Egy nappal nyuszi-járás előtt, Katka óránként megkérdezte, mondta, részletesen elmagyarázta, hogy még egy nap és jön a húsvéti nyuszi, akit-amit ő már annyira, de annyira nagyon vár, hogy nagyon :-) Nem az ajándékokat várta, sokkal inkább a keresés, találás izgalmát.
Hogy a várakozás végtelennek tűnő "már csak"-"még" egy napját megrövidítse, Kristóf kincskeresést rendezett neki. Titkosírással készült térképpel, útmutatóval, rejtvényben megadott állomásokkal, az út végén kinccsel, négy szem cukorkával a saját - így, húsvét előtt már erősen fogyóban lévő - édesség készletéből. A kincskeresésnek, titkosírás- és térkép fejtésnek óriási sikere volt, Katka csillogó szemekkel olvasott, fejtett, keresett, és amikor elakadt, Kristóf szinte végtelen türelemmel magyarázott, és (végre) nem megoldotta helyette a rejtvényt, de rávezette a megoldásra.
Mintha nem is ugyanaz a két gyerkőc lettek volna, akikre - miután végtelen türelmem fél órányi "de nem is!", "te voltál!", "hagyj békén!", "de akkor is!" harsogó "testvéri szeretet" megnyilvánulása után végesnek bizonyult - előző nap rászóltam, hogy amennyiben nem tudnak szépen beszélni egymással, úgy nem szólhatnak egymáshoz. (Ez amúgy elég jól bevált, én rövid időre "közös ellenség" leszek, de nagyjából 10 perc duzzogás után levélben, rajzban kérnek bocsánatot egymástól és írásban mondják el, hogy nagyon szeretik egymást, és az én státuszom is visszaáll :-)
A remekül sikerült kincskeresés után, Katka lelkesen viszonozta a játékot, ő is térképet rajzolt, útmutatót írt, és a rejtvényekkel teli út végén Kristóf jutalma egy sk Katka rajz lett, amit nagyfiú - igazi úriember lévén - nem csak megcsodált, de fel is rajzszögezett a saját szobájában a falra. :-)
A várva várt nap végre elérkezett, és miután reggeli közben töviről-hegyire megtárgyaltuk, miért is nem engedtük ki Bendzsit (apósom kutyusa) még a kertbe - a) Bendzsi vérkutya és megenné a húsvéti nyulat, b) a nyuszi vérnyúl és megenné Bendzsit, c) közösen felfalnák az összes csokitojást, d) előbbiek tetszés szerinti keverése -, lementünk nyuszi-nyomokat keresni. :-)
Szerencsére a nyuszi színkód alapján dolgozott, így a gyerkőcök tudták, melyik csomag, kié :-) A kincsek kicsomagolása után Katka kijelentette, hogy a húsvéti nyuszi okos (és akárcsak Télapó, ő is mindenről tud), mert tudta, hogy ő az epres csokit nagyon szereti és a karamellás nem ízlett, viszont tesónál pont fordítva van. