Az Orgona

Mamikám nagyon szerette az orgonát, a virágot, az illatát, a levelek zöldjét. Annyira, hogy annak idején azt kérte, a sírja mellett legyen egy orgonabokor.
Mami elment, mi évek múltán messze költöztünk, a sírja melletti kis orgonabokor pedig megkapaszkodott, nőtt, leveket, virágot hozott.
Amikor Papi kérésére ÉApámék hoztak egy maréknyi földet a sírról, elhozták a már nagy bokorrá fejlett orgona néhány hajtását is. Gondosan pakolva, őrizve, hazai földdel csomagolva utaztak a hajtványok sok száz kilométert.
És az a néhány hajtás nálunk otthon szépen megkapaszkodott, gyökeret eresztett, kezdett bokorrá cseperedni, pattanó rügyei, hars zöld levelei voltak.
És megint költöztünk. Fájt a szívem a kertünkért, amiért életemjobbikfelével együtt gürcöltünk, aminek minden rögjéért, fűszáláért együtt dolgoztunk, de legjobban talán az orgonát sajnáltam, ami olyan távolról jőve újra gyökeret tudott verni, rügyet tudott bontani. Ami egy kicsit Mami lelkét is jelentette.
Életemjobbikfele ÉApámmal kiásta az orgonát, óvó figyelemmel elhozták, és az otthonról jött  bokrocskát itthon újra elültettük. Arra gondoltam, talán csodaszámba megy, ha ennyi költöztetés, újraültetés után sikerül ismét megkapaszkodnia, levelet és netán virágot is hajt majd.
Csodák vannak.
Az utolsó újraültetéstől számolva hét év telt el és a bokor virágot hozott. Elpityeredtem, amikor megláttam a csoda szép, illatos, halványlila virágokat.
Az Orgona virágait.

Lusta reggel - amerikai palacsinta

Lábalógatós, ráérős, nem rohanós hétvégék egyik reggelije nálunk az amerikai palacsinta. Mondjuk, főleg a gyerekeknek lábalógás és ráérős :-), de az igazság az, hogy valójában nem nagy macera, inkább elhatározás és kb. 30 perc kérdése :-)

Most nem tettem összetört, kevéske vajon megfuttatott banánt az amerikai palacsinta tésztájába, helyette kevés ibolyás cukorral édesítettem. Ja, és más receptet használtam :-), de még ezen is tovább változtattam, a teljes kiőrlésű lisztet réteslisztre cseréltem. Csak, hogy ne legyen unalmas :-)

A kis, szinte csak falatnyi palacsinták önmagukban is finomak, édeskések, juharsziruppal vagy mézes-áfonyás-almás öntettel kifejezetten "kérek még" kategóriások :-)
Szokás szerint, néhány csík bacont is sütöttem, nagyfiú magában majszolja a palacsinták után, nekem a sós bacon jobban ízlik az édeskés, gyümölcsöntetes palacsintákkal együt.

Amerikai palacsinta

hozzávalók

20 dkg liszt
10 dkg rétesliszt
3 nagy tojás
3,5 dl tej
6 dkg vaj
1 cs sütőpor
3 bő ek ibolyás cukor (vagy levendulás-, vagy bodzás-, vagy vaníliás- vagy natúr kristálycukor)
csipet só

kevés vaj a sütéshez

A vajat megolvasztom, hűlni hagyom.
A tojásokat kettéveszem, a fehérjéket csipet sóval és 1 ek ibolyás cukorral kemény habbá verem.
Kimérem a liszteket, rászórom a sütőport, összeforgatom.
A tojássárgákat 2 ek ibolyás cukorral kicsit eldolgozom, majd felváltva öntöm-teszem a keverőtálba a tejet, visszahűtött, olvasztott vajat és a sütőporos lisztkeveréket, arra ügyelve, hogy a masszát mindig simára dolgozzam és időnként leszedem a keverés közben a tál oldalára felcsapódott tésztát. Amikor mindent eldolgoztam, a kézimixerrel 1-2 percig magas fokozaton keverem a tésztát, kissé világosodik, habosodik.
A kemény tojásfehérje habot 2-3 részletben, fakanállal forgatom a masszához.
Letakarom, a konyhapulton kb. 10 percet állni hagyom.

Két serpenyőben sütöm, így haladósabb. A serpenyőket felmelegítem, kevéske vajat teszek mindkettőbe. A palacsinta tésztát lazán átforgatom, majd nagyobb kanállal (kisebb merőkanállal) adagolom a palacsintákat, 1 kanálnyi tészta = 1 palacsinta.
Közepes lángon sütöm, így kívül aranybarnák lesznek és a belsejük is átsül.
A kis amerikai palacsinták hamar sülnek, amint a tetejük lyukacsosodni kezd falapáttal alányúlok, megfordítom és nem egészen két perc múlva már ki is vehetem a serpenyőből.

Amint a palacsinták kész vannak, lazán letakarom, amíg megsütöm a bacont és elkészítem a mézes-gyümölcsös öntetet. És a gyerekeknek is véget ér a lábalóga, ezalatt van idejük megteríteni, tejet melegíteni :-)

A hajszálvékonyra szeletelt bacont fél-ropogósra sütöm. Amíg elkészül, meghámozok és apró kockára vágok két almát. Az illatos bacont tányérra szedem, a serpenyőbe teszek két kanálnyi mézet és amíg felmelegszik, fakanállal megkeverve felszedem a serpenyő aljáról a kevéske "rest", amit a bacon hagyott. A mézbe szórom az almakockákat, összeforgatom, nagyjából egy percig rázogatva keverem, majd beleszórom-forgatom az áfonyát, és el is zárom a tüzet.

Tálaláskor ki-ki eldönti, hogy az amerikai palacsintát magában, áfonyaszósszal, juharsziruppal, mézes-gyümölcsös öntettel eszi-e. Én utóbbival, kevés juharsziruppal, sült baconnal és egy bögre laktózmentes Maci kávéval. Soha rosszabbat :-)

Jó étvágyat ! :-)

Színkódos nyuszi

Egy nappal nyuszi-járás előtt, Katka óránként megkérdezte, mondta, részletesen elmagyarázta, hogy még egy nap és jön a húsvéti nyuszi, akit-amit ő már annyira, de annyira nagyon vár, hogy nagyon :-) Nem az ajándékokat várta, sokkal inkább a keresés, találás izgalmát.
Hogy a várakozás végtelennek tűnő "már csak"-"még" egy napját megrövidítse, Kristóf kincskeresést rendezett neki. Titkosírással készült térképpel, útmutatóval, rejtvényben megadott állomásokkal, az út végén kinccsel, négy szem cukorkával a saját - így, húsvét előtt már erősen fogyóban lévő - édesség készletéből. A kincskeresésnek, titkosírás- és térkép fejtésnek óriási sikere volt, Katka csillogó szemekkel olvasott, fejtett, keresett, és amikor elakadt, Kristóf szinte végtelen türelemmel magyarázott, és (végre) nem megoldotta helyette a rejtvényt, de rávezette a megoldásra.
Mintha nem is ugyanaz a két gyerkőc lettek volna, akikre - miután végtelen türelmem fél órányi "de nem is!", "te voltál!", "hagyj békén!", "de akkor is!" harsogó "testvéri szeretet" megnyilvánulása után végesnek bizonyult - előző nap rászóltam, hogy amennyiben nem tudnak szépen beszélni egymással, úgy nem szólhatnak egymáshoz. (Ez amúgy elég jól bevált, én rövid időre "közös ellenség" leszek, de nagyjából 10 perc duzzogás után levélben, rajzban kérnek bocsánatot egymástól és írásban mondják el, hogy nagyon szeretik egymást, és az én státuszom is visszaáll :-)
A remekül sikerült kincskeresés után, Katka lelkesen viszonozta a játékot, ő is térképet rajzolt, útmutatót írt, és a rejtvényekkel teli út végén Kristóf jutalma egy sk Katka rajz lett, amit nagyfiú - igazi úriember lévén - nem csak megcsodált, de fel is rajzszögezett a saját szobájában a falra. :-)

A várva várt nap végre elérkezett, és miután reggeli közben töviről-hegyire megtárgyaltuk, miért is nem engedtük ki Bendzsit (apósom kutyusa) még a kertbe - a) Bendzsi vérkutya és megenné a húsvéti nyulat, b) a nyuszi vérnyúl és megenné Bendzsit, c) közösen felfalnák az összes csokitojást, d) előbbiek tetszés szerinti keverése -, lementünk nyuszi-nyomokat keresni. :-)
Szerencsére a nyuszi színkód alapján dolgozott, így a gyerkőcök tudták, melyik csomag, kié :-) A kincsek kicsomagolása után Katka kijelentette, hogy a húsvéti nyuszi okos (és akárcsak Télapó, ő is mindenről tud), mert tudta, hogy ő az epres csokit nagyon szereti és a karamellás nem ízlett, viszont tesónál pont fordítva van. Hiába na, sok évnyi tapasztalattal rendelkezik a bölcs a húsvéti nyuszi :-)

A kertben meglepetés nyuszi-hozta csomag is lapult :-) Katka egy egész délután dolgozott rajta :-) Hogy nekünk, felnőtteknek is, hozzon valamit a nyuszi és tesónak is egy apró meglepetést, sőt egy apróságot A Családnak is :-)