Akár ez is lehetne a ma reggel "mottója".
Tegnap befőztem hét kg epret lekvárnak - kis tűzön, sokat poszogtatva, szépen besűrűsödött, cukor éppencsak került bele -, nagyrészéből "csak lekvár", kisebb részéből levendulás eperlekvár lett.
A csodásan pirosló eprekről leszűrtem másfél liternyi mélypirosban játszó levet, szörpnek.
Ma reggel melegedni tettem a szörpnek valót, zutty bele egy kevés cukor, kevergettem majdnem öt percig, aztán annyi időre fordítottam hátat a tűzhelynek, míg a nyitott polcról lekaptam egy csészét.
...
Ez a 10 másodperc elég volt a sűrű, cukros, illatos eperlének, hogy ne csak az edény falán másszon fel, de majd a teljes tűzhelyet is birtokba vegye.
Rögtön lett annyi munkám, hogy csak na, alig bírtam legalább a nagyját összehúzni a tűzforró szörpnek, hogy lehetőleg ne szaladjon szét az egész tűzhelyen, konyhapulton.
Bosszúból :) a kis fehér kancsóból rengeteg eperszörpöt locsoltam a frissen sült ampalra :-D
Jó étvágyat !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése