Vacsora, de nincs kenyér

Van az úgy, hogy az adventi készülődés, a karácsonyi tervezés, az Örömsütire sütögetés közepette az ember lánya elfeledkezik a hétköznapokról ...
Reggeli készítés közben még eszemben volt, hogy kenyeret is akarok sütni, aztán a napi tennivalók sodrásában teljesen elfelejtettem. S valószínűleg nem is jutott volna eszembe, ha csemetéim nem szólnak, hogy édesanya, mit vacsorázunk? ... Ühüm, jó kérdés. Kenyér nincs, palacsinta sütéshez ugyan minden alkatrész rendelkezésre áll, de hétköznap este 7-kor nem állok neki palacsintát sütni. Persze, a kisboltban van kenyér, de ilyenkor már eléggé morzsásra szikkadt, úgyhogy a palacsinta után ezt az ötletet is elvetettem. Közben gyerekek terítenek és kánonban érdeklődnek, hogy mi lesz a vacsora. Főzhetnék kását, de aprónépség most éhes, nem húsz perc múlva. ... Nos hát, a vacsora ... legyen ... öööööööö ... Megvan!

Sajtos, csirkemellsonkás tortilla, rántottával, csalamádéval körítve

Halkan áldom az eszem, hogy mindig van itthon egy tasak kész tortilla (igen, bolti, igen, lehetne itthon is sütni, de akkor nem tudnék nyolc perc alatt vacsorát tálalni). Kell még némi reszelt sajt (soksoksoksok :-), kívánság és hűtő tartalom szerint kolbászvég, maradék sült hús, csirkemell sonka. A rántotta most mezítlábas, azaz semmi extra nincs benne, a csalamádé saját eltevés.

Holnap pedig öregtésztás kenyeret sütök, Jenőke nemsokára bedagasztja :-)

Jó étvágyat !

Csigabiga így, csigabiga úgy

Gyerekkori kedvencem a csigabiga, puha, könnyű, mégis szaftos. A legfinomabbakat ÉAnyám sütötte-süti, én is az ő receptje alapján készítem, igaz, kicsit megspékelem dióval, csokoládéval, narancslekvárral, cukormázzal.
Utoljára néhány hete sütöttem, gazdag szemespaszuly leves után második fogásnak. Tökéletes párosítás volt, de a gyerekek nem panaszkodtak este sem, mikor a csigabigákat egy-egy csupor meleg, mézes tejjel tálaltam :-)

Nagyon finom töltelék nélkül is, a cukros vajjal kenegetés és az édes tejjel öntözgetés eredményeként úgy is finom, szaftos, mégis puha és könnyű. Ugyanakkor darált dióval, mogyoróval, csokoládéval, lekvárral töltve is roppant gyorsan fogy.
Örök dilemma, hogy töltve vagy töltetlenül, cukormázzal vagy anélkül finomabb, így időről időre újra megsütöm, mégsem tudtuk eldönteni ezeket az alapvető kérdéseket :-)

Csigabiga

hozzávalók

50 dkg liszt
1 tojás
2,5-3 dl tej
25 gr élesztő
8-9 ek cukor
2 ek olaj

kenegetéshez

12,5 dkg vaj
2 ek porcukor

darált dió, mogyoró - opcionális
darált csokoládé - opcionális

öntözgetéshez

1 dl tej
1 ek cukor

mázhoz - opcionális

5-6 ek porcukor
néhány ek víz

A tejből 1 dl-nyit megmelegítek, feloldok benne 1 ek cukrot, majd a langyos tejbe morzsolom az élesztőt. Amíg felfut, kimérem a lisztet, a többi cukrot. Beleöntöm a felfutott élesztőt, hozzáütöm a tojást, a maradék tejet. Dagasztani kezdem és apránként hozzáöntöm az olajat. Hólyagosra dagasztom.
Tetejét liszttel enyhén megszórom, tiszta konyharuhával letakarva duplájára kelesztem. A tészta nagyon jó állagú, levegős, könnyű, de jó tartású és szép szálasra kel.

Tipp: A cukros tej, amibe az élesztőt morzsolom, legfennebb langyos lehet, ha túl meleg, megöli az élesztőt.

A tésztát egészen enyhén megolajozott lapra borítom. Igen, nem lisztezett felületre, hanem picit olajozottra. Egy ideje így dolgozom a kelt tésztákkal és jobban formálható, kevésbé szárad, mint lisztezett deszkán.
A hólyagos, szálas tésztát enyhén átgyúrom, majd nagyjából 50*30 cm-s téglalappá nyújtom.
A kenegetéshez a vajat és a porcukrot habosra keverem, majd vékonyan megkenem vele a kinyújtott tésztát.

Ha meg akarom szórni/kenni valamivel - darált dió, mandula, apróra vágott aszalt gyümölcsök, mazsola, darált csokoládé, kakaópor, sütésálló lekvár - akkor most szórom, kenem.
A tésztát hosszabbik oldalától kezdve feltekerem. A kapott tésztakígyót kb 2 ujjnyi széles szeletekre vágom. A csigabigákat szellősen (2-3 ujjnyira egymástól) sütőpapíros tepsibe rakosgatom. Tiszta konyharuhával letakarom, nagyjából 20 percet kelesztem.

170 fokra előmelegített (légkeveréses) sütőbe tolom és kb 20-25 perc alatt készre sütöm. Félidőben kihúzom a tepsit és a csigákat cukros tejjel megöntözöm.

Az illatos, csábító, de még roppant forró csigabigákat sülés után a tepsiben pihentetem, majd óvatos rácsra szedegetem és így hagyom kihűlni.
Ha még cukormáz is kerül a tetejére, akkor a porcukrot elkeverem néhány ek vízzel (soha nem mértem, sűrű palacsintatészta állagúra szoktam keverni) és a kihűlt csigabigák tetejére csorgatom.






Jó étvágyat ! :-)

Korai angyalka meghozta Jenőt

Van olyan, hogy karácsonyi angyalka a kimondatlan kéréseket is meghallja :-)

Úgy kezdődött, hogy ...

1) ... nyáron tönkrement a tűzhelyünk legnagyobb lapja. Egyszerűen megadta magát, nem volt hajlandó kikapcsolni csak úgy, ha az egész biztosítékot lehúztuk. Aztán bekapcsolni nem akart a világ minden kincséért sem. Pedig mindössze egy gyors levest akartam főzni.
Azóta egy közepes és két pici lapot tudok használni, illetve, egy közepest és egy picit, mert ha a közepesre felteszek egy lábaskát, az egyik pici kilőve, ugyanis csak egy kisebb fémbögre fér rá.
Mondanom sem kell, jóval túl vagyunk mindenféle garancia időn, jótálláson, főbb alkatrészek csere idején.
Nagyon keseregtem, hogy, mint púp a hátunkra, úgy hiányzott ez a baj, hiszen előttünk voltak születésnapok, halloween, Márton nap, Karácsony!, hogy a hétvégi főzéseket ne is említsem. Szerencsére Mikipapa ideiglenesen kisegített, kölcsönbe kaptunk egy indukciós főzőlapot, még edényem is van néhány, amivel működik.

2) és 3) ... tojáshabot kevertem, mikor a kézimixer egyik szára cseppet sem diszkrét reccsenéssel megadta magát. Mondom, tojáshabot kevertem.
ÉApám utánnajárt, lehet-e csak keverőszárat venni. Lehet. Elment, megvette, hozta. Öröm és boldogság. Néhány laza piskóta és muffin tészta összekeverése után, mikor éppen egy puha, főzött krémet habosítottam ... volna ... a keverőszár, a már jól ismert, pöttyennyit sem diszkrét reccsenéssel búcsút mondott a világi életnek. Az új keverőszár.
Azóta egy régi, kegyeletből-sajnálatból nem kilomtalanított kézimixert használtam, minden alkalommal halk imát rebegve, hogy a motor me ne adja magát.

