Levél hirtelen felindulásból

Kedves Földanya, Éganya, Felső és Alsó Teremtők, és úgy általában mindenki, akinek köze volt/van/lesz úgy általában az emberke teremtéséhez!

 Nem panaszkodom, mert ahhoz egyrészt kicsi vagyok, másrészt, meg minek.
Csak finoman jelzem, hogy van némi hiányosság a tervekben és/vagy a kivitelezésben, ami az édesanyákat illeti.
Kezdjük ott, hogy csak egy fejünk van. Igaz, hogy nőként tudunk egyszerre két-három - sőt, 5-6! - dologra is figyelni szimultán, de az egy fejen csak egy száj van, így beszélgetni-kérdezni-válaszolni egy időben csak egy felé tudunk. Igazán jól jönne mondjuk még 1-2 száj, persze, csak abban az esetben, ha megoldható, hogy három szájjal három különböző dolgot mondjunk, kérdezzünk. Egyikkel például esti mesét mondhatnánk, másikkal életünk jobbik felével beszélgetnénk, harmadikkal még mindig lenne lehetőség a napi/heti/negyedéves/éves záráshoz szükséges adatok megbeszélésére.
Azt is hiányosságnak tartom, hogy mindössze két kezünk van. Igen, igen komoly kihívások elé állít bennünket ez a csupán-két-kezes lét. Még akkor is, ha nem éppen ünnepek előtti időszakban leledzünk, de ilyenkor aztán még inkább, sőt.
Lábból elég az a kettő, ami van. Több lábbal úgysem lehetne többfele vinni azt egy testet.
De ha már itt tartunk, igazán gondoskodhattatok volna arról, hogy legalább időnként legyen kettő belőlünk. Esetleg három. Vagy négy.
Egy, aki édesanya, egy, aki feleség, egy, aki háziasszony, és egy, aki dolgozik. Ha belegondoltok, nem is kérek sokat, hiszen még így, négyszeresen, sem jutna egy példány belőlünk a napi nyolc óra pihenésre, hogy a napi nyolc óra szórakozást már ne is említsem.
Elismerem, macerás lehet megoldani az időnkénti és időszakos klónozást. Akkor legalább azon törpölhetnétek, hogyan lehetne 30, esetleg 36 órát belesűríteni egy napba. Nem állandó jelleggel, de esetenként nagyon is jól jönne. És akkor talán elég lenne az egy száj, két kéz és egy test felállás.

Hirtelen felindulásom nem a rohamléptekkel közeledő, már-már a kertek alatt járó, ajtón kopogó Karácsonynak köszönhető, bár, elismerem, van némi, elenyésző kapcsolat a kettő között.
Úgy általában, a mindennapok rohanásában is nagyon jól jönne időnként néhány extra száj-kéz-test. Hogy ne csupán rohanás legyen, de férjen bele egy napba öt perc andalogva sétálás, még ébren lévő gyereknek altató dúdolgatás, legalább negyedórányi meghitt összebújás, tíz perc zavartalan olvasás. S ha nem túl nagy kérés, néhány órányi alvás.

Úgysem kívántam semmit Angyalkától-Jézuskától-Mikulástól. Lehetne a fentieket? Ha nem is egyszerre, de rendre? Szépen kérem.
...
Bár, tudjátok mit. Inkább mégsem.
Elképzeltem magam, nyolckarú Sivaként, négy példányban, fejenként két szájjal ... És nem tudom, hogy kacagjak vagy borzongjak.
Azért, azt a hogyan-gyömöszöljünk-36-órát-egy-napba ötletet átgondolhatnátok.

:)