Tücsi és a torták

Egy évvel ezelőtt azt írtam, ma a Nap is szebben ragyog, Tücsi kisasszony, boldog szülinapot!

 

Bevallom, nem emlékszem már, hogy idén ragyott-e a Nap vagy sem, egy biztos, Tücsike mosolyánál szebben biztosan nem :)

Ez a szombati nap is úgy indult, mint a többi, attól eltekintve, hogy a hűtőben ott várakozott a kikevert marcipános-vaníliás krém,

a konyhapulton pedig már kora reggel illatozott a Zila formában sült, döbleces-diós torta.

 Születésnapok terén Tücsike már komoly tapasztalatokra tett szert :), egyrészt lelkes résztvevője volt minden játéknak Manó szülinapján, másrészt a bölcsiben szinte minden második hétre kerül egy szülinap ... tortával, gyertyával, játékokkal.

 

Játszás terén Tücsi nem ismer lehetetlent :) ... a játék nagyon komoly dolog,

megfontoltan kell belevágni, és lehetőség szerint mindent, de főleg mindenkit bevonni.

Mindenki játszik! :)

S igen, a szülinapon is mindenki játszott :)

 

Manó lelkesen bontotta az ajándékokat ...

... Tücsiét is, "segítek! jó?" felkiáltással-kérdéssel.

Mondjuk, elkélt a segítség kisasszonykának, a kisbolt doboza nagyobb volt, mint ő maga :)

Mindenki játszott :)

Tücsit és "udvartartását" jobban lekötötte a játék,

mint az uzsonna, de, többek között, a fűszeres- és sajtos bundás fasírt falatkáknak

és a diós-sajtos kekszeknek így is hamar lábuk kélt.

Manó lelkesen kipróbálta Tücsi ajándékait, "csak megnézem, hogy jó-e, hogy kistesó tudjon vele játszani!" :)

A játék-falatozás-játék közben beszélgetésre is jutott idő :)

Kisasszonykát "stílusosan", két tortával köszöntöttük ... második szülinapra két torta :)

A Zila formában sült, marcipán krémes tortával itthon leptük meg Tücsit.

A tucatnyi szeletes formából nem sok maradt másnapra, bár egy szelet emberes adagot tett ki.

Szülinap a bölcsiben :)

 

A piros-fehér marcipán borítás alatt aszalt gyümölcsös-tejszínhabos-mascarpones krémmel töltött zebratorta rejtőzik szerényen.

A zsúr utáni este, miközben a békésen szuszogó Tücsit takargattam hirtelen elkapott egy deja vu érzés ... mintha csak tegnap hoztuk volna haza, s mégis, mintha az idők kezdetétől velünk lenne ... hova tűnt két év?