Az Őrségben nyaraltunk néhány napig és nem tudtam ellenállni a szebbnél szebb kerámia dolgoknak, amiket Magyarszombatfán és Szalafőn láttunk. Szívem szerint egy teljes csomagtartót megtöltöttem volna kézzel készített kerámiákkal, végül, hosszas válogatás és sóhajtozás után két tálat vettem.
Kenyérsütéshez kerestem kacsasütő tálat, olyat, amit forró sütőbe is tehetek és természetesen, aminek teteje is van. Ez a nyuszis díszítésű, kívül-belül mázas kacsasütő tál pont ilyen - gondolom, nyulat is lehetne sütni benne, de kenyeret mégiscsak gyakrabban eszünk, mint nyulat, nem is értem miért :)
Már az első használatnál pompásan bevált és új nevet is kapott: nyuszis edény vagy kenyérsütő tál.
Közepes méretű kenyerekhez tökéletes edény, és egy ekkora kenyér nekünk is pont a megfelelő méret.
Mivel vendégeket vártunk, gondoltam, nagyobb kenyeret sütök. Nem is volt gond, csupán annyi, hogy az edény tetejébe kicsit belenőtt a kenyérke sülés közben. Szerencsére észrevettem, mielőtt visszafordíthatatlanná vált volna a dolog, csupán a kenyér teteje sínyledte meg egy kicsit.
Viszont még így is szép magasra nőtt, a bevágás mentén emelkedett, puha, laza, lyukacsos belű és ropogós héjú fehér kenyerünk sült. Olyan igazi beszélgetős kenyér, ahogy sülés után cserepesedett, a héja diszkrét ropogással cseverészett.
Tojásos fehér kenyér
hozzávalók
2 egész tojás
annyi víz, hogy a tojásokkal együtt 430 ml legyen
675 gr liszt
2 tk só
1 ek cukor
25 gr vaj
1 1/2 tk élesztő (szárított)
A hozzávalókat a kenyérsütő gép formájába rakom, dagaszt-keleszt programot indítok.
A szép, szálasra kelt tésztát enyhén lisztezett lapítóra borítom.
Finom, de határozott mozdulatokkal átdögönyözöm, ellapogatom, majd kenyérnek formázom.
A kacsasütő tálat - opsz, kenyérsütő edényt - sütőpapírral kibélelem, átemelem bele a megformázott kenyeret. Konyharuhával lazán letakarva nagyjából 35-40 percet kelesztem.
A sütőt 200 fokra melegítem.
A megkelt kenyeret körben, amilyen mélyen a tál pereme engedi, bevágom, megspriccelem vízzel.
A kenyérsütő tál tetejébe is spriccelek kevéske vizet, mielőtt a tálra és benne a kenyértésztára illesztem.
A tállal egy időben a sütőbe teszek egy kis tepsit és beleöntök kb 2 dl vizet, hogy a kenyerem gőzös lerben készüljön. Így magasabbra is nő és a héja is ropogósabb lesz.
Nagyjából 45-50 percet sütöm, úgy, hogy az első 15 percben a fedő a kenyérsütő tálon van, aztán gyorsan lekapom és fedetlenül hagyom a kenyeret a lerben, majd az utolsó 5-10 percre, a sütőpapír segítségével kiemelem az illatozó kenyeret a tálból és így fejezem be a sütést.
A forró kenyeret, rögtön, ahogy a lerből kiveszem, megspriccelem hideg vízzel, majd rácsra állítom, hogy kihűljön.
Néhány perc múlva diszkrét, apró reccsenésekkel a kenyér csevegni kezd :) Így lesz belőle finom, cserepes héjú, beszélgetős kenyér.
Jó étvágyat !
Kenyérsütéshez kerestem kacsasütő tálat, olyat, amit forró sütőbe is tehetek és természetesen, aminek teteje is van. Ez a nyuszis díszítésű, kívül-belül mázas kacsasütő tál pont ilyen - gondolom, nyulat is lehetne sütni benne, de kenyeret mégiscsak gyakrabban eszünk, mint nyulat, nem is értem miért :)
Már az első használatnál pompásan bevált és új nevet is kapott: nyuszis edény vagy kenyérsütő tál.
Közepes méretű kenyerekhez tökéletes edény, és egy ekkora kenyér nekünk is pont a megfelelő méret.
Mivel vendégeket vártunk, gondoltam, nagyobb kenyeret sütök. Nem is volt gond, csupán annyi, hogy az edény tetejébe kicsit belenőtt a kenyérke sülés közben. Szerencsére észrevettem, mielőtt visszafordíthatatlanná vált volna a dolog, csupán a kenyér teteje sínyledte meg egy kicsit.
Viszont még így is szép magasra nőtt, a bevágás mentén emelkedett, puha, laza, lyukacsos belű és ropogós héjú fehér kenyerünk sült. Olyan igazi beszélgetős kenyér, ahogy sülés után cserepesedett, a héja diszkrét ropogással cseverészett.
Tojásos fehér kenyér
hozzávalók
2 egész tojás
annyi víz, hogy a tojásokkal együtt 430 ml legyen
675 gr liszt
2 tk só
1 ek cukor
25 gr vaj
1 1/2 tk élesztő (szárított)
A hozzávalókat a kenyérsütő gép formájába rakom, dagaszt-keleszt programot indítok.
A szép, szálasra kelt tésztát enyhén lisztezett lapítóra borítom.
Finom, de határozott mozdulatokkal átdögönyözöm, ellapogatom, majd kenyérnek formázom.
A kacsasütő tálat - opsz, kenyérsütő edényt - sütőpapírral kibélelem, átemelem bele a megformázott kenyeret. Konyharuhával lazán letakarva nagyjából 35-40 percet kelesztem.
A sütőt 200 fokra melegítem.
A megkelt kenyeret körben, amilyen mélyen a tál pereme engedi, bevágom, megspriccelem vízzel.
A kenyérsütő tál tetejébe is spriccelek kevéske vizet, mielőtt a tálra és benne a kenyértésztára illesztem.
A tállal egy időben a sütőbe teszek egy kis tepsit és beleöntök kb 2 dl vizet, hogy a kenyerem gőzös lerben készüljön. Így magasabbra is nő és a héja is ropogósabb lesz.
Nagyjából 45-50 percet sütöm, úgy, hogy az első 15 percben a fedő a kenyérsütő tálon van, aztán gyorsan lekapom és fedetlenül hagyom a kenyeret a lerben, majd az utolsó 5-10 percre, a sütőpapír segítségével kiemelem az illatozó kenyeret a tálból és így fejezem be a sütést.
A forró kenyeret, rögtön, ahogy a lerből kiveszem, megspriccelem hideg vízzel, majd rácsra állítom, hogy kihűljön.
Néhány perc múlva diszkrét, apró reccsenésekkel a kenyér csevegni kezd :) Így lesz belőle finom, cserepes héjú, beszélgetős kenyér.
Jó étvágyat !
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése