... ma a Nap is szebben ragyog ...

... Tücsi kisasszony, boldog szülinapot!

Többek között ezzel köszöntötte Manót kistesót, aki fölött bizony 'elszállt' az idő és immárom egy éves és két napos kisasszonyka :)
A nagy napra szombaton került sor, s mint várható volt, a születésnap kapcsán Manóban újra megfogalmazódtak a "kínos témák" köréhez tartozó kérdések. "Édesanya, kistesó hogyan született? A dokibácsi kivette a pocakodból és most van egy nagy vágás a pocidon?" Manapóval a kezdetektől azt az elvet valljuk, hogy a gyerek nem buta, csak kicsi, ezért gólyamesék nélkül válaszoltam Manónak, annyi ismeretet adva, amit ötéves elmúlt gyerekésszel fel tud dolgozni. A "hogyan kerültem én/kistesó a pocakodba" kérdés még nem hangzott el :)

Tücsikének fogalma sem volt róla, hogy a szombati nap, más mint a többi, hogy szebben ragyog a Nap és vidámabban integetnek a fodros januári felhők. Az egész készülődésből valószínüleg annyit vett észre, hogy ruháskosár rallyztak nagytesóval és délelőtt szabadabban garázdálkodhatott a konyhában a sütiző formák és mignon papírok között :) (hja, vagy krémet keverünk és piskótának tojáshabot verünk, vagy Tücsit cipeljük kétpercenként vissza a szőnyegre), és hogy délutánra addigi udvartartása két fővel bővült, ÉAnyám és ÉApám is természetesen azonnal behódoltak Tücsi kisasszonynak :)

Manó nagyobb izgalommal várta kistesó születésnapját, egyrészt, ő már tudja, hogy a szülinap ajándékokat jelent, készült is nagyon, egy hete ott figyel a kis asztalkán a sajátkezűleg készített, emberke rajzos, delfin kivágásos sárga frizbi, amivel felköszöntötte testvérkéjét; "édesapa, ezt kistesónak készítettem, hogy ha majd nagyobb lesz és tud már, akkor legyen mivel frizbizzen, ha akar" :) Másrészt a szülinap elengedhetetlen "kelléke" a torta, ami különleges és finom. És amire most Manó választotta a Micimackós-Malackás gyertyát. Mert kistesó nagyon szereti Micimackót, de Malackát is, és különben is, kistesó olyan picike, mint Malacka a mesében :)

Délutánra az ünnepelt is csinibe öltözött :), egy nappal előtte mosott és fényesre fésült-szárított hajacskája hagyott ugyan némi kívánni valót maga után, de hát, aki próbált már selyemszálú babahajat megregulázni, az tudja, miről beszélek. Fejpánt, kiskendő szóba sem jöhet, Tücsi azonmód tépné le, hajcsat szintén kizárva, egyrészt selyemhajacskája még nem tartaná meg, másrészt kisasszonyka tüstént megkóstolná, vajon a piros vagy a rózsaszínű a finomabb-e. :)

Manó első szülinapjából okosodva (hiába, jó pap is holtig tanul, hát még a szülők), nem csomagoltunk, nem masniztunk, úgy á la natúr adtuk oda Tücsinek az ajándékát, amit kisasszony azonmód kezelésbe is vett, akkurátusan szétszedve minden mozgatható elemét, még azt is, amiről mi azt hittük, nem vehető ki :)
És nem, nem fiúsítjuk. A korosztályában kapható játékok vagy már megvannak (ha nem olyan színben, mint manapság vehető, akkor másban) újonnan, vagy régebbről, és ez utóbbiak nemcsak nagyon jó állapotban leledzenek, de Manó "nagylelkűségének" köszönhetően, Tücsi szinte valamennyit már birtokba is vette - "én már ezzel nem játszom édesapa, kölcsönadom/odaadom kistesónak" -, vagy pedig olyan kislányos játékokat kínálnak, ami szerintünk nem egyévesnek való (játék hajszárító, játék konyha - fölösleges, az én dolgaim úgyis érdekesebbek :) -, baba cumival, dobozon felirat 9+ months, használati utasításban 1 éves kor alatt nem ajánlott, ésatöbbi).

 

Ajándékválasztásnál igen fontos tényező volt, hogy nagytesó mivel játszik. Leegyszerűsítve legó, autók, vonatok, könyvek, játékfigurák. Legót duplo formájában hozott angyalka, ki-bepakolós/csörgős/zenélős/formatalálós/plüss/zizegős játékok halomszámra. Brrrrrrrr viszont nincs. Pedig Tücsi nagyon tud brrrrrr, és még tologatja is hozzá a nagytesótól elcsent autót/vonatot, esetleg plüssfigurát :) Így lett kisasszonyka első születésnapi ajándéka egy nagy zöld traktor, gazdával, utánfutóval, abban állatokkal, zenélő-bégető-kukorékoló-múúúzó-röfögő-dudáló-motorhangot kiadó traktor.

 

Az újdonság varázsa hatott :), Tücsi átszellemült arccal tologatta, brrrr, kiszedte-berakta-átpakolta-egymáshoz püfölte, brrrr, megkóstolta, brrrr. Másnapig :) Másnap Manó kistesó kölcsöntraktorjával hordta az építőanyagot, míg kisasszonyka buzgón gyömöszölte nagytesó gormiti figuráit a formatalálós plüssházikóba :)

Mióta a 100 Folk Celsius előadásában hallottuk és Manóval átköltöttük ezt a dalocskát, azóta nálunk ez a 'hivatalos' szülinapi dal (remélem nem kell jogdíjat fizetnünk érte valahányszor énekeljük :)

Ez a dal nem macskazene,
Kistesót köszöntjük fel vele,
Tücsike boldog szülinapot,
Ez a dal a szülidalod.   :)

A gyertyát, "segítek kistesónak", Manó fújta el :) Kisasszony apró kezecskéivel kíváncsian belematarászott az asztalkájára tett tortába, majd jó étvággyal eltüntetett egy hatalmas szeletnyi joghurtos-túrós-őszibarackos krémet :)

12 hónap. Egy év. Hova tűnt oly gyorsan? És hova fog eltűnni a következő és a következő és a következő .... sokszor szokszor 12 hónap? Most már értem azt, amit gyerekkoromban nem, "mintha ezer éve velünk lenne, s mégis, mintha csak tegnap hoztuk volna haza" :)

Kistesó-Tücsikénk, nagyon boldog első születésnapot! :)