű fokán, úgy az íróka sem tud átpréselődni a picurka lyukon.
A zacskó sarkára nagyjából 1 mm-s lyukacskát vágok (manikűrollóval, a konyhaim ehhez túlságosan nagy).
Profi mézeseknél láttam szűkítőket; ezek aprócska fémsityakokhoz, gúlákhoz hasonlatosak, csúcsukon kölünböző méretű és formájú lyukakkal; így remekül szabályozható a lyuk mérete, sőt recésen is lehet rajzolni. Ha nagy leszek, nekem is lesz ilyen :), egyelőre maradok a kb 1 mm-s lyuknál a zacskó csücskén.

Kezdődhet a munka :)
A rajzolt minták lehetnek a képzelet szülöttei, de jó kiindulási pont lehet például egy-egy nagyobb léptékű matyóhímzés vagy virágmintás váza motívuma.
Aki járatos az üvegfestésben, hamar rájön, hogy írókázni nagyon hasonlít az üvegfestett minták kontúrjainak megrajzolásához; időnként picit aprólékosabb, de hasonló türelmet kíván. Az ínycsiklandó és látványra is szép eredmények pedig magukért beszélnek :)

Ha a mézeseket nem csak megrajzolni, de bevonni is akarom, akkor is így készítem az írókát, de a kikevert írókából elveszek néhány kanálnyit - attól függően, mennyi mézest akarok bevonni - és picurka vízzel és még picurkább citromlével simára keverem, azaz hígítom. Nagyjából egy hígabb tejföl sűrűségű masszát használok - tudom, kissé pongyola megfogalmazás, de az, hogy mennyi vizet-citromlevet használok a hígításhoz, függ az eredeti íróka sűrűségétől. Az így kissé felhígított írókával - és egy kis gyakorlással, türelemmel - szép fehér mázat lehet a mézesekre varázsolni. Úgy szoktam, hogy előbb kontúrt rajzolok a sűrű írókával, majd a terülő írókával "befestem" a körbekontúrozott részt. A terülő írókát szintén zacskóból adagolom vagy, ha nagyobb felületű mézesről van szó, akkor kiskanállal teszem a mézesre. Én fogpiszkálóval szoktam kicsit segíteni, hogy a kontúr széleihez szépen illeszkedjen a terülőmáz.
Az így "befestett" mézeseket félreteszem, hogy a máz teljesen megszáradjon, akkor lehet tovább díszíteni, rajzolni - vagy nemes egyszerűséggel megenni :-)
Ha színeset szeretnék, akkor pár csepp ételfestéket teszek a hófehér írókához, akár a sűrűbb, rajzolásra használthoz, akár a hígabb terülőmázhoz.

Jó szórakozást ! :-)