Az ovi jó, az ovi szép, oviba járni kitüntetés, oda nem mehet ám akárki fia-borja, csak olyan ügyes, okos, talpraesett embergyerekek lehetnek ovisok, mint te vagy, Manókám.
Ehhez hasonló biztatások repkedtek anno, mikor Manónak az oviról meséltünk és közösen megbeszéltük, hogy ő bizony elég okos és ügyes már, hogy ovis lehessen. És még mi is komolyan gondoltuk.
S valóban, az oviban jó, ott sok minden történik, ami itthon nem - igaz, a fordítottja éppúgy helytálló :)
Az oviban, példának okáért, lehet utánozni más gyerekeket. Ami lehet akár jó dolog is, hiszen elles, megtanul praktikus dolgokat. De, hogy miért pont azt kellett ellesnie, eltanulnia, hogy az ételben válogasson és finnyáskodjon? Soha nem fogom megérteni.
Oviskora előtt Manó imádta a murkot, nyersen, főve, sülve, párolva. Élénken emlékszem, mikor a mézes almakrémlevest kanalazva egészen komoly arcocskával kérdezte - mit kérdezte, szinte felelősségre vont -, édesanyám, miért nincs répa a levesben???
Ez a murok-szerelem mára sajnos szinte teljesen eltűnt. Nyersen még nagyon szereti, hétvégi családi mozizás közben hat darab répát elropogtatott, édesség helyett is szívesen eszi. De ha szerencsétlen murok bárminemű átváltozáson megy keresztül, értsd, főzöm, sütöm, párolom, akkor rögvest színre lép az "én most éppen nem szeretem a répát" mantrájú Manó. És képes a zöldséglevesből a tizedkörömnyi nagyságú murkot kipiszkálni. Mindezt olyan fintorok kíséretében, hogy tízezernél tartok a számolásban.
Szóval nyersen igen, főve nem.
Na persze, ahogy azt Móricka elképzelte.
Zöldséges krumplilevest főztem, abban pedig igenis van egyéb zöldség a pityóka mellett, úgymint petrezselyem, zeller, hagyma, fokhagyma és igen, murok is.
Hogy elejét vegyem az asztal melletti fintorgásnak, a "márpedig ha nem szereted, akkor szerelem nélkül eszed meg, kicsi fiam" mantráknak, bevallom, csaltam. Nem nagyon, csak amolyan kegyes hazugság, white lie, szinten. Egyszerű trükk (hamarabb is eszembe juthatott volna) és bevált!
Manó elégedetten kanalazta a virslis (csalós) krumplilevest, én meg gondolatban azt motyogtam magamban, hogy a gyereknek nem hazudunk, az igazat mondjuk, csak időnként picit szépítünk rajta.
"Csalós" krumplileves, tejfölösen, virslivel
hozzávalók
10-12 nagy szem krumpli
1 nagyobb hagyma
6-8 gerezd fokhagyma
1 szál petrezselyem
1-2 szál murok
tojásnyi zeller (egy közepeske darab negyede)
1 ek margarin
2 púpozott ek tejföl
3-4 szál virsli
só, bors, csombor, babérlevél
Két-három szem krumplival több kell, mint elsőre és szemre látszik, ugyanis a leves saját magával sűrített lesz a végére.
Az összes zöldséget megpucolom és felaprítom. A krumpli kivételével lehet kicsit elnagyoltan is, ugyanis mindet összeturmixolom.
A margarint felforrósítom, rádobom a hagymát, aranyszínűre pirítom. Jöhet a fokhagyma, murok, petrezselyem és zeller is. Ezeket nagyjából két-három percig hagyom a forró margarinon, időnként megkavarom.
Felöntöm annyi vízzel, ami egy ujjnyira ellepi, sózom, frissen őrölt borssal és kevéske csomborral (borsikafű) ízesítem, majd fedő alatt, kis tűzön, hagyom puhára főni a zöldségeket.
A készülő levest félrehúzom a tűzről, merülő mixerrel egyneműre, selymesre mixelem.
Beleszórom a a krumplit és újra felöntöm, annyi vízzel, ami kétujjnyira ellepi. Beledobom a babérlevelet és félrebillentett fedő alatt, kis tűzön puhára főzöm a krumplit is.
A tejfölt kis tálkába teszem, apránként hozzámerek a forró léből, simára, hígra keverem, majd visszaöntöm a levesbe és elkavarom.
A levest újra félrehúzom a tűzről és merülő botmixerrel néhány rövidet beleturmixolok. Nem akarom teljesen egyneműre mixelni, csak annyira, hogy kellően besűrítsem.
A legvégén, Manó kedvéért néhány szál vékonyan karikázott virslit szórok a kész levesbe, s ezzel még egyszer felforrósítom, de már nem főzöm (hogy a tejföl ki nem csapódjon).
"Édesanyám, ebben ugye nincs murok?"
"Nincs Manóka, látod, csak krumpli és virsli. Jó étvágyat!"
Remélem, a Nagy Konyhaszellem megbocsájtja kegyes csalásom.
Jó étvágyat !
5 megjegyzés:
Ügyes :-)
Ez teljességgel megbocsátható! :)
A leves finom lehetett. :)
Hi-hi! Ez nagyon jó! Egyébként akkor ebben is hasonlítanak a gyermekeink. És tényleg, mintha ovi óta enné csak nyersen Szofi is a répát. Na ezt a trükköt (is) ellesem!
Finomságos lehet!:-)
: ) Ez nagyon aranyos.
A répa az egyetlen zöldség ami a fözés közben sem veszíti el a vitamin tartalmát, így vagy úgy de fontos a fogyasztása, ez tényleg egy kegyes hazugság, és milyen ötletes! Bea
Megjegyzés küldése