Tűzhely hajcihők és első sütés-főzés

Nagy kaland volt a költözés "nyugalmában" az új tűzhely kiválasztása és megvétele.
Néhány dolog - óhaj-sóhaj-kívánság-elvárás - adott volt, úgymint: jó legyen, elég nagy legyen, használható legyen, strapabíró legyen, szép legyen, olcsó legyen, elektromos legyen, mert gázkiállás sajnos nincs az új konyhában. Mondom, mindössze néhány elvásárom volt az új tűzhellyel kapcsolatban. :)
A régit - amit otthon hagytunk, ugyanis, ha kivesszük, ugrik a fele konyhapult mosogatóstól, mindenestől - hirtelen felindulásban vásároltuk és az volt gyakorlatilag életem első saját tűzhelye. És remek volt, pazarul bírta a megpróbáltatásokat, csudafinomakat főztem-sütöttem a közreműködésével.
Szóval itthonra új "konyha lelke" kellett. Fenti elvárás-kívánság listával nekivágtunk.
És üzletről üzletre egyre csalódottabb, kiábrándultabb lettem. Viszonylag korlátozott anyagi keretek közé kellett beszorítanunk egy gyors és elég nagy főzőlapot, valamint egy belül tágas, kívül szép, gyakori használatra termett sütőt. Nem akartunk "noname" márkanevűt, sajnos elég sok rossz tapasztalatot gyűjtöttünk már az olcsó-nem-biztos-a-legjobb háztartási- és barkácsgépek terén.

 

Én nem tudom, a tervezők-gyártók valaha próbáltak-e sütni-főzni a termékeikkel. Ha igen, akkor a legtöbb főzőlapon legfennebb egyszemélyes ebédet főzhettek, ugyanis a legtöbbre két kis edényen kívül nem fér több egyszerre. Vagy a főzőfelület kicsi, tehát nagyobb lábas csak gazdaságtalanul használható rajta, vagy a főzőfelületeket egymáshoz olyan közel tervezték, hogy két közepesebb méretű edényből egyiknek fél feneke biztos lelóg.
Sütők terén az döbbentett meg, hogy a legtöbb olyan, mint egy rossz női cipő. Kívülről tágas, belülről kicsi.
A régi Pelgrim sütőmnek nemcsak az ajtaja volt nagy, de belül kisebb bálterem méretű, egy tepsi süti megtöltötte a nagy kekszesdobozt és a nagyméretű Pataki tál is játszi könnyedséggel belefért.
Szóval jártunk üzletről üzletre, méricskéltünk, számoltunk és én egyre fancsalibb arccal jöttem ki a boltokból.
Valahogy arra számítottam, hogy bemegyünk, körbenézünk és, mint múzsa csókja után, ihletetten rámutatok egyre, "ezt itt, ezt szeretném!"
Manapóm kedvesen ébresztgetni kezdett, hogy szálljak alá a földre álmaim bárányfelhői közül :)

Végül megtörtént. Bementünk, körbenéztünk és én azonnal szerelembe estem egy retró stílusú, csodaszép tűzhellyel. Gond csak annyi volt, hogy elektromos sütőhöz gázműködtette tűzhelyet (főzőlapot) társítottak. Szóval ugrott :( Roppant bánatos arccal távoztam, lelki szemeimmel már láttam a sütőt a konyhában, de hiába, főzni nem tudnék a gáztűzhelyen.

Negyedúton járhattunk hazafele, mikor, sokadszori sóhajtozásomra, Manapó ügyes manőverrel visszafordult. "Megnézzük milyen elektromos főzőlapot tudnak ajánlani mellé!"
Szerencsénk volt, a hölgy, aki engedélyezhette a "szabványon kívüli vásárlást" éppen elmenőben volt, a kijáratból fordult vissza és nagyon segítőkészen összeállított egy csomagot számunkra.
Tíz perc alatt megvettük. A retróra hajazó sütőt és hozzá egy elektromos főzőlapot, amin elfér a tizenöt literes fazekam is.
Ha nem is egészen úgy, mint elképzeltem, de mégiscsak került "konyha lelke" itthonra is :)

Az első igazi nagy főzés természetesen hétvégére esett. Tárkonyos raguleves, fokhagymás hal, párolt zöldségek és rizsköret, még Tücsinek is főtt az ebéd - csirkemell almaszósszal és krumplival.

 

A sütőt egy túrós-sajtos-szotyis pogácsával avattuk fel igazi családi összefogásban. Manapó összegyúrta a pogácsa tésztát, én nyújtottam, Manó szaggatni segített, sajtot reszelt, még szotyit is hámozott, igaz, a csóré napraforgómagokból több került egyenest a szájába :), Tücsi pedig buzgón tanulmányozta a sütő használati utasítását. Angolul! :) S biztos, ami biztos alapon, kicsit meg is csócsálta :)

A pogácsáról nem készült fénykép. Pedig nagyon finom volt, még langymelegen lába kélt az összesnek :) A tésztáját egy gerezd fokhagymával és némi - Max barátomtól kapott - provenci fűszerkeverékkel bolondítottam.