Van olyan, hogy karácsonyi angyalka a kimondatlan kéréseket is meghallja :-)
Úgy kezdődött, hogy ...
1) ... nyáron tönkrement a tűzhelyünk legnagyobb lapja. Egyszerűen megadta magát, nem volt hajlandó kikapcsolni csak úgy, ha az egész biztosítékot lehúztuk. Aztán bekapcsolni nem akart a világ minden kincséért sem. Pedig mindössze egy gyors levest akartam főzni.
Azóta egy közepes és két pici lapot tudok használni, illetve, egy közepest és egy picit, mert ha a közepesre felteszek egy lábaskát, az egyik pici kilőve, ugyanis csak egy kisebb fémbögre fér rá.
Mondanom sem kell, jóval túl vagyunk mindenféle garancia időn, jótálláson, főbb alkatrészek csere idején.
Nagyon keseregtem, hogy, mint púp a hátunkra, úgy hiányzott ez a baj, hiszen előttünk voltak születésnapok, halloween, Márton nap, Karácsony!, hogy a hétvégi főzéseket ne is említsem. Szerencsére Mikipapa ideiglenesen kisegített, kölcsönbe kaptunk egy indukciós főzőlapot, még edényem is van néhány, amivel működik.
2) és 3) ... tojáshabot kevertem, mikor a kézimixer egyik szára cseppet sem diszkrét reccsenéssel megadta magát. Mondom, tojáshabot kevertem.
ÉApám utánnajárt, lehet-e csak keverőszárat venni. Lehet. Elment, megvette, hozta. Öröm és boldogság. Néhány laza piskóta és muffin tészta összekeverése után, mikor éppen egy puha, főzött krémet habosítottam ... volna ... a keverőszár, a már jól ismert, pöttyennyit sem diszkrét reccsenéssel búcsút mondott a világi életnek. Az új keverőszár.
Azóta egy régi, kegyeletből-sajnálatból nem kilomtalanított kézimixert használtam, minden alkalommal halk imát rebegve, hogy a motor me ne adja magát.
4) ...mi gond lehet, megvolt a három csapás. Gondoltam én, a naiv. Ám, mint lenni szokott, ember lánya tervez, a műszaki cuccok meg végeznek. Már amennyire egy tojásszeletelő (szigorúan kézi működtetésű, csak és kizárólag 8 perces főtt tojás szeletelésére használt) műszaki cuccnak számít.
Éppen a halloween buliba szánt, "póktojás saláta" alap elemét (ti. főtt tojás) szeleteltem ... volna ... amikor az első főtt tojásnál (pucolt tojásnál :-) a tojásszeletelő húrjai egy középmagas C-t hallatva, pengve-zengve elszálltak a semmibe.
5) ... kis kenyérsütő gépecském, ami sok-sok finomságos kenyeret, zsömlét, kiflit, kalácsot dagasztott, kelesztett nekünk, szegényke az évek folyamán kicsit elengedte magát, a keverőtál tömítése picurkát elöregedett, de még mindig nagyon jól szuperált. Aztán elkezdett nagyon fáradni, és a liszt, egyéb szárazanyag negyedét, felét csak akkor dolgozta be a tésztába, ha fakanállal rásegítettem. De így már nem volt értelme a kenyérsütő tálját is összemaszatolni, hiszen fakanállal, kézzel dolgozva is alig került több időbe a dagasztás.
A kenyérsütő gépet én kényszernyugdíjaztam, szépen letisztogattam, becsomagoltam és most a kamra felső polcán pihen. Nincs szívem kidobni.
6) és 7) ... vannak azok a nagyon jó, ovális, fém habverők, amiket én nagy kegyben részesítek, mert ilyennel kevergetem a tejbegrízt és a puliszkát, hogy ne legyen molnárlegényes, ilyennel keverem simára a palacsinta tésztát, és még nagyon sok, kifejezetten lágy állagú dolgot. Na, éppen főzött tortakrémet készítettem ... volna ... amikor a kedvenc habverőm úgy döntött, benyújtja korai nyugdíj iránti kérelmét. De nem ám írásban, ahogy illik, frászt, inkább egyből útnak indított kettőt az öt fémszála közül. Kifejezetten forró érzésekkel halásztam ki a lávaszerűen pöfögő csokoládés tortakrémből a, korábban a habverőhöz tartozó, fémszálakat.
