Beszélgetős fehér kenyér

Az Őrségben nyaraltunk néhány napig és nem tudtam ellenállni a szebbnél szebb kerámia dolgoknak, amiket Magyarszombatfán és Szalafőn láttunk. Szívem szerint egy teljes csomagtartót megtöltöttem volna kézzel készített kerámiákkal, végül, hosszas válogatás és sóhajtozás után két tálat vettem.
Kenyérsütéshez kerestem kacsasütő tálat, olyat, amit forró sütőbe is tehetek és természetesen, aminek teteje is van. Ez a nyuszis díszítésű, kívül-belül mázas kacsasütő tál pont ilyen - gondolom, nyulat is lehetne sütni benne, de kenyeret mégiscsak gyakrabban eszünk, mint nyulat, nem is értem miért :)

Már az első használatnál pompásan bevált és új nevet is kapott: nyuszis edény vagy kenyérsütő tál.

Közepes méretű kenyerekhez tökéletes edény, és egy ekkora kenyér nekünk is pont a megfelelő méret.
Mivel vendégeket vártunk, gondoltam, nagyobb kenyeret sütök. Nem is volt gond, csupán annyi, hogy az edény tetejébe kicsit belenőtt a kenyérke sülés közben. Szerencsére észrevettem, mielőtt visszafordíthatatlanná vált volna a dolog, csupán a kenyér teteje sínyledte meg egy kicsit.
Viszont még így is szép magasra nőtt, a bevágás mentén emelkedett, puha, laza, lyukacsos belű és ropogós héjú fehér kenyerünk sült. Olyan igazi beszélgetős kenyér, ahogy sülés után cserepesedett, a héja diszkrét ropogással cseverészett.

Tojásos fehér kenyér

hozzávalók

2 egész tojás
annyi víz, hogy a tojásokkal együtt 430 ml legyen
675 gr liszt
2 tk só
1 ek cukor
25 gr vaj
1 1/2 tk élesztő (szárított)

A hozzávalókat a kenyérsütő gép formájába rakom, dagaszt-keleszt programot indítok.
A szép, szálasra kelt tésztát enyhén lisztezett lapítóra borítom.
Finom, de határozott mozdulatokkal átdögönyözöm, ellapogatom, majd kenyérnek formázom.
A kacsasütő tálat - opsz, kenyérsütő edényt - sütőpapírral kibélelem, átemelem bele a megformázott kenyeret. Konyharuhával lazán letakarva nagyjából 35-40 percet kelesztem.
A sütőt 200 fokra melegítem.
A megkelt kenyeret körben, amilyen mélyen a tál pereme engedi, bevágom, megspriccelem vízzel.
A kenyérsütő tál tetejébe is spriccelek kevéske vizet, mielőtt a tálra és benne a kenyértésztára illesztem.

A tállal egy időben a sütőbe teszek egy kis tepsit és beleöntök kb 2 dl vizet, hogy a kenyerem gőzös lerben készüljön. Így magasabbra is nő és a héja is ropogósabb lesz.
Nagyjából 45-50 percet sütöm, úgy, hogy az első 15 percben a fedő a kenyérsütő tálon van, aztán gyorsan lekapom és fedetlenül hagyom a kenyeret a lerben, majd az utolsó 5-10 percre, a sütőpapír segítségével kiemelem az illatozó kenyeret a tálból és így fejezem be a sütést.
A forró kenyeret, rögtön, ahogy a lerből kiveszem, megspriccelem hideg vízzel, majd rácsra állítom, hogy kihűljön.

Néhány perc múlva diszkrét, apró reccsenésekkel a kenyér csevegni kezd :) Így lesz belőle finom, cserepes héjú, beszélgetős kenyér.

 Jó étvágyat !

Ludas Matyi tortája

Stílusosan, Ludas Matyi tortája Márton napra készült.
 

Reményeim szerint jóízűen falatozta egy egész osztály :-)

Az alja fehércsokis-gesztenyés krém diós-csokoládés piskótalapok között, az emelet mogyorókrémmel megkent citrusos piskótalap.
Fehércsokoládés ganacheal vontam be, ezt a műveletet még gyakorolnom kell, hogy olyan legyen, mint amilyennek igazán szeretném.

A levelek, Ludas Matyi, a libák, Mátyás botja és a fa marcipánból készültek. A libák nyakát pálinkás pohár segítségével tartottam "ívben", míg a marcipán száradt.

Ludas Matyi ruháját Manó csőszruhája ihlette :), legalábbis a bő gatyaszárat és ingujjat, illetve ezeken az alsó berakásokat.

Ludas Matyi és a libák, a fa, amihez Döbrögit kötötte oda elfenekelés előtt, utólag kerültek a tortára, féltem, hogy a szállítást nem bírnák ki.

 
A fogadtatás nagyon lelkes volt, mivel Manó elfelejtett szólni, még tanítónéninek is meglepetés volt a Márton napi torta :-)

Az ízéről délután kapok hiteles, tapasztalati úton szerzett beszámolót :-), miután Manó hazaér az iskolából.

Recept következő bejegyzésben.

Rózsaszirmos mokkatorta

Még nyílnak a kertben ...
... na jó, nem az őszi virágok és nem a kertben, de kandírozott rózsaszirmok ezen a finomságos mokkatortán.

Recept és történet következő bejegyzésben.

Marcipán emberke

Így készül: emberke marcipánból vagy fondantból vagy unidecből.

Elkőször a fejet formázom meg. Ehhez testszínű marcipánt használok (ha nem színezett, akkor fehér marcipánt egy pici barackszín ételfestékkel összedolgozok). Egy golyót, majd ebből egy hengert formázok.

 
Barna hajat kap a marcipán emberke. Egy kis darab barna marcipánt kb 2 mm vastagra nyújtok, nagyjából kör alakban (kis kiszúróval lehet tökéletes kört formázni, nem muszáj).

 

Ételragasztóval megkenem a fej tetejét és rá-köré illesztem a barna marcipánt, a széleken levágom a fölösleget.

 
Ott, ahol a lelógó anyagot a széleken levágtam, a marcipánt egészen enyhén nedves ujjal összedolgozom-simítom. Az emberke haját elől kisollóval picit megcsipkedem, a "szálak" végét ujjbeggyel finomítom, hogy ne legyen szögletes. Irányba igazgatom a "frufrut", a fejtetőn a hajat éles, vékony pengéjű késsel kicsit megcsíkozom.
Az emberke szemét, pontosabban a helyét, fogpiszkálóval megjelölöm, pici mélyedést csinálok.
Mivel nincs kerek fekete gyöngyöm, csak szögletes szórócukrom, a szemeket így alakítom ki: egészen kevés fekete festéket teszek a szemeknek kialakított lyukakba, majd így illesztem be (csipesszel) a fekete szórócukrot (következő kép).

Fekete festék és egy-egy szem fekete szórócukor, máris szebbek az emberke szemei.
Az orrához picit összecsippentem a marcipánt az emberke arcán a közepén, majd fogpiszkálóval picit megnyomom.

 

Barna marcipán felsőt, kék nadrágot és fekete cipőt kap az emberkém.

 

A testhez egy darabka barna marcipánt hengerré formázok. Odamérem a marcipán ember fejéhez, ha túl nagy, lecsípek belőle és újra formázom, addig, amíg jónak ítélem. A karokat is ugyanolyan színű marcipánból alakítom ki.

A kék nadrághoz egy darab marcipánt hosszú, keskeny (a testnél keskenyebb) hengerré formázok és ketté hajtom.

 

Egy gömbölyű eszközzel (ha nincs marcipán formázó, pl golyóstoll vagy ceruza végével) bemélyítem a felső rész alját, néhány mozdulattal lyukat formázok bele. Ide jön majd az ember nadrágjának derék része.

