Kombe - hamm, kapd be :)

Na, ebből sem lesz legényfogó, gondoltam magamban, miközben bő egy órás késéssel nekiláttam a kombe tészta második felét kinyújtani. A bedagasztott tészta a várakozás percei alatt három konyharuha és egy folpack réteg alatt ücsörgött.
Nyújtás közben megállapítottam, hogy a tészta nem sokat veszített eredeti rugalmasságából, még mindig óriási levegőbuborékok bújkáltak benne és szakadás nélkül szinte hártyavékonyra tudtam nyújtani.

Ezt a finomságot nem most készítettem először, de ma volt egy kis időm régen kattintott, még nem kategorizált fényképeimet rendezgetni és rábukkantam az első kombem fotójára, úgy tavaly október táján sütöttem.
Anno kedves Edit barátnőm vadászta-küldte a receptet, megspékelve saját kombejáról készült képekkel, s ezzel kis baráti társaságunkban kitört a kombe láz. Illatozott Viki barátnőm konyhájában, megsütötte Max barátom is. Egyik csábítóbb volt, mint a másik.



A kombe - mivel a tészta magában semleges ízű - lehet sós vagy édes, mindenképpen finom és magát etető. Kitűnő szendvicspótló, finom változatosság a mindennapok reggelijében, vacsorájában. Viszonylag kevés munkával, a nagyon jó állagú tésztából amolyan óriási croissant kapunk, könnyed tésztájú, foszlós péksüteményt, amiben a tészta és töltelék rétegek csábosan kelletik magukat.
Sütöttem már sós változatban kolbászos-hagymás és házi májashurkás kombet, édes töltelékkel - baracklekvár-dió-csoki - pedig amolyan zserbóra hajazót.
Bár az eredeti recept azt írja az élesztőt futassuk fel, majd fakanállal keverjük a tésztát, én a dagasztást a kenyérsütő gépre bíztam, ezidáig bevált.

Most egy adag tésztából kétfélét sütöttem. Édeset datolya-füge-mandula-csoki-baracklekvár töltelékkel (hmmm, nem azért, de mennyei lett!) és sósat túró-tejföl-kolbász-császárszalonna húsos része-macihagyma rakománnyal.
Az édesbe csoki csupán azért került, hogy Manónak el tudjam adni, a datolya-füge-lekvár hármas ugyanis "édesanya, én ezt nem szeretem" elbírálás alá esik ...
A sósat eredetileg túró-tejföl-medvehagyma rakománnyal terveztem, szerencsére még idejében eszembe jutott, hogy körülnézzek a hűtőben, így rábukkantam hat karika paprikás kolbászra és némi jó húsos császárszalonnára.




Kombe - édesen, sósan

hozzávalók - tészta

3,5 dl tej
1 dl víz
60 dkg liszt
2,5 dkg friss élesztő
1 tk cukor
1 kk só
5 ek olaj
10 dkg vaj

hozzávalók - édes töltelék

6-8 szem magozott datolya
6-8 szem aszalt füge
3-4 ek mandulaforgács (ez volt itthon; eredetileg dióra gondoltam)
2-4 csík étcsoki (tortabevonó, de maradék csokikat is elbír)
2-3 ek házi baracklevkár

hozzávalók - sós töltelék

12-13 dkg tehéntúró
2 bő ek tejföl (érdemes előtte lecsepegtetni)
néhány karika paprikás kolbász
némi húsos császárszalonna
kb 22 levél medvehagyma
2 gerezd fokhagyma
só, bors

lekenéshez

tojássárga + kevés tej (vagy egész tojás, vagy tfehérje, vagy csak tej)
cukor, mandulaforgács
szezámmag, lenmag

A tészta hozzávalóit a vaj és olaj kivételével a kenyérsütő gép formájába pakolom: langyos tej, víz, liszt, cukor, só, friss élesztő, és dagaszt-keleszt programot indítok, de csak a dagasztásra lesz szükségem.

Amíg a gép forog és szálas, hólyagos tésztává dolgozza a belepakoltakat, a nagy gáztepsit kibélelem sütőpapírral, összeolvasztom a vajat az olajjal, és elkészítem a kétféle tölteléket.
Édes töltelék: késes aprítóba szórom a mandulát, mellé tördelem a csokit, beleszórom a késsel két-három darabba vágott datolyát és fügét és az egészet apróra zúzom. Tálkába kanalazom és alaposan összedolgozom a házi baracklekvárral.
Sós töltelék: tálkába teszem a túrót és a (lehetőség szerint) lecsepegtetett tejföllel kézi mixerrel jól összedolgozom. Hozzászórom az előzőleg felkockázott kolbászt és császárszalonnát, a laskára vágott medvehagymát, sózom, megszórom frissen őrölt borssal és összekeverem.

A megdagasztott tésztát jól belisztezett lapítóra szedem, finoman, de határozott mozdulatokkal átgyúrom, majd két részre osztom. Csak azért osztom két részre, mert a 60 dkg liszttel készült tésztából kétféle kombet készülök sütni. Ha csak édes vagy csak sós töltelékű lenne, akkor nem kell kettéosztani.
A lapítóra szedett és átgyúrt tésztát három egyenlő részre osztom.
Nagyon lisztes lapítón az első gömböcöt vékonyra nyújtom (fél adag tésztával dolgozva egy tésztagombócot a gáztepsi méretére nyújtottam), megkenem az összeolvasztott margarin-olaj keverékével.
A második tésztagömböcöt is kinyújtom, az elsővel egyező méretűre, a megkentre fektetem. Az összes tölteléket a második lapra halmozom.
A harmadik tésztakupacot is kinyújtom, a töltelékre fektetem, megkenem a margarin-olaj keverékkel.


A kiterített tésztát hajtogatom: hosszanti felét fentről középre, aztán lentről középre. Ahol a hajtás érintkezik, kicsit összecsipkedem a tésztát. Folytatom a hajtogatást, balról jobbra egyharmadig, majd jobbról is egyharmadig (azaz keresztben három nagy réteg lesz).
Éles késsel vagy pizzavágóval keresztbe és átlósan is bevágom, majd konyharuha alatt egy órát pihentetem.
A tetejét megkenem a tojássárga-tej keverékével (lehet egész tojás, vagy tojásfehérje-tej/víz, vagy csak tej a tojásmentes péksüteményhez), megszórom szeletelt mandulával és cukorral (természetesen az édes töltelékeset) vagy szezám- és lenmaggal (sós töltelék) és 180 fokra előmelegített lerben nagyjából 30 percig sütöm.
Két lapos falapát segítségével rácsra emelem a megsült, fantasztikusan illatozó kombet, majd langymelegen tálalom.


Tépkedve, késsel szépen szelve, langymelegen, hidegen, másnap is - ha marad :) - mindenhogy nagyon finom.
Ebédre ettük, gazdag zöldségleves után. És uzsonnára is. És vacsorára is. És úgy jártam, mint a róka a sajttal, hol egyikbe harapott, hol másikba, igaz, őkelme azért, hogy kiegyenlítse az egyik kisebb, mint a másik állapotot. Én meg azért ettem egy sós után egy édeset, aztán még egy sósat, és következőnek még egy édeset, ...., mert mire az egyikkel végeztem, ellenőrizni kellett, vajh a másik még mindig olyan finom-e, mint emlékszem rá :)

Jó étvágyat !