Most már határozottan és egészen biztosan tudom, hogy csenőmanók járnak a konyhámban. Igaz, még egyet sem sikerült fülön csípnem, köztudottan igencsak fürgék, de semmi más magyarázata nem lehet annak, hogy a tegnap frissen sült fahéjas-cukros kiflik száma villámgyorsan nullára csökkent :)
Lehet, a csenőmanókon kívül, távoli rokonaik, a nosztalgia manók :) is tevékenykedtek, ugyanis az első falat után, mintha ismét kisiskolás lettem volna, nem csak úgy éreztem, de hirtelenjében ott is voltam, az iskolától egy saroknyira, nehéz hátitáskával, bal lábamon félig kikötődött cipőfűzővel, kezemben a tízóraira vett cukros pereccel :)
Na, ez a fahéjas-cukros kifli pont olyan, mint gyerekkoromban az a bizonyos cukros perec. Csak még annál is finomabb :)
Itthon a gyerekek pillanatok alatt eltüntették és Manó lelkesen vitte tízóraira is.
Pihekönnyű, nagyon finom tészta, laza belsőzet, fahéjas-cukros köntös. Sűrűn lesz konyhánk vendége.
Recept Limarától. Annyit változtattam, hogy a tésztába reszelt citromhéjat és vaníliás cukrot tettem, és nem tucatnyi, hanem 16 db finomságos kiflit sodortam.
Fahéjas-cukros kiflik
hozzávalók
60 dkg finomliszt
1 tk só
3 ek házi vaníliás cukor
1 tojás
2 tojás sárgája
3 dl langyos tej
6 dkg puha vaj
3 dkg friss élesztő
1 nagy citrom reszelt héja
szóráshoz
2 ek olvasztott vaj
6 ek házi vaníliás cukor
2 ek fahéj
A lisztet, sót, vaníliás cukrot a kenyérsütő gép formájába mérem. Rákockázom a puha vajat, belereszelem a citromhéjat, rámorzsolom az élesztőt. A tojást és a két sárgáját kicsit összekeverem a langyos tejjel és ezt is a formába öntöm.
Dagaszt-keleszt programot indítok, ez másfél óra. A dagasztási idő felénél megnézem a tésztát, jó állagú, sem folyadék, sem liszt nem kell hozzá.
Tipp & trükk: Minden dagasztott tésztánál, ha nem kézzel dagasztott, érdemes időnként megnézni a tésztát és, ha szükséges folyadékot (víz, tej) adni hozzá: a túl kemény tészta "döng" a formában és nehezebben forgatja a dagasztó lapát, vagy lisztet: a túlságosan lágy tészta "farkincát" húz maga után, ahogy a kenyérsütő gép formájában forog dagasztás közben.
Másfél óra múlva enyhén lisztezett lapítóra borítom a szép szálasra kelt, kifejezetten könnyű állagú tésztát. Kicsit átgyúrom, gombócot formázok belőle, elfelezem, majd a feleket tovább osztom, mindig kettőbe, amíg 16 egyforma tésztakupacot kapok.
Mivel nálunk a kisebb péksütik jobban fogynak, ezért osztom az egész tésztamennyiséget 16 és nem 12 részre.
A tészta darabokat egyenként gombóccá formálom, majd letakarva néhány percig pihenni hagyom.
Ezalatt összekeverem a vaníliás cukrot és a fahéjat, mikrózható edénykébe teszem a kenéshez való vajat.
A tészta gombócokat enyhén lisztezett lapítón oválisra nyújtom, felső harmadát hosszában, ujjnyi szélesen bevagdosom, úgy, hogy a tészta végét ne vágjam át, majd a tésztát az alsó részétől kezdve feltekerem. Mint a hernyó kifliknél.
Mióta Tücsi nagyon komolyan elmagyarázta nekem, hogy "Édesanya, tudod, az igazi kifli az olyan ... az olyan ... mint a bumeráng! Nem azért, mert visszajön, hanem mert görbe. Mint a banán, mert az is görbe.", azóta nálunk a kifli görbe és kész. Kivéve, ha virsli van a közepén :)
Szóval a feltekert kifliket enyhén "bumerángosítom" :), majd sütőpapíros tepsibe sorakoztatom, nagyjából három ujjnyira egymástól, így 8 szépséges kiflit ültetek egy nagy tepsibe.
A kifliket letakarom és 40-45 percet pihentetem. Ezalatt a sütőt 170 fokra melegítem (légkeveréses), majd a szépen megkelt kifliket 12-15 perc alatt készre sütöm. Mivel sütés előtt a tésztát nem kentem le semmivel (tojás, tej), a megsült kiflik nem lesznek aranybarnák, csak enyhébb színt kapnak.
Az előzőleg mikróba tett vajat gyorsan megolvasztom és a kiflik tetejét-oldalát azon nyomban, ahogy kikaptam a lerből, átkenem a forró vajjal, majd megforgatom/beszóróm a fahéjas cukorral. Rácsra teszem és ehetőre hűtöm. Közben igyekszem elhessegetni a kíváncsi kezecskéket :)
A változatosság kedvéért néhány kiflit csak vaníliás cukorral szórtam, de többségük fahéjas-cukros ruhát kapott.
Nem azért, mert én sütöttem :), de egyszerűen zseniális, abbahagyhatatlan, pillekönnyű, puha, édes, villámgyorsan eltűnő, finomságos péksütemény.
Fahéjas-cukros kiflik.
Voltak.
Jó étvágyat !
Megsütöttem!!!! Nagyon finom lett, én annyit változtattam, hogy nem kívülre hanem belülre tettem a fahéjas cukrot, és a kifliket tojással kentem le. A tésztát más formában is fel fogom használni, mert nagyon könnyű, lágy.
VálaszTörlés