A másik fém habverőm - ami picike volt és olyan bonyolult műveletekhez használtam, mint tojás összehabarása tejjel rántotta készítés előtt - akkor unta meg földi létezését, amikor a mézeskalácshoz összemelegített mézet és vajat akartam összekutyulni. Szegényke, vagy méz- vagy vaj allergiában szenvedhetett, esetleg engem utált meg az idők folyamán.
Ez volt a pillanat, amikor mondtam Manapónak, hogy kész, én feladom, a lehető legmesszebb költözöm a konyhától, kézimixert, tojásszeletelőt vagy ovális habverőt képen sem akarok látni, visszatérek a pattintott kövekből készült eszközökhöz.
Egy ideig csend lengte be a konyhát. Illetve, dehogy. Nem zümmögött kézimixer, nem csattogott ovális habverő, cserébe már bal kézzel is szuper tojáshabot tudok verni egy középen lyukas fakanállal.
Aztán egy nap nyílt az ajtó, megjelent egy hatalmas doboz, majd két lépéssel később Manapó is belépett. Izgatottan tette le a dobozt és még izgatottabban bontotta ki. A dobozban lapult ő. Vagyis Ő. :-)
Tud kenyeret dagasztani, piskótát és más, lágy tésztás sütiket keverni, omlós tésztát kavarni, tojás- és tejszínhabot verni, zöldségeket, sajtot aprítani, húst darálni, jeget trancsírozni.
Szuper kis gép! :-)
Még nem próbáltam ki minden tudását, de azt biztos, hogy a kenyértésztát nagyon szépen bedagasztja, a mézestésztát is szuperül keveri és ragyogó tojáshabot ver. :-)
Köszönöm karácsonyi angyalkám! :-)
Isten hozott, kicsi gépecském! Szolgálj nekünk sokáig, drága Jenő :-)
Úgy kezdődött, hogy ...
1) ... nyáron tönkrement a tűzhelyünk legnagyobb lapja. Egyszerűen megadta magát, nem volt hajlandó kikapcsolni csak úgy, ha az egész biztosítékot lehúztuk. Aztán bekapcsolni nem akart a világ minden kincséért sem. Pedig mindössze egy gyors levest akartam főzni.
Azóta egy közepes és két pici lapot tudok használni, illetve, egy közepest és egy picit, mert ha a közepesre felteszek egy lábaskát, az egyik pici kilőve, ugyanis csak egy kisebb fémbögre fér rá.
Mondanom sem kell, jóval túl vagyunk mindenféle garancia időn, jótálláson, főbb alkatrészek csere idején.
Nagyon keseregtem, hogy, mint púp a hátunkra, úgy hiányzott ez a baj, hiszen előttünk voltak születésnapok, halloween, Márton nap, Karácsony!, hogy a hétvégi főzéseket ne is említsem. Szerencsére Mikipapa ideiglenesen kisegített, kölcsönbe kaptunk egy indukciós főzőlapot, még edényem is van néhány, amivel működik.
2) és 3) ... tojáshabot kevertem, mikor a kézimixer egyik szára cseppet sem diszkrét reccsenéssel megadta magát. Mondom, tojáshabot kevertem.
ÉApám utánnajárt, lehet-e csak keverőszárat venni. Lehet. Elment, megvette, hozta. Öröm és boldogság. Néhány laza piskóta és muffin tészta összekeverése után, mikor éppen egy puha, főzött krémet habosítottam ... volna ... a keverőszár, a már jól ismert, pöttyennyit sem diszkrét reccsenéssel búcsút mondott a világi életnek. Az új keverőszár.
Azóta egy régi, kegyeletből-sajnálatból nem kilomtalanított kézimixert használtam, minden alkalommal halk imát rebegve, hogy a motor me ne adja magát.
4) ...mi gond lehet, megvolt a három csapás. Gondoltam én, a naiv. Ám, mint lenni szokott, ember lánya tervez, a műszaki cuccok meg végeznek. Már amennyire egy tojásszeletelő (szigorúan kézi működtetésű, csak és kizárólag 8 perces főtt tojás szeletelésére használt) műszaki cuccnak számít.
Éppen a halloween buliba szánt, "póktojás saláta" alap elemét (ti. főtt tojás) szeleteltem ... volna ... amikor az első főtt tojásnál (pucolt tojásnál :-) a tojásszeletelő húrjai egy középmagas C-t hallatva, pengve-zengve elszálltak a semmibe.
5) ... kis kenyérsütő gépecském, ami sok-sok finomságos kenyeret, zsömlét, kiflit, kalácsot dagasztott, kelesztett nekünk, szegényke az évek folyamán kicsit elengedte magát, a keverőtál tömítése picurkát elöregedett, de még mindig nagyon jól szuperált. Aztán elkezdett nagyon fáradni, és a liszt, egyéb szárazanyag negyedét, felét csak akkor dolgozta be a tésztába, ha fakanállal rásegítettem. De így már nem volt értelme a kenyérsütő tálját is összemaszatolni, hiszen fakanállal, kézzel dolgozva is alig került több időbe a dagasztás.
A kenyérsütő gépet én kényszernyugdíjaztam, szépen letisztogattam, becsomagoltam és most a kamra felső polcán pihen. Nincs szívem kidobni.
6) és 7) ... vannak azok a nagyon jó, ovális, fém habverők, amiket én nagy kegyben részesítek, mert ilyennel kevergetem a tejbegrízt és a puliszkát, hogy ne legyen molnárlegényes, ilyennel keverem simára a palacsinta tésztát, és még nagyon sok, kifejezetten lágy állagú dolgot. Na, éppen főzött tortakrémet készítettem ... volna ... amikor a kedvenc habverőm úgy döntött, benyújtja korai nyugdíj iránti kérelmét. De nem ám írásban, ahogy illik, frászt, inkább egyből útnak indított kettőt az öt fémszála közül. Kifejezetten forró érzésekkel halásztam ki a lávaszerűen pöfögő csokoládés tortakrémből a, korábban a habverőhöz tartozó, fémszálakat.
A másik fém habverőm - ami picike volt és olyan bonyolult műveletekhez használtam, mint tojás összehabarása tejjel rántotta készítés előtt - akkor unta meg földi létezését, amikor a mézeskalácshoz összemelegített mézet és vajat akartam összekutyulni. Szegényke, vagy méz- vagy vaj allergiában szenvedhetett, esetleg engem utált meg az idők folyamán.
Ez volt a pillanat, amikor mondtam Manapónak, hogy kész, én feladom, a lehető legmesszebb költözöm a konyhától, kézimixert, tojásszeletelőt vagy ovális habverőt képen sem akarok látni, visszatérek a pattintott kövekből készült eszközökhöz.
Egy ideig csend lengte be a konyhát. Illetve, dehogy. Nem zümmögött kézimixer, nem csattogott ovális habverő, cserébe már bal kézzel is szuper tojáshabot tudok verni egy középen lyukas fakanállal.
Aztán egy nap nyílt az ajtó, megjelent egy hatalmas doboz, majd két lépéssel később Manapó is belépett. Izgatottan tette le a dobozt és még izgatottabban bontotta ki. A dobozban lapult ő. Vagyis Ő. :-)
Tud kenyeret dagasztani, piskótát és más, lágy tésztás sütiket keverni, omlós tésztát kavarni, tojás- és tejszínhabot verni, zöldségeket, sajtot aprítani, húst darálni, jeget trancsírozni.
Szuper kis gép! :-)
Még nem próbáltam ki minden tudását, de azt biztos, hogy a kenyértésztát nagyon szépen bedagasztja, a mézestésztát is szuperül keveri és ragyogó tojáshabot ver. :-)
Köszönöm karácsonyi angyalkám! :-)
Isten hozott, kicsi gépecském! Szolgálj nekünk sokáig, drága Jenő :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése