Manó nagyon szereti a "fejből meséket" és sokszor "eljátszós" mese lesz belőlük, mint tegnap este is, amikor - Manó kérésére - újra a meleg és a zsák meséjét mondtam el.
Az eljátszós mesékben az a jó, hogy teljesen kötetlenek, bárki szereplő bármikor beléphet, kiléphet, a történetet is úgy lehet csűrni-csavarni, ahogy kedvünk - főleg Manóé és Tücsié - tartja, bármilyen játék vagy egyéb eszköz felhasználható a meséhez, eljátszáshoz, legtöbbször teljesen új dimenziót adva a játékba bekerülő dolgok felhasználhatóságának.
Tücsike, aki "jóravaló" kistesóként mindenben utánozza bátyját, szintén bekapcsolódott az eljátszós mesébe. Kisasszonyka erősen állította, hogy van tündér is a mesében, méghozzá ő maga a tündér :), s hogy ezt hangsúlyozza, előkapta a szekrényből és felvette a tavalyi tütü jelmezét. Hozzá az én sapkám, merthogy a mesében éppen ott tartottam, hogy az öreg Tél havat és hideget pakolt a szegénylegények zsákjába.
Hát így néz ki egy sapkás tündér :) Aki éppen őrt áll, ennek elengedhetetlen kelléke a narancssárga vállfa-akasztó :), mert valahogy a történetbe keveredett egy öreg és gonosz és ronda boszi is (ezt a szerepet természetesen én kaptam meg), akit el kellett űzni a meséből.
Mielőtt sikerült volna ártalmatlanná tenni a mesébe belekeveredő gonosz boszit, az bizony elvarázsolta az egyik szegénylegényt, akinek sajnos be kellett kötözni az egyik lábát - Tücsi itt roppant lelkesedéssel kötözte a fehér sálam Manó lábára, aki szintén roppant lelkesedéssel halálosan szenvedett :)
A mese és játék végén, Manó nagyfiús módon, mintegy a levont következtetést a napi állapothoz igazítva, megjegyezte: "Édesanya, azért azok a szegénylegények csak nem foltozták be rendesen a zsákjukat. Kilyukadt és kissurant a meleg, azért kell holnap is nagykabátot venni majd az oviba." :)
1 megjegyzés:
Még nem értem oda a szövegben, csak a képet láttam, s az jutott eszembe: milyen nagyfiús lett Manó :-)
Puszik! Nektek!
Megjegyzés küldése