Zöld és piros - bizar és finom :)

Talán nem a mostani melegrekord döntögető, "csak fagyit és semmi mást" kívánó, kánikulai időre szabták ezt a kissé bizarr küllemű, de nagyon finom, pikáns tekercset, mindenesetre nálunk a napokban illatozott frissen sülve, magát kelletve.

Alaprecept egy Sütni jó! füzetkéből. Egynéhány dolgon kicsit itt, kicsit ott változtattam; a tésztába és a töltelékbe is került illatos medvehagyma, a töltelékben több volt a hagyma és a paradicsomszósz, és nem szalámival, de sonkával dúsította.
A receptben fagyasztott spenót szerepel, lehet ennek levével elég lett volna az eredetileg megadott folyadék mennyiség, én viszont friss spenótot használtam. 

Finom, laktató, de nem elnehezítő. És friss! kovászosuborkával még finomabb :)

Fél adagot süttöttem, a lentiekben az egész adaghoz való mennyiségeket írom. 

Fűszeres spenótos koszorú - 16 szelet

hozzávalók - tészta

75 ml + 4 ek spenót blansírozó lé (víz)

5 ek olaj
20 dkg spenót
4-5 levél medvehagyma
40 dkg liszt
1 tk só
1 tk cukor
1 cs élesztő
hozzávalók - töltelék

2-3 nagyobb fej hagyma
8-10 levél medvehagyma
2 ek olaj
8-10 ek sűrű paradicsompüré
só, őrölt bors, pirospaprika
~ 10 dkg sajt
~ 10 dkg sonka

hozzávalók - kenéshez

1 tojás (vagy csak sárgája, vagy fehérje, ami van)
szezámmag

A spenótot megmosom, szárait lecsípkedem, két percre lobogó vízbe teszem, majd hideg vízben lehűtöm, lecsöpögtetem. A blansírozott leveleket egymásra terítve hosszában negyedbe, majd vékony laskára vágom (röviden, felaprítom). Ha fagyasztott spenóttal dolgoznék, a levét felfogva egyszerűen kiengedném.
A medvehagymát szintén megmosom, leszárítom, szárait lecsípkedem, felaprítom.
Kenyérsütő gép formájába öntöm a vizet (az eredeti 75 ml-hez még 4 nagy ek vizet (amiben a spenót blansírozódott) adtam, hogy ne legyen száraz a tészta) és az olajat, beleszórom az aprított spenótot és a medvehagymát, rámérem a lisztet, cukrot, sót és szárított élesztőt.
Dagaszt-keleszt programot indítok, de a ragyogó időre való tekintettel, csak a dagasztást használom. A ruganyos, kissé bizarul zöld színű tésztát lisztezett tálba szedem, tetejét pici liszttel meghintem, konyharuhával letakarom és kiteszem a teraszra kelni; nagyjából 25-30 perc.

Amíg a tészta kel, elkészítem a tölteléket.
A hagymákat megpucolom, a medvehagymát megmosom, leszárítgatom, szárait lecsípkedem, mindent apróra vágok.
A forró olajon megüvegesített hagymához keverem a paradicsompürét, fűszerezem: só, frissen őrölt bors, pirospaprika. Összerotyogtatom, majd félrehúzom, hogy hűljön.
A sonkát felaprítom, a hagymás szószhoz keverem.
A sajtot lereszelem.
A megkelt, ruganyos tésztát egyhén lisztezett lapítón téglalappá nyújtom (kb 50*30 cm). Rákenem a tölteléket és megszórom reszelt sajttal úgy, hogy a tésztalap tőlem távolabb eső, hosszanti részén egy cm-nyit szabadon hagyok, majd a tésztalap felőlem eső, hosszanti részétől kezdve feltekerem (á la beigli).
Sütőpapíros tepsire emelem a tésztakígyót, majd a két végét egymásba dolgozva kört formálok belőle.
Konyharuhával letakarva ismét kelni, pihenni hagyom, nagyjából újabb 20-25 percet.
Közben a sütőt 180 fokra melegítem (légkeveréses).
A szezámmagot száraz serpenyőben kicsit megpirítom, rögtön tányérra szedem, nehogy megégjen a forró serpenyőben.
A megkelt tésztakoszorút lisztezett élű ollóval bevagdosom (nem vágom át teljesen). Megkenem a felvert tojással és megszórom szezámmaggal.
A forró lerben nagyjából 25 percig sütöm.
Sütőpapírostól rácsra emelem és hagyom, hogy ehetőre hűljön.

Bizarr színei ellenére nagyon finom, zamatos, frissen sülve illatos.
Az eredeti recept szerint sütés-hűlés után jól fagyasztható, nem próbáltuk, aznap elfogyott az egész.

Jó étvágyat !

Első k-t süti / lepény / pite

Azaz kapros-túrós süti. Vagy lepény. Vagy pite. 
Az első.
Mármint az első saját sütés.
Eddig valahogy mindig úgy adótott, hogy vagy a) ÉAnyám sütöttét ettünk (mit ettünk, tömtük :), vagy b) ÉAnyám sütöttét ettünk :)
ÉSzüleim egy hete elutaztak lábalógázni. És itt volt a négynapos hétvége. És sütöttem ugyan a négy nap alatt három kenyeret is - hajnalonta, mikor még friss volt a levegő :) -, de hiányzott a süti. A fejembe vettem, hogy márpedig lesz süti, mégpedig kapros-túrós, friss, könnyed, zamatos.
Aha.
Először, nem volt receptem.
Másodszor, telefonos segítséget sem tudtam kérni.
Márpedig akkor is lesz kapros-túrós süti, punktum.

Lett is.
Finom, könnyű, omlós tésztájú, zamatos. A fényképezéshez úgy kellett elcsenni három kis kockányit :)
Kicsit toldott-foldott recepttel dolgoztam, a tésztához Macskafalatoktól inspirálódtam, a tölteléket - miután kb húsz receptet átböngésztem - saját fejem és emlékeim után raktam össze.
Nekem a tészta kicsit sok lett a 20*30-as tepsibe, viszont az egy kg túróból kavart töltelék pont elég volt ekkora méretű tepsihez. Úgyhogy a felesleges tészából "kekszeket" sütöttem. Legközelebb is ennyi tésztát gyúrok, mert a fele adag kevés lenne. Legfennebb újfent lesz néhány omlós kekszecske is a fenséges k-t süti mellé.

Kapros-túrós süti / lepény / pite

hozzávalók - tészta

25 dkg margarin
40 dkg liszt
12 dkg házi vaníliás cukor (lehet csak a fele vaníliás)
1 tojássárga
1 cs. sütőpor
1-2 ek tejföl

hozzávalók - töltelék

1 kg túró
1 púpozott ek tejföl (ha lehet, lecsöpögtetett tejföl)
2*10 dkg porcukor
2 tojás
1 tojásfehérje
1 kicsi krumpli (nyers)
1 nagy csokor friss kapor

A sütőt 190 fokra kapcsolom (légkeveréses).
Amíg a ler felmelegszik, egy tálba mérem a tészta hozzávalóit és gyors mozdulatokkal összegyúrom.
A tésztát kétharmad-egyharmad arányban elosztom.
A kétharmadot lisztes lapítón kicsit nagyobbra nyújtom, mint 20*30 cm, sütőpapírra emelem, majd a tepsibe igazgatom, hogy egy kis széle is legyen.
A tésztát a forró sütőben 10 percet elősütöm.
Ezalatt összeállítom a tölteléket. A kaprot megmosom, lerázom, felaprítom; a krumplit meghámozom.
Az egész tojásokat kettéveszem.
A két fehérjéhez hozzáteszem még a tésztából kimaradt fehérjét, laza habbá verem, majd folytonos keverés mellett, kanalanként hozzáadagolom a 10 dkg porcukrot és addig keverem, amíg fényes, tömör hab lesz.
A túrót, a két tojássárgát, a másik 10 dkg porcukrot és a (lecsöpögtetett) tejfölt kézimixerrel alaposan összedolgozom.
A reszelő legkisebb fokán lereszelem a kicsike nyers krumplit, ez is a töltelékbe kell - családi titok: ettől nem lesz száraz a töltelék; és nem, a kész sütiben egyáltalán nem érződik a krumpli, sem állagra, sem ízre.
A túróhoz keverem a lereszelt krumplit és az apróra vágott kaprot is. Majd fakanálra váltok és belekeverem a tömör, cukros tojáshabot.
Kiveszem az elősütött tésztát a lerből, rákanalazom-simítom a kapros-túrós tölteléket.
A megmaradt, egyharmad rész tésztából kisujjnyi vastag csíkokat sodrok és berácsozom a töltelék tetejét.
A lepény mehet vissza a sütőbe további 30-35 percre. Kivétel előtt kicsit megbökdösöm az illatozó sütit, ha a töltelék nem ragad, akkor kész. Pár percig a tepsiben pihentetem, majd sütőpapírostól kiemelem és rácsra téve hűtöm ehetőre.
Az egyharmad tészta megmaradt részéhez, amit a rácsozáshoz nem használtam fel, némi durvára vágott diót és/vagy szezámmagot és/vagy csokit gyúrok, fél cm vastagra nyújtom, kekszeket formázok és kb 8-10 perc alatt készre sütöm.

A kihűlt kapros-túrós lepényt kockára vágva tányérra rendezem. Kínálni nem nagyon kellett, igazság szerint még alig-langyosan felfaltunk fél tepsinyit :)

Motoszkál a gondolataimban egy házi lekvárral vagy gyümölccsel bolondított kapros-túrós süti is. Főleg, hogy a tegnap délutáni sütésnek már csak morzsái maradtak.

Jó étvágyat !