4) ...mi gond lehet, megvolt a három csapás. Gondoltam én, a naiv. Ám, mint lenni szokott, ember lánya tervez, a műszaki cuccok meg végeznek. Már amennyire egy tojásszeletelő (szigorúan kézi működtetésű, csak és kizárólag 8 perces főtt tojás szeletelésére használt) műszaki cuccnak számít.
Éppen a halloween buliba szánt, "póktojás saláta" alap elemét (ti. főtt tojás) szeleteltem ... volna ... amikor az első főtt tojásnál (pucolt tojásnál :-) a tojásszeletelő húrjai egy középmagas C-t hallatva, pengve-zengve elszálltak a semmibe.

5) ... kis kenyérsütő gépecském, ami sok-sok finomságos kenyeret, zsömlét, kiflit, kalácsot dagasztott, kelesztett nekünk, szegényke az évek folyamán kicsit elengedte magát, a keverőtál tömítése picurkát elöregedett, de még mindig nagyon jól szuperált. Aztán elkezdett nagyon fáradni, és a liszt, egyéb szárazanyag negyedét, felét csak akkor dolgozta be a tésztába, ha fakanállal rásegítettem. De így már nem volt értelme a kenyérsütő tálját is összemaszatolni, hiszen fakanállal, kézzel dolgozva is alig került több időbe a dagasztás.
A kenyérsütő gépet én kényszernyugdíjaztam, szépen letisztogattam, becsomagoltam és most a kamra felső polcán pihen. Nincs szívem kidobni.

6) és 7) ... vannak azok a nagyon jó, ovális, fém habverők, amiket én nagy kegyben részesítek, mert ilyennel kevergetem a tejbegrízt és a puliszkát, hogy ne legyen molnárlegényes, ilyennel keverem simára a palacsinta tésztát, és még nagyon sok, kifejezetten lágy állagú dolgot. Na, éppen főzött tortakrémet készítettem ... volna ... amikor a kedvenc habverőm úgy döntött, benyújtja korai nyugdíj iránti kérelmét. De nem ám írásban, ahogy illik, frászt, inkább egyből útnak indított kettőt az öt fémszála közül. Kifejezetten forró érzésekkel halásztam ki a lávaszerűen pöfögő csokoládés tortakrémből a, korábban a habverőhöz tartozó, fémszálakat.
A másik fém habverőm - ami picike volt és olyan bonyolult műveletekhez használtam, mint tojás összehabarása tejjel rántotta készítés előtt - akkor unta meg földi létezését, amikor a mézeskalácshoz összemelegített mézet és vajat akartam összekutyulni. Szegényke, vagy méz- vagy vaj allergiában szenvedhetett, esetleg engem utált meg az idők folyamán.

Ez volt a pillanat, amikor mondtam Manapónak, hogy kész, én feladom, a lehető legmesszebb költözöm a konyhától, kézimixert, tojásszeletelőt vagy ovális habverőt képen sem akarok látni, visszatérek a pattintott kövekből készült eszközökhöz.

Egy ideig csend lengte be a konyhát. Illetve, dehogy. Nem zümmögött kézimixer, nem csattogott ovális habverő, cserébe már bal kézzel is szuper tojáshabot tudok verni egy középen lyukas fakanállal.
Aztán egy nap nyílt az ajtó, megjelent egy hatalmas doboz, majd két lépéssel később Manapó is belépett. Izgatottan tette le a dobozt és még izgatottabban bontotta ki. A dobozban lapult ő. Vagyis Ő. :-)

