Kilencedik

Már nem álmélkodom és nem mondom, hogy mintha csak tegnapelőtt hoztuk volna haza, mintha csak tegnap lett volna, hogy arcocskáján széles mosollyal, egyedül lépkedve megtette a fotel és kanapé közötti óriási távolságot ...
Nem mondom bizony, mert immár kilenc éve, tizennégy órája és huszonkét perce, hogy belépett életünkbe a világ legjobb, legaranyosabb, legtündéribb és legszeretnivalóbb kislegénye :)
Manó kilenc éves.
A tavasszal még hosszú nadrág most a bokája fölött lengedezik. Hétvégente, néha esténként is mesét olvas Tücsinek. Egyedül megy fodrászhoz, a kisboltba és az út másik oldalán lévő pékségbe is. Idén már együtt borítottuk be a füzeteit és könyveit. Kenyeret szel, rántottát süt, és ha úgy adódik, vacsorát készít magának és kistesónak.
Manó kilenc éves.

Annyira, de annyira szeretném megóvni minden bánattól, csalódástól, bántástól, hogy az életből csak a szép és mosolygós oldalt kapja. Ugyanakkor tudom, hogy ha nincs vihar, nem esik az eső és zúg a szél, soha nem tudjuk teljes valójában értékelni a napsütést. Így hát tanácsot, útmutatást adunk a célokhoz és hagyjuk, hogy elkövesse a maga tévedéseit, reméljük, nem puffan nagyot. Bátorítjuk, hogy minden hibából lehet és kell tanulni, hogy tévedni csak az nem szokott, aki nem csinál semmit. Hagyjuk, hogy a lazára állított, de következetes korlátok között nyargaljon, mint a virgonc csikó, felfedezze a világot, az életet maga körül, és igyekszünk legjobb tudásunk szerint válaszolni néha bohókás, néha szinte meghökkentően bölcs és mély kérdés-özöneire.
Manó kilenc éves.
Remek ember-anyag, óriási kíváncsisággal, érdeklődéssel és szinte olthatatlan felfedezni vágyással. Meleg szívű, szép lelkű, időnként szinte naivitásig nyílt és empatikus embergyerek.
Remélem, nem rontjuk el a csodát, amit az élettől kaptunk.
Manó kilenc éves.

Kicsi fiam, az élet egyik legszebb és legdrágább ajándéka vagy! Szívünk minden szeretetével kívánunk nagyon-nagyon boldog születésnapot neked!