"Töltött káposzta" leves

Tavalyról indul a történet, amikor is a töltött káposzta böngyörgetésnek ez lett a végeredménye:

"Ismeritek La Fontaine meséjét a rókáról, aki addig osztotta egyenlően a sajtot a két medve közt, amíg a sajtból semmi nem maradt? Mert hol egyik darab volt több, hol a másik. Majdnem így jártam a savanyú káposztával és a belevaló töltelékkel. A szokásos másfél kiló darált húsból és egyéb hozzávalókból gyúrtam tölteléket, és a megszokott helyről volt két szép fej savanyú káposztám meg az apró. Ez nagyjából 60-64 darab töltött káposztát jelent. Eddig. Most valahogy nagyobbak voltak a fejek, elfogyott a töltelék, de maradt még apró és lapi is. Hát vettem még darált húst, begyúrtam tölteléknek és ismét és nekiláttam böngyörgetni. A lapik elfogytak, de maradt egy jó marék apró káposzta és egy kis tölteléknek való fűszerezett hús is. Ó, boldogság, gondoltam. Azon töprengtem, gombócolok néhány apró káposztával vegyített húsgombócot, de már nehezen tudtam volna begyömöszölni a teli rakott töltött káposztás fazékba. Ó, dupla boldogság, most mihez kezdjek ezzel? - motyogtam félhangosan, mikor homlokon csókolt a múzsa Egy kanálkányi kolbászzsíron megfuttattam egy kis fej apróra vágott hagymát, rádobtam egy felkarikázott murkot és petrezselymet, átforgattam, felöntöttem vízzel, dobtam bele egy maréknyi leveskockát - nem kell megijedni, házi leveskocka, azaz jégkockatartóban lefagyasztott húsleves, a maréknyi tíz jégkockányi húslevest jelent. A töltött káposztához begyúrt töltelékhez dolgoztam három kanálnyi füstöletlen kolbászhúst, kis gombóckákat formáztam, a fövő levesbe tettem. Ment még bele néhány kockára vágott krumpli és a megmaradt savanyú apró káposzta. Só, bors, mire a húsgombóckák és a krumpli megfőtt, a káposzta is jó lett."

Nos, most még hátrább vagyok a készülődéssel, de erre a levesre tudatosan készültem, ez lett a krumplis töltött káposzta leves Idén is frenetikus sikere volt, azt hiszem, átmentem más évszakokba is, ne kelljen szegény kis családomnak egy évet várni a következőre
A hozzávalókat a mi családi adagunk szerint számoltam, négy főből egy férfi, egy (szinte) bármikor enni képes kamasz fiú, egy jó étvágyú kisasszonyka és jómagam. Ez az adag egy ebéd és a két gyereknek vacsora volt. Igaz, másodiknak csak sütit tálaltam, csokis-mézeskalácsos muffin mascarpone krémmel és maracujás lemon curd-al.

Krumplis, húsgombócos savanyú káposzta leves - aka töltött káposzta leves

hozzávalók

1 kis fej hagyma
1 ek zsír (kolbászzsír, ha van)
30 dkg darált hús
~ 8 dkg bulgur
1 szál murok
1 szál karcsú petrezselyem
2 gerezd fokhagyma
2-3 kanálnyi kolbászhús (ha van) 
8 nagyobb szem krumpli
2 nagy marék savanyú káposzta (apró, vágott)
só, bors, bazsalikom, 1 babérlevél
1 kk pirospaprika
1 l zöldség alaplé (ha van) 

A murkot, petrezselymet megpucolom, fokhagymát meghámozom. A murok és petrezselyem felét, és a fokhagymát apróra reszelem (sajtreszelő, legkisebb lyuk). A maradék veteményt (murok, petrezselyem) felkarikázom.
A hagymát apróra vágom.
A kolbászzsírt felforrósítom, rászórom a hagymát, mikor üvegesedni kezd hozzáteszem a karikázott zöldségeket, néhányszor átforgatom, megszórom piros paprikával, majd felöntöm 1 l zöldség alaplével (vagy vízzel).

A darált húst, kolbászhúst, bulgurt, a reszelt zöldségeket sóval, borssal, bazsalikommal összegyúrom, diónyi gombócokat böngyörgetek.
A leves eddigre elkezdett főni, visszaveszem alatta a tüzet, hogy főjön, de ne zubogjon, beleteszem a húsgombócokat. Só-borssal fűszerezem - a sóval csínján, inkább kétszer sózom, mint egyszer túl, a kolbászhús is fűszeres és a savanyú káposzta sósságával is számolni kell.
A krumplit megpucolom, kockákra vágom, ezt is a leveshez adom és még felöntöm vízzel.
A savanyú káposztát átmosom, ha kell, ízlés kérdése, ki mennyire savanyúan szereti, kicsit felaprítom. Amikor a húsgombóckák főttek 20-25 percet, a leveshez teszem az apró káposztát és a babérlevelet. Mivel mi úgy szeretjük, ha a káposzta nem fő teljesen szét, így már csak 12-15 percet főzöm.

Kihalászok egyet a 26 húsgombóc közül - igyekszem azt, amelyiket utoljára tettem a levesbe -, kanállal kettévágom, ellenőrizendő, hogy megfőtt-e. Betartva a kétszeres ellenőrzés szabályát, és mivel szegény húsgombóckát úgyis kettényiszáltam, meg is kóstolom .
A töltött káposzta levest megkóstolom, ha kell, még sózom, borsózom. Kicsit hűlni hagyom.
Félbarna kenyérrel, tejföllel tálalom.
Bezsebelem a dicséreteket.
Eszembe vésem, hogy legközelebb kisebbre vágjam az apró káposztát, mert nagyfiam után szabadon "édesanya, ha kisebbre vágod a káposztát, akkor nehezebb kikerülni, és akkor a húsgombóccal és a krumplival együtt biztosabban megeszem" .

Jó étvágyat! 

Nutellás hópehely és társai

Ha nincs hó, hát varázsolunk :) No, nem laboratóriumi körülmények között - bár a gyerekek időnként megjegyzik, hogy a konyhám olykor hasonlít egy boszi konyhához :-D -, de a végeredmény sikeresnek mondható, mivel oly illanó, mint egy hópehely a napsütésben. Azt nem tudom, hogy a hópelyheknek van-e illatuk, ennek a nutellásnak egészen csábító illata volt :-)

A tésztához egyik kedvenc kelt tésztámat használtam, egy kis csavarral. Ugyanis a jól bevált pizzatésztát gyúrtam be - sütöttem már ebből édes calzonet és virágkenyeret is -, de most tej és tojás nélkül, az eredeti pizza recepthez képest csupán annyit változtattam, hogy cukor és reszelt citrom-, illetve narancshéj került a tésztába, no meg egy kevés fahéj.

A hatvan dekányi lisztből gyúrt tésztát kétfelé vettem, feléből sütöttem a nutellás hópelyhet, másik felét édesre kevert mascarponeval és házi meggylekvárral töltöttem.
Még az asztalon illatozott a maradék, mikor a gyerekek kérdezték, "édesanya, ilyet ugye holnap is sütsz?" :-) Megegyeztünk, hogy a változatosság kedvéért holnapra más süti készül ugyan, de hamarosan ismét terítékre kerül ilyen nutellás hópehely.

Nutellás hópehely
Mascarpone-meggyleváros papucs

hozzávalók

60 dkg liszt
4 dl víz - fele lehet tej (akár laktózmentes is) vagy narancslé
4 ek olaj
10 dkg cukor
2 citrom és 1 narancs lereszelt héja
1 csapott kk fahéj
1 tasak porélesztő

nutella
mascarpone+porcukor
meggylekvár

Az átszitált liszthez keverem a cukrot, reszelt citrushéjakat, fahéjat és a porélesztőt. Hozzáöntöm a vizet és dagasztani kezdem, amikor kezd összeállni a tészta, kanalanként hozzádolgozom az olajat is. Kellemes állagú, rugalmas tésztává dagasztom, letakarom és 25-30 percet kelesztem (konyha hőmérsékletétől is függ, mennyi idő alatt nő duplájára a tészta).

Amíg a tészta kel, fél doboznyi mascarponet - laktózmenteset, hogy kisasszonyka is tudjon enni belőle - összekeverek kevés porcukorral. Ízlés kérdése, hogy mennyi az a kevés, én a 125 gr mascarponehoz 2 púpozott kk porcukrot tettem. A kamrapolcról előveszek egy darabos meggylekvárt - ez valóban darabos, gyakorlatilag fél meggyek sötétbordó serege -, megharcolok a befőttes üveg tetejével, én győzök, mert sikerül kinyitnom :-)
A nutellás bödönkét kétszer tíz másodpercre a mikróba teszem, közben átkeverem. Nagyon kell figyelni, hogy picurka fém fedőfólia se maradjon a bödönke peremén! Nem akarom teljesen folyósra a nutellát, csak annyira, hogy könnyen kenni lehessen.
A sütőt 170 fokra melegítem (légkeveréses). Két nagy tepsibe sütőpapírt simítok.

A szépen megkelt, rugalmas, illatos tésztát gyúródeszkára szedem, gyöngéd, de határozott mozdulatokkal átdolgozom.
A tésztát kétfelé veszem, egy felét letakarom, a másikkal dolgozom tovább. A fél adag tésztát ismét felezem, és az immár negyed adagnyit akkora körré nyújtom, ami befér a tepsibe. A kör alakúra nyújtott tésztát átemelem a sütőpapíros tepsibe, megkenem a mogyorókrémmel. A másik negyed adagnyi tésztát ugyanakkora körré nyújtom és átemelem a megkentre.
A tésztakör közepét megjelölöm egy vizespohárral vagy pogácsa szaggatóval - nem vágom ki, csak finoman belenyomom a tésztába, hogy kis nyoma maradjon. Stílusosan pizzavágóval négy, nyolc, majd tizenhat cikkre osztom a tésztát, de nem vágok be a közepéig, csak a korábban megjelölt kis kör széléig. A tésztacikkeket maguk körül megcsavarom, végüket kettesével összefogom. Ha úgy tetszik, hópehely, ha úgy tetszik virág formára alakítom.

A tészta tetejét felvert tojással átkenem (lehet tejjel is, ha tojásmenteset akarok sütni), a közepét sütésálló szórócukorral díszítem, a tepsit az előmelegített, forró lerbe tolom. Az illatos tészta nagyjából 20-25 perc alatt készre sül. Kiveszem és még forrón megszórom porcukorral - a gyerekek szerint hópelyhesítem. :-)

Amíg a nutellás tészta sül, elkészítem a mascarpone-meggylekváros papucsokat. Ehhez a félretett tésztát három részre osztom, mindegyiket kör alakúra nyújtom, majd négybe vágom. Így tucatnyi kisebb papucskám lesz, ha nagyobbakat akarok, csak kétfelé veszem a félretett tésztát, ha falatnyi papucskákban gondolkodom, akkor negyedelem a tésztát és összesen tizenhat sütikét készítek.
A körré nyújtott, négybe vágott tésztacikkek mindkét oldalán három-három vágást csinálok, az oldallal párhuzamosan, úgy, hogy a csúcstól kiindulva kb. két ujjnyi tésztarészbe nem vágok bele (erről a lépésről nincs kép, legközelebb készítek menet-közben képeket is). A tésztacsíkra halmozok az édes mascarponeból, rá a meggylekvár, majd két oldalról felhajtom a bevagdosott részeket. Néhány papucskába nem meggylekvárt teszek a mascarponera, hanem vékony cikkekre vágott szilvát. Felvert tojással vagy tejjel lekenem, sütőpapíros tepsibe teszem. Amint a mogyorókrémes hópelyhet kivettem a sütőből, mehet a helyére a mascarpone-meggylekváros papucsokkal teli tepsi. A papucskákat szintén 170 fokon sütöm, 12-15 percig.

Reggelire, kiadós leves után ebédre, bögre tejjel vacsorára pompás, de iskolásnak tízórais dobozba csomagolni is remek.

Jó étvágyat ! :-)

Habkarika

A karácsony elengedhetetlen "kelléke", főleg Miki papa miatt, aki szerint, nem is igazi karácsonyfa az, amire nincs habkarika aggatva. Így hát a miénken mindig van néhány :-)
Enni is szeretjük, eddig még soha nem maradt árválkodó darab a sütis dobozban. Mondjuk, takarítani utána már kevésbé, mert hiába eszi az aprónép sütis tányér vagy asztal fölött, valahogy mindig kerül a földre, szőnyegre is belőle. Nem is értem :-)
Annak idején sok receptet átböngésztem, de Farkas Vilmosnak ez a receptje volt az, ami leginkább megfogott, évek óta így készítem.
Főleg karikára formázom, de ugyanebből a masszából készült már habcsók is, Elzás tortára hópehely, téli tortára dísz, halloween sütire szellem.
Ha nincs 200 gr-nyi tojásfehérjém, az sem gond, a "titok" annyi, hogy a tojásfehérje súlyának kétszerese kell cukorban. Más semmi, nincs benne sem ecet, sem citrom, attól ragacsos lenne a belseje, így viszont finoman roppanós az egész.

Habkarika

hozzávalók

200 g tojásfehérje

400 g kristálycukor

A kimért tojásfehérjét és a cukrot olyan edénybe teszem, amiben vízgőz fölött tudom melegíteni és folyamatos keverés mellett csípősre melegítem. A "csípős hőfokot" úgy tudom a legkönnyebben ellenőrizni, hogy kicsit beledugom az ujjam és ha a forróság megcsípi, akkor jó. Arra ügyelek, hogy kevergetés közben az edény szélére lerakodó-kicsapódó masszát időről időre behúzzam a többihez.

Tipp & trükk: Ha a massza elég meleg, de a cukor még nem oldódott fel teljesen, akkor az edényt leveszem a vízgőzről és addig kevergetem, amíg teljesen egynemű masszát kapok, azaz amíg a cukor teljesen feloldódik. Ha szükséges, újra vízgőz fölé teszem, lényeg, hogy a cukornak teljesen fel kell oldódni.

Amikor a cukros tojásfehérje elérte a megfelelő hőfokot, habverő géppel vagy kézi mixerrel nem túl kemény habbá verem.
A masszát csillagcsőrös (nagy méretű) habzsákba teszem és sütőpapíros tepsire szép kis karikákat formázok. 65-70 fokra előmelegített sütőben 3 órát szárítom. A tepsit időnként megforgatom, hogy a habkarikák egyenletesen száradjanak.

Tipp & trükk: Ha véletlenül túlverem a habot, akkor formázás közben szakadozhat és a fényéből is veszít. Így is használható, csak nem lesz olyan szép.

Mivel színes habkarikákat szeretnék, a habzsákba - még mielőtt beletölteném a masszát - ételfestékkel csíkokat húzok. Ettől lesznek a habkarikák csíkosan színezettek.

Az eredeti recept szerint nem kell bele sem citromlé, sem ecet, bár ez ugyan segít a cukor feloldásában, de így a massza lágyabb, nyúlósabb lesz és a habkarika nehezen vagy egyáltalán nem fog teljesen kiszáradni, a közepe ragacsos marad. Persze, kipróbáltam citromlével is, de nem vált be, jobban szeretjük az egyenletesen roppanós habkarikákat.

Jó étvágyat ! :-)