Tud kenyeret dagasztani, piskótát és más, lágy tésztás sütiket keverni, omlós tésztát kavarni, tojás- és tejszínhabot verni, zöldségeket, sajtot aprítani, húst darálni, jeget trancsírozni.
Szuper kis gép! :-)
Még nem próbáltam ki minden tudását, de azt biztos, hogy a kenyértésztát nagyon szépen bedagasztja, a mézestésztát is szuperül keveri és ragyogó tojáshabot ver. :-)

Köszönöm karácsonyi angyalkám! :-)
Isten hozott, kicsi gépecském! Szolgálj nekünk sokáig, drága Jenő :-)

Faleveles ajándékok

Ezeket a szépségeket Tücsi és Manó készítették Zsuzsi mama születésnapjára. Sok munka van mindkettőben :-)

Az őszi születésnapra való tekintettel, a témát - úgymond - az ágak csúcsain lengette, a levegőben táncoltatta a bolondos októberi szél.

Csillogó falevél - ezt Tücsi készítette. Kiválasztotta a képkeretet, aztán sokáig válogatott az együtt gyűjtött és préselt falevelek között. Végül meglett a nyertes, szép formájú falevél, amit Manapó körberajzolt, majd kisasszonyka angyali türelemmel kifestette többszínű csillámos festékkel. Mielőtt a keretbe helyeztük volna a megszáradt művet, Tücsi hosszasan törölgette az üveget, sőt, még a lefogó kis kapcsokat is kifényesítette egy tiszta konyharuhával :-)

Faleveles váza - ez Manó ajándéka. Komolyabb munka, hiszen kilencéves nagyfiú készítette. A faleveleket szintén együtt gyűjtöttük, préseltük, majd Manó válogatta ki, hogy melyek kerüljenek a vázára. A tisztára (ujjnyom mentesre) törölt üvegváza felét (hosszában) vékony rétegben átkente decoupage ragasztóval, ráillesztette a faleveleket, majd egy újabb réteg decoupage ragasztóval rögzítette. Egy napot száradni hagyta, majd következő nap elkészítette a váza másik oldalát is. Újabb egy nap száradás után, az egészet átkente második réteg ragasztóval, így az üvegfelület is és a levelek is diszkréten csillognak.

Mézi, Mézi és még több Mézi

Mézi itt, Mézi ott, Mézi mindenhol.

Mézik oviba mentek.

Mézik iskolába mentek.

Mézik itthon maradtak.

Méziket megesszük.

Mézikkel díszítünk.

Mézik a tortát őrzik.

Egy újabb adag Mézi, egyelőre még pőrén, "ruhára" vár :-)

Két adag Mézi sereg között, a változatosság kedvéért mézespuffancsokkal teli mézestálak is készülnek :)

 

Ha piros hó esik_karácsonyi torta

Elég sok furcsaság történik a konyhámban, tavaly például piros hó esett :) Szép, nagy pelyhekben, gyönyörűséges fényes piros hópelyhek. Szerencsére jónéhányat sikerült elkapnom :), egyik karácsonyi tortánkat díszítették.

A torta tésztája a jól bevált 2. számú kedvenc tortalap, amit most "csak simán" sütöttem, azaz dió, csokolád, kakaó nélkül, mert a piros hópelyhes tortát a krémje "vitte".
A főzött krémhez mascarponet és ánizzsal, szerecsendióval felturbózott mézeskalács fűszert kevertem, illetve a házi vanília kivonatot 2 ek főzőrumra cseréltem (gyerekek is ettek a tortából, ezért nem normál rum került bele).

A hófehér marcipán burkolat alá fehércsokoládés ganache került a megszokott vajkrém helyett.

Piros hópelyhes torta - mézeskalácsos krémmel

hozzávalók - 27-28 cm átmérőjű tortához

2. sz. kedvenc piskótalap 4 tojásból
főzött krém 2 adag

burkolás, díszítés

1 dl habtejszín
10 dkg fehércsokoládé
marcipán
cukorfátyol (csipke) massza és forma

Ha nincs cukorfátyol, egy kevés pirosra festett írókával és némi türelemmel szabad kézzel is csodaszép hópelyhekkel lehet díszíteni a tortát.

