Manó-lak mézeskalácsból

Egy ideje játszom a mézeskalács házikó gondolatával, s ehhez kaptam nagy lökést a KÉS alatt, ahol csodálatos mézeskalács palotát láttam készülni.
Néhány dolgot újragondoltam - például a házikó falát nem glazúroztam belülről, mert eleve számítottam arra, nem lesz annyira hosszú életű, hogy ideje legyen a mézestésztának felpuhulni a levegő nedvességétől :) -, aztán komoly tervezőmunka vette kezdetét.


Annak idején kitűnő eredménnyel tettem le a műszaki rajz vizsgám ... az évek során, nos, úgy tűnik, khm, kissé megkopott nem használt tudásom ... de végül kész lett a sablon, s papírból kivágott és összeragasztott házikó működő képesnek tűnt, azaz megállt a saját lábán.


Amíg terveztem, mézestésztát gyúrtam, majd ragasztgattam, egyfolytában azon törpöltem, hogy az amúgy nagyon jó megfigyelő és elég kritikus Manó, vajh mit fog hiányolni, kifogásolni.


Gondoltam például az ajtó vagy a kémény hiányára, esetleg hogy miért nem lehet effektív "bemenni" a házikóba, de arra, hogy pont a csurgó, illetve annak nem léte tűnik fel és teszi szóvá, na arra nem. Majd jövőre :)


A mézeskalács házhoz a megszokott és puszedlinek, tálnak, keksznek, adventi koszorúnak nagyon jól bevállt mézestésztát használtam, annyi változtatással, hogy felhasználás előtti átgyúráskor a házhoz használt tésztához (kb az egész adag fele) 5 bő ek fehérlisztet még hozzádolgoztam. Ezzel a tészta keményebb lett, sütés közben jobban megtartotta a kívánt formát, de még így is finom és sütés után azonnal ehető lett.


Az írókához kicsivel több átszitált porcukrot kevertem (1 tojásfehérje 20 dkg porcukor).


A készre gyúrt, kinyújtott tésztát sütőpapíros tepsibe emeltem, majd a papírsablon, vonalzó és éles kés segítségével kivágtam a falakat és tetőt. Azért nem lapítón vágtam, mert tepsibe emelés közben deformálódott volna a tészta.


A két házfalon a szív alakú ablakokat töltetlen savanyú cukorkával sütöttem. A mézest 'elősütöttem' (6-7 perc), majd kivettem, a szív alakú ablakok helyére betettem a megtört cukorkát (ablakonként 2-2), majd 2-3 percre visszatettem a lerbe, amíg a cukor megolvadt. Kihűlés után szépen levehető a sütőpapírról.


A ház falak összeragasztásához bizony jól jött Manapó két segítő keze, no meg néhány üveg, ami segített mozdulatlanul tartani az építményt, míg a habarcs megköt.


A falakat lehet összeépítés előtt vagy után megdíszíteni, mindkettőnek van előnye és hátránya. Vízszintes (összeragasztás előtt) falat könnyebb rajzolni, viszont nehezebb ragasztani, mert vigyázni kell, az ember ne törje össze a megszáradt tojáshab díszeket (igaz, ami megrongálódik, azt utólag javítani lehet :). Csupasz falakat könnyebb felhúzni, viszont elég macera függőlegesen írókázni, de nem lehetetlen :).


A tető két elemét előbb felragasztottam, türelmesen (grrrr, soha nem fog megragadni) tartottam, amíg a falakhoz és egymához fogódzott, majd utánna díszítettem.


A házikóhoz tartozó fenyőfák, a kerítés külön mozgatható.


A mézeskalács házikóhoz járda is tartozik, szép harang alakú járólapokból :)


A bejárat felett a büszke tulajdonos neve áll :)


Jó ötlet volt nem mézes alapra ragasztani a házat, illetve a "járulékos" dolgokat, mert Manó rögtön komoly kert-tervezésbe és rendezésbe fogott.


S a magában mozgatható elemeket és a mobil mézeskalács házikót megenni is könnyebb, ha nincs mézeslapra ragasztva.


A házikó másfél napot vett igénybe (1. tészta bekavarás és hűtőztetés; tervezés; 2. nyújtás, sütés, összerakás, díszítés).


Hogy megérte-e?
Szerintetek?
:D