 
Ugyanígy, egy kisebb kerek végű eszközzel a nadrág két szárának az alját is benyomogatom. Ide kerül majd a cipők felső része.
Hogy a nadrág nadrágabb legyen, egy darabka kék marcipánból vékony csíkot vágok, ezt ehető ragasztóval (vagy pici vízzel) a nadrág alján körberagasztom, elsimítgatom.

 

Azután a nadrág hajtókáját és a nadrág szárát kétoldalt "megvarrom". Ha nincs recés marcipánformázó eszköz, akkor fogpiszkálóval lehet finoman megszurkálni a nadrág hajtókát és a szárát két oldalt.

 
A belső combhajlatoknál kicsit megráncolom a nadrágot.
A két cipőt egy-egy darabka fekete marcipánból formázom, kis golyókat gömbölyítek, picit hengeresítem és az egyik oldalát ellapítom (enyhén az asztalhoz nyomom). Ehető ragasztóval illesztem a nadrág aljához.

 

A felsőrész alját, ott, ahol előzőleg a gömbölyű formázóval bemélyítettem, ujjbeggyel nyomogatva elvékonyítom. Belepróbálom a nadrágot, ha kell, kicsit formázok a nadrág derékrészén vagy a felső alsó részén, majd ehető ragasztóval összeillesztem.

A felső fenti részébe belenyomok egy fél fogpiszkálót, úgy, hogy egy kis darab kilógjon felül, erre ráültetem az emberke fejét. Ha kell, kis ehető ragasztót teszek a fej és a felső testrész közé, hogy stabilabban álljon.

A karokat megfelelő hosszúságúra formázom (odapróbálom a teshez, hogy elég hosszú-e), a váll résznél kicsit szélesebb, mint a kézfejnél. Vékony, gömbölyded eszközzel bemélyítem a karokat, ott, ahova a kézfejek kerülnek.
A kézfejeket ugyanabból a marcipánból formázom, mint az emberkém fejét.

 

Marcipán emberke felső teste is kap egy kis fogpiszkálós megerősítést, a kiálló végek segítenek megtartani a karokat.

A karokat rögzítés előtt odapróbálom az emberke felső testéhez, kijelölöm, hol fognak csatlakozni, a fogpiszkálót is csak ezután szúrom a marcipánba.

A karokat a vállaknál ehető ragasztóval (is) illesztem a testhez.

Ugyancsak ehető ragasztóval fogom oda a kézfejeket.

 Voilá :-) Marcipán emberkém készen van.

 
Hogy ne álldogáljon olyan üres kézzel, egy apró virágot teszek a kezébe, marcipán emberkét pedig egy aprócska forrás mellé állítom.

Jack O'Lantern kenyér

Friss kenyérkénk - az első, ami öregtésztával készült -, még Halloween előtt sült, stílusosan döbleccel, tökmagolajjal, tökmagos díszítéssel.
Most nem a megszokott sütőtökös kenyér receptem alapján sütöttem, Marcsi oldalán találtam egy, szintén sütőtökös, kenyérkét, ennek a leírását használtam.
Az öregtésztát is Marcsi tanácsa alapján készítettem. A kész öregtésztát négyfelé vettem, egy-egy üres tejfölös vödörbe osztottam és hűtőbe tettem. Reggel kivettem egy adagot a hűtőből és nagyjából három óra múlva használtam.
Töklámpás kenyérkénk finom lett, puha belsejű, kissé ropogós héjú, és mivel nagy, kerek jénai tálban sütöttem, igazi karéjt lehetett szelni belőle. :-)
Kelesztés után, két oldalt, félkörben vágtam be, ettől (is) szép magasra nőtt és így a tetejét töklámpásosra tudtam díszíteni. A gyerekeknek nagyon tetszett - ők igazgatták, hogyan álljanak a tökmag-szemek és száj -, Manapó azt mondta, nagyon pihent vagyok :-)