A fehércsokoládés ganachehoz forróra melegítem a tejszínt, beletördelem a csokoládét, simára keverem. Időnként megkevergetve kihűtöm. Nem kell hűtőbe tenni, amíg a piskóta sül, a krémet főzöm és összerakom a tortát, a ganache pont megfelelőre hűl és sűrűsödik.

A két adag főzött krémet 2 ek mézeskalács fűszerrel ízesítem, illetve, mivel intenzívebb ízt szerettem volna, 1 mk őrölt ánizst és fél mk frissen reszelt szerecsendiót is kevertem hozzá.

A betöltött tortát vékonyan átkenem a fehércsokoládés ganacheal, fél órára hűtőbe teszem, majd újabb vékony réteg ganacheal átkenem és újra lehűtöm.
Innen kezdve a szokásos módon burkolom. Azaz a marcipánt kevés étkezési keményítőn kinyújtom, a tortát picit nedves kézzel átlapogatom, hogy a ganachera tapadjon a marcipán. A piros cukorcsipke csillagokat és apró cukormassza díszeket ehető ragasztó vagy picurka víz segítségével illesztem a tortára.


Jó étvágyat !

Beszélgetős fehér kenyér

Az Őrségben nyaraltunk néhány napig és nem tudtam ellenállni a szebbnél szebb kerámia dolgoknak, amiket Magyarszombatfán és Szalafőn láttunk. Szívem szerint egy teljes csomagtartót megtöltöttem volna kézzel készített kerámiákkal, végül, hosszas válogatás és sóhajtozás után két tálat vettem.
Kenyérsütéshez kerestem kacsasütő tálat, olyat, amit forró sütőbe is tehetek és természetesen, aminek teteje is van. Ez a nyuszis díszítésű, kívül-belül mázas kacsasütő tál pont ilyen - gondolom, nyulat is lehetne sütni benne, de kenyeret mégiscsak gyakrabban eszünk, mint nyulat, nem is értem miért :)

Már az első használatnál pompásan bevált és új nevet is kapott: nyuszis edény vagy kenyérsütő tál.

Közepes méretű kenyerekhez tökéletes edény, és egy ekkora kenyér nekünk is pont a megfelelő méret.
Mivel vendégeket vártunk, gondoltam, nagyobb kenyeret sütök. Nem is volt gond, csupán annyi, hogy az edény tetejébe kicsit belenőtt a kenyérke sülés közben. Szerencsére észrevettem, mielőtt visszafordíthatatlanná vált volna a dolog, csupán a kenyér teteje sínyledte meg egy kicsit.
Viszont még így is szép magasra nőtt, a bevágás mentén emelkedett, puha, laza, lyukacsos belű és ropogós héjú fehér kenyerünk sült. Olyan igazi beszélgetős kenyér, ahogy sülés után cserepesedett, a héja diszkrét ropogással cseverészett.

Tojásos fehér kenyér

hozzávalók

2 egész tojás
annyi víz, hogy a tojásokkal együtt 430 ml legyen
675 gr liszt
2 tk só
1 ek cukor
25 gr vaj
1 1/2 tk élesztő (szárított)

A hozzávalókat a kenyérsütő gép formájába rakom, dagaszt-keleszt programot indítok.
A szép, szálasra kelt tésztát enyhén lisztezett lapítóra borítom.
Finom, de határozott mozdulatokkal átdögönyözöm, ellapogatom, majd kenyérnek formázom.
A kacsasütő tálat - opsz, kenyérsütő edényt - sütőpapírral kibélelem, átemelem bele a megformázott kenyeret. Konyharuhával lazán letakarva nagyjából 35-40 percet kelesztem.
A sütőt 200 fokra melegítem.
A megkelt kenyeret körben, amilyen mélyen a tál pereme engedi, bevágom, megspriccelem vízzel.
A kenyérsütő tál tetejébe is spriccelek kevéske vizet, mielőtt a tálra és benne a kenyértésztára illesztem.

