A farsangról és a februári népszokásokról írtam már korábban, s ha már farsang, akkor ugyebár elengedhetetlen kellék a fánk. Legyen az nagy, kicsi, esetleg óriási, nagymama féle szalagos, fodrosodó rózsafánk vagy éppen csöröge, tíz perces édes vagy joghurtos sós, lényeg, hogy fánk legyen.
Nagyon szerettem volna elkerülni az olajban sütés maceráját, így hát nekiláttam sütőben sült fánk receptet keresni.
Pár perc múlva azt hittem felrobbanok.
Eleve kihagytam azokat a recepteket, ahol a fánkmasszát úgynevezett donut formában sütik, mert nekem ilyen nincs. Így is maradt éppen elég találat a gugliban, gondoltam, most jön a bőség zavara, csak győzzek majd válogatni. Hát nem így volt.
A legtöbb blog azzal kérkedik, hogy csakis kipróbált, bevállt recepteket ad közre. Elég naiv lévén ezt sokszor el is hiszem, de most a sütőben sült fánk recept alapján ugyancsak megkérdőjeleztem - tisztelet a valóban kivételeknek!
"Sütőben sült fánk recept" keresésre tízből nyolc szóról szóra ugyanazt a receptet adta, ami akár jó is lehetne, ha nem lenne gubanc már a hozzávalókban: ...., 15 dkg cukor, ... 22 dkg cukor, ... 1 ek vaj, ... 1,5 dl olvasztott vaj, ... És a "csak kipróbált, bevállt recepteket" posztolók sehol, de sehol egyik leírásban sem részletezik, hogy mire kell a 15 + 22 dkg cukor, illetve, hogy a tésztába való zsiradék az 1 ek vagy 1,5 dl vaj. Gyűjtőoldalaknál jóhiszeműen még belefér, hogy nem bogarásszák át egyesével a kilistázott recepteket. Na, de a "bevállt és kipróbált" kategória ... No comment.
Szóval a lerben sült fánk recept keresésének eredménye első körben csalódás és mérgelődés volt.
Persze, lehetne próbálgatni, cukrot és vajat részletekben adagolni, dagasztás közben a tésztát ellenőrizni, ésatöbbi. Ha van rá idő, mód, energia. Ésatöbbi.
Mindegy. Legyintettem, ittam egy csésze kávét, aztán újra böngészni kezdtem. Rémlett, hogy Max mester sütött volt amerikai fánkot és mintha sütőben készült volna. Voilá, meg is lett, és igen, sütőben készült.
Az eredeti recepten kicsit változtattam, rétesliszt helyett sima fehér lisztből mértem 50 dkg-t, cukorból több került bele és kihagytam a citromos sót.
Az eredmény egy hihetetlenül könnyű, levegős, nagyon finom, másnapra is puha és élvezhető, sütőben sült fánk.
Amerikai fánk, sütőben
hozzávalók - tészta
2,5 dl tej
2 tojássárga
1 ek rum (érdemes valódi rumot használni; elhagyható, de jót tesz az ízének)
1 citrom reszelt héja (kihagyható)
50 dkg liszt
6 dkg puha margarin
8-10 dkg cukor (részben vagy egészében lehet vaníliás cukor, érdemes házit használni)
pici csipetkényi só
3 dkg friss élesztő
hozzávalók - máz, díszítés (és/vagy)
porcukor
cukormáz (porcukor + citrom/narancslé vagy víz)
csokimáz (bevonó csoki és tej/tejszín/margarin)
díszítő cukrok
házi lekvár
hozzávalók - egyéb
pogácsa/fánkszaggatók (kb 7 cm, 3/4 cm, 5 cm vagy poharak)
tepsik
sütőpapír
A tészta hozzávalóit kenyérsütő gép formájába rakom, alólra a tojássárgák, tej (éppencsak langyos, de legalábbis nem hűtőhideg) és rum, rámérem a lisztet, belereszelem a megmosott és szárazra törölt citrom héját, majd belekockázom a puha margarint. A cukorral lehet játszani, lehet fele részben vaníliás cukor (lehetőleg házi, az valóban vaníliás), de akár az egész is. Második sütésnél csak vaníliás cukrot tettem bele, igaz, csak 8 dkg-t, mert elfelejtettem időben feltölteni a vaníliás cukros köcsögömet.
Dagaszt-keleszt programot indítok, ez másfél óra alatt lefut. Lehet dagasztókaros robotgéppel vagy természetesen kézzel is dagasztani és utánna letakarva, meleg helyen, tálban keleszteni a fánktésztát, de mivel általában időhiánnyal küzdök, a kenyérsütő gépre bíztam ezeket a lépéseket.
Másfél óra múlva egészen enyhén lisztezett lapítóra (nyújtódeszka) borítom a hihetetlenül szépen megkelt, levegős, rugalmas, rendkívül jó állagú tésztát. Finom, de határozott mozdulatokkal kicsit átgyúrom, majd laskanyújtóval (sodrófa :) másfél ujjnyi (kb 2cm) vastagra nyújtom.
Tipp & trükk:
A fánkokat, ha csak lehetséges, érdemes sütiformázóval (pogácsa/fánkszaggatóval; ezek a formák élesebbek, mint egy pohár) és határozott mozdulattal kiszaggatni a tésztából, így a fánk széle nem törik össze és sütés alatt szebben felnő, szinte szalagosodik.
A középen lyukas fánkokhoz először a nagyobbik (kb 7 cm átmérőjű) pogácsa/fánkszaggatóval dolgozom. A kiszaggatott tésztát átemelem a sütőpapírral kibélelt tepsibe, majd ott vágom ki a közepét (kb 3/4 cm átmérőjű formával). Így a lapítóról tepsibe emelés közben nem oválosítom el a kört.
A középről kiszaggatott kisebb fánkokat külön tepsibe sorakoztatom, ezeket is levegősen egymás mellé, mert utókelesztés és sütés közben nőni fognak.
A "szabászati hulladékot", azaz a kiszaggatás után megmaradt tésztát összegyúrom, kétujjnyi vastag rúddá sodrom, nagyjából húsz cm-s darabokat csípek belőle. Ezeket a darabokat középen összehajtom és a két szárát összefonom. Így lesz belőle "szarkaláb" :)
Lyukatlan :) fánkokat egy kb. 5 cm átmérőjű pogácsa/fánkszaggatóval vágom ki, így utókelesztés és sütés után sem lesznek (szinte) ijesztően óriásiak.
A fánkokkal megpakolt három tepsit konyharuhával letakarom, meleg/langyos helyen 20-25 percig kelesztem.
Az tepsiben/formában kelesztés nálunk igen kényes művelet, ugyanis a konyhapulton nincs akkora hely, ahol párna/pokróc-fészket tudnék vackolni, főleg nem három tepsinek egyszerre. Így hát a kisebbik kanapét szoktam "kelesztőhelynek" használni. Ez azonban előre nem látott veszélyeket rejt magában :) Történt ugyanis, hogy egyszer elfelejtettem felcetlizni a kelni tett kenyértésztát rejtő pokróc-fészket, Manapóm pedig mit sem sejtve, úgy ahogy volt, felmarkolta és laza mozdulattal a kanapé mellett álló fotelba reptette a tésztát rejtő pokróc-dombot :) Szerencsére a kenyértészta nem vette zokon a rövidtávú repülést :) Az ehhez hasonló - óóóóó, véletlenül ráültem! - baleseteket elkerülendő, a fánkos tepsiket rejtő puha pokrócrengeteget felcetliztem :)
Amíg a fánkok kelnek, előmelegítem a sütőt 155-160 fokra (légkeveréses; normál sütőt általában 10 fokkal többre) és összeállítom a mázakat. A cukormázhoz 3-4 púpozott ek porcukorhoz apránként adagolok citrom/narancslevet vagy vizet. Simára keverem és ha túl sűrű lenne a máz, egy kis lével hígítom. A csokimázhoz kevéske (2-3 ek) tejet/tejszínt melegítek, beleszórom a kockára tört bevonó csokit (esetleg még megmaradt csokimikulásokat :) és egynemű masszává keverem. Vagy margarinnal olvasztom, vagy mikróba teszem, esetleg forró vízfürdőre, általában mindenkinek megvan a maga bevállt csokiolvasztási technikája :)
A szépen megkelt fánkokat (először a legnagyobbakat, aztán a középről kivágott formákat, végül a szarkalábakat) 15-20 perc alatt aranybarnára, illatosra sütöm.
A még forró fánkokat - ha nem kerül rájuk máz - megszórom porcukorral vagy gyors mozdulatokkal - ecset vagy kanálhát segítségével - bevonom a cukor- vagy csokimázzal és megszórom az előkészített díszítő cukrokkal. Érdemes gyorsan dolgozni, mert a mázok, főleg a cukormáz, nagyon gyorsan szárad.
Az apró, színes cukorgyöngyöket egyszerűen beleszórom a mázba, míg a nagyobbakat egyesével rakosgatom. Nem szeretem a cukor- vagy csokimázas süteményt belenyomni a díszítő cukorba, mert a mázból óhatatlanul lecseppen és összeragad a cukor.
A kész fánkokat rácsra pakolgatom (kenyérvágó deszka rácsa vagy sütőrács) és ehetőre hűtöm.
Az első fánkba némi fentartással haraptam bele. Óvatoskodásom felesleges volt. A sütőben sült fánk könnyű, szinte elröpül, tésztája levegős és foszlós, máz nélkül sem fojtós. Ha a megmaradt fánkok - ha megmarad :) - letakarva éjszakáznak, másnap is puhák, finomak, élvezetesek.
Figyelem! :)
A még meleg fánkokból jelentősebb mennyiség (4-5-6-... db :) együltőhelyben való elfogyasztása hascsikarást eredményezhet! :)
Ezek a amerikai fánkok - mázzal, máz nélkül - első kóstolásra függőséget okoznak! :), ezért érdemes mihamarabb egy újabb sütést betervezni :)
Jó étvágyat !