Jack O'Lantern kenyér, sütőtökös, öregtésztás

hozzávalók - öregtészta

50 dkg liszt
3 dl víz
1/5 tk só
1 dkg friss élesztő

A hozzávalókat a kenyérsütő gép táljába teszem, dagasztó programot indítok. Viszonylag kemény tésztát kapok. Átszedem egy liszttel egészen enyhén megszórt tálba, folpackkal (vékony nylon zacskóval) letakarom és a konyhapultra teszem 4-5 órára. Utánna kimérem (fedeles tejfölös vödrökbe mértem), ha nem használom rögtön, akkor hűtőbe teszem. Én négy felé vettem az öregtésztát, az egyik adagot pontosan 25 dkg-ra mértem, mert annyi kellett a kenyérhez, amit sütni akartam.

Másnap reggel az öregtésztát kiveszem a hűtőből, nagyjából három óra múlva használom. Lehet hamarabb is, mert az öregtészta átvette a konyha hőmérsékletét már korábban, de nem volt időm hamarabb nekikezdeni a kenyérnek.

hozzávalók - kenyér

50 dkg liszt
25 dkg öregtészta
2 tk só
1 tk cukor
2 ek tökmagolaj
18 dkg sült döblec
kb 2 dl víz - én 1,5 dl vizet tettem a tésztához és nem kellett több, de ez liszt és sütőtök függő
1 dkg friss élesztő

 
A hozzávalókat a kenyérsütő gép táljába teszem, az öregtésztát kisebb darabokra szaggatva, vízből kezdetnek egy decit öntök a lisztre. Dagaszt-keleszt programot indítok. Időnként megnézem a tésztát, mivel keménynek találtam, apránként hozzáöntök még fél deci vizet. Az, hogy mennyi vizet vesz fel, függ a liszttől és a sült sütőtöktől is. Amíg dagasztott a gép, nyitva hagytam a tetejét, mert a dagasztás közben keletkezett hő lágyatja a sütőtöktől amúgy is lágyabb tésztát.
A megkelt tésztát kicsit lisztezett lapítón finoman átgyúrom, kerek kenyérnek formázom. Sütőpapírral kibélelt jénaiba emelem, tiszta konyharuhával letakarom és nagyjából 35 percig, a konyhapultra téve, kelni hagyom, ezalatt szépen megnő, de nem kel túl gyorsan (nem repedezi be).
Ezalatt megpucolom a tökmagokat - jó annak, aki talál tisztított tökmagot, én nem, úgyhogy kénytelen voltam egyesével pucolászni, ráadásul amúgy nem szeretek "szotyizni" :-)
A sütőt 200 fokra melegítem (légkeveréses).
A megkelt tésztát két oldalt, olyan mélységben amennyire a jénai pereme engedi, félkörben bevágom. A tetejét megkenem tejjel elkevert tojással és rárakosgatom a tökmagokat.
200 fokon sütöm 10 percet, aztán visszaveszem a hőfokot 180 fokra és még 20 percet sütöm a kenyérkét. Ezután sütőpapírostól kiemelem a jénaiból, a kenyér oldaláról lesimogatom a sütőpapírt és így teszem vissza még nagyjából 10 percre.
A megsült kenyeret (ha megütögetem az alját, kongó hangot ad) lespriccelem hideg vízzel, leemelem a sütőpapírról és rácsra téve hűtöm ehetőre.

Nagyon finom, könnyű, laza belű, nem túl vastag, de ropogós héjú, illatos, szép színű kenyeret szelek vacsorához, mivel kerekre sütöttem, igazi karéjt lehet kanyarítani belőle.

A megmaradt öregtészta adagokat vagy a hűtőben tartom felhasználásig (7-10 napig használható) vagy a fagyasztóba teszem.

Jó étvágyat !