A tállal egy időben a sütőbe teszek egy kis tepsit és beleöntök kb 2 dl vizet, hogy a kenyerem gőzös lerben készüljön. Így magasabbra is nő és a héja is ropogósabb lesz.
Nagyjából 45-50 percet sütöm, úgy, hogy az első 15 percben a fedő a kenyérsütő tálon van, aztán gyorsan lekapom és fedetlenül hagyom a kenyeret a lerben, majd az utolsó 5-10 percre, a sütőpapír segítségével kiemelem az illatozó kenyeret a tálból és így fejezem be a sütést.
A forró kenyeret, rögtön, ahogy a lerből kiveszem, megspriccelem hideg vízzel, majd rácsra állítom, hogy kihűljön.

Néhány perc múlva diszkrét, apró reccsenésekkel a kenyér csevegni kezd :) Így lesz belőle finom, cserepes héjú, beszélgetős kenyér.

 Jó étvágyat !

Ludas Matyi tortája

Stílusosan, Ludas Matyi tortája Márton napra készült.
 

Reményeim szerint jóízűen falatozta egy egész osztály :-)

Az alja fehércsokis-gesztenyés krém diós-csokoládés piskótalapok között, az emelet mogyorókrémmel megkent citrusos piskótalap.
Fehércsokoládés ganacheal vontam be, ezt a műveletet még gyakorolnom kell, hogy olyan legyen, mint amilyennek igazán szeretném.

A levelek, Ludas Matyi, a libák, Mátyás botja és a fa marcipánból készültek. A libák nyakát pálinkás pohár segítségével tartottam "ívben", míg a marcipán száradt.

Ludas Matyi ruháját Manó csőszruhája ihlette :), legalábbis a bő gatyaszárat és ingujjat, illetve ezeken az alsó berakásokat.

Ludas Matyi és a libák, a fa, amihez Döbrögit kötötte oda elfenekelés előtt, utólag kerültek a tortára, féltem, hogy a szállítást nem bírnák ki.

 
A fogadtatás nagyon lelkes volt, mivel Manó elfelejtett szólni, még tanítónéninek is meglepetés volt a Márton napi torta :-)

Az ízéről délután kapok hiteles, tapasztalati úton szerzett beszámolót :-), miután Manó hazaér az iskolából.

Recept következő bejegyzésben.

Rózsaszirmos mokkatorta

Még nyílnak a kertben ...
... na jó, nem az őszi virágok és nem a kertben, de kandírozott rózsaszirmok ezen a finomságos mokkatortán.

Recept és történet következő bejegyzésben.

Marcipán emberke

Így készül: emberke marcipánból vagy fondantból vagy unidecből.

Elkőször a fejet formázom meg. Ehhez testszínű marcipánt használok (ha nem színezett, akkor fehér marcipánt egy pici barackszín ételfestékkel összedolgozok). Egy golyót, majd ebből egy hengert formázok.

 
Barna hajat kap a marcipán emberke. Egy kis darab barna marcipánt kb 2 mm vastagra nyújtok, nagyjából kör alakban (kis kiszúróval lehet tökéletes kört formázni, nem muszáj).

 

Ételragasztóval megkenem a fej tetejét és rá-köré illesztem a barna marcipánt, a széleken levágom a fölösleget.

 
Ott, ahol a lelógó anyagot a széleken levágtam, a marcipánt egészen enyhén nedves ujjal összedolgozom-simítom. Az emberke haját elől kisollóval picit megcsipkedem, a "szálak" végét ujjbeggyel finomítom, hogy ne legyen szögletes. Irányba igazgatom a "frufrut", a fejtetőn a hajat éles, vékony pengéjű késsel kicsit megcsíkozom.
Az emberke szemét, pontosabban a helyét, fogpiszkálóval megjelölöm, pici mélyedést csinálok.
Mivel nincs kerek fekete gyöngyöm, csak szögletes szórócukrom, a szemeket így alakítom ki: egészen kevés fekete festéket teszek a szemeknek kialakított lyukakba, majd így illesztem be (csipesszel) a fekete szórócukrot (következő kép).

Fekete festék és egy-egy szem fekete szórócukor, máris szebbek az emberke szemei.
Az orrához picit összecsippentem a marcipánt az emberke arcán a közepén, majd fogpiszkálóval picit megnyomom.

 

Barna marcipán felsőt, kék nadrágot és fekete cipőt kap az emberkém.

 

A testhez egy darabka barna marcipánt hengerré formázok. Odamérem a marcipán ember fejéhez, ha túl nagy, lecsípek belőle és újra formázom, addig, amíg jónak ítélem. A karokat is ugyanolyan színű marcipánból alakítom ki.

A kék nadrághoz egy darab marcipánt hosszú, keskeny (a testnél keskenyebb) hengerré formázok és ketté hajtom.

 

Egy gömbölyű eszközzel (ha nincs marcipán formázó, pl golyóstoll vagy ceruza végével) bemélyítem a felső rész alját, néhány mozdulattal lyukat formázok bele. Ide jön majd az ember nadrágjának derék része.

 
Ugyanígy, egy kisebb kerek végű eszközzel a nadrág két szárának az alját is benyomogatom. Ide kerül majd a cipők felső része.
Hogy a nadrág nadrágabb legyen, egy darabka kék marcipánból vékony csíkot vágok, ezt ehető ragasztóval (vagy pici vízzel) a nadrág alján körberagasztom, elsimítgatom.

 

Azután a nadrág hajtókáját és a nadrág szárát kétoldalt "megvarrom". Ha nincs recés marcipánformázó eszköz, akkor fogpiszkálóval lehet finoman megszurkálni a nadrág hajtókát és a szárát két oldalt.

 
A belső combhajlatoknál kicsit megráncolom a nadrágot.
A két cipőt egy-egy darabka fekete marcipánból formázom, kis golyókat gömbölyítek, picit hengeresítem és az egyik oldalát ellapítom (enyhén az asztalhoz nyomom). Ehető ragasztóval illesztem a nadrág aljához.

 

A felsőrész alját, ott, ahol előzőleg a gömbölyű formázóval bemélyítettem, ujjbeggyel nyomogatva elvékonyítom. Belepróbálom a nadrágot, ha kell, kicsit formázok a nadrág derékrészén vagy a felső alsó részén, majd ehető ragasztóval összeillesztem.

A felső fenti részébe belenyomok egy fél fogpiszkálót, úgy, hogy egy kis darab kilógjon felül, erre ráültetem az emberke fejét. Ha kell, kis ehető ragasztót teszek a fej és a felső testrész közé, hogy stabilabban álljon.

A karokat megfelelő hosszúságúra formázom (odapróbálom a teshez, hogy elég hosszú-e), a váll résznél kicsit szélesebb, mint a kézfejnél. Vékony, gömbölyded eszközzel bemélyítem a karokat, ott, ahova a kézfejek kerülnek.
A kézfejeket ugyanabból a marcipánból formázom, mint az emberkém fejét.

 

Marcipán emberke felső teste is kap egy kis fogpiszkálós megerősítést, a kiálló végek segítenek megtartani a karokat.

A karokat rögzítés előtt odapróbálom az emberke felső testéhez, kijelölöm, hol fognak csatlakozni, a fogpiszkálót is csak ezután szúrom a marcipánba.

A karokat a vállaknál ehető ragasztóval (is) illesztem a testhez.

Ugyancsak ehető ragasztóval fogom oda a kézfejeket.

 Voilá :-) Marcipán emberkém készen van.

 
Hogy ne álldogáljon olyan üres kézzel, egy apró virágot teszek a kezébe, marcipán emberkét pedig egy aprócska forrás mellé állítom.