Valentin nap jött és ment idén is, mint minden évben. Én pedig jól lemaradtam az erre a napra tervezett bejegyzéssel. Szerencsére hétfőn Manó - aki itthon maradt, mert az oviban aznap nem volt fűtés - és Tücsök is együtt, mindenki saját ágyikójában, egyidőben aludtak ebéd után egy jó órácskát, így volt időm összeállítani, kiszaggatni és megsütni a porcukorral és marcipános meggylekvárral tálalt rózsafánkokat.
Valentin napról tavaly írtam egy hosszabb bejegyzést, ezért nem részletezem az eredetét - több is van -, illetve a hozzá kapcsolódó hagyományokat. Amúgy is elmúlt már :)
Hasonló rózsafánkon próbálgattam konyhatündéri tudásom pár (?! :) évvel ezelőtt, még tiniként, mikor a szülinapomat megünneplendő hatalmas kanaszta-csatára sütöttem. Bár sikere(m) volt vele, valahogy azóta nem került az asztalra ez a finomság. Pedig viszonylag haladósan lehet vele dolgozni, a tésztája jó állagú, rugalmas, és ha az olajban sütés után alkalom adódik egy alapos szellőztetésre, akkor a házban terjengő olajszag sem zavarja a fánkevési élvezetet.
Egyszóval - talán a jövő évi Valentin napra vagy csak úgy, egy hétköznapi gyertyafényes vacsorához :) - csak ajánlani tudom, hiszen egy "rózsafánk szebben beszél, mint a legszerelmesebb levél ..." :) ... s ugyebár a mese végén Kukorica Jancsi és Juliska is egymásra találtak s éltek boldogan, míg világ a világ :)
Rózsafánk
hozzávalók - 30-32 db
50 gr margarin
2 egész tojás
2 tojássárga
csipetke só
1 ek tejföl (lehetőleg nem light)
2 ek rum vagy brandy
300 gr liszt
50 gr porcukor
1 tojásfehérje
porcukor
lekvár - savanykásabb jobban illik hozzá
olaj
A margarint mikróban felolvasztom, majd hagyom langyosra hűlni. Simára keverem a tojásokkal, tojássárgákkal és tejföllel, hozzáadom a rumot/brandyt és sót is.
A lisztet és porcukrot tálba szitálom, hozzáöntöm a margarinos-tojásos keveréket és összedolgozom.
Egyhén lisztezett lapítóra borítom a masszát és átgyúrom.
Egészen vékonyra nyújtom a rugalmas tésztát (~ 3 mm), majd három különböző méretű pogácsaszaggatóval egyenlő számú köröket szaggatok.
Az egyes köröket éles késsel 6-8 helyen bevagdosom, a körök méretétől függően fél-1 cm mélyen.
Három különböző méretű kört - a vágásokkal elforgatva - egymásra teszek, a közepüknél összeragasztom enyhén felvert tojásfehérjével, majd ujjbeggyel (fakanál nyelével) le- és összenyomom.
Lábasban olajat melegítek és a rózsafánkokat a legkisebb koronggal lefele fordítva beleteszem, mindkét oldalukon megsütöm; mivel sülés közben megnőnek, egyszerre 4-6 fánkot sütök (lábas méretétől függően).
Figyelem! Mivel a rózsafánkok tésztája vékony, nagyon hamar megsülnek és hajlamosak megégni. Oldalanként 1-2 perc elég nekik a közepesen forró olajban.
A finoman illatozó rózsafánkokat rácsra, papírtörlőre szedem, hogy a feles olaj lecsepegjen-leitatódjon.
Porcukorral megszórva, közepüket savanykás lekvárral megtöltve kínálom.
Csak féladagnyi tésztát gyúrtam és kisméretű fánkokat sütöttem. Mivel Manó uzsonnára egymaga eltüntetett nyolc rózsafánkocskát, tapasztalatból mondom, érdemes egyből egész adaggal indítani ... esetleg másféllel :)
Jó étvágyat !
Ihlet és recept a NL-ból.
Nagyon szépek lettek.:)
VálaszTörlésKreatív kismami, csókolom a kezedet! Gyönyörű a fánkod :-)
VálaszTörlésCsodaszépek!
VálaszTörlésEzek fenemód guszták. Csak ne kéne őket olajban sütni! És ne csak én szeretném otthon!
VálaszTörlésSzépek, nagyon!
VálaszTörlésGyönyörűséges!
VálaszTörlésKérlek, ha lesz egy kis időd, nézz be hozzám! Kapsz tőlem "egy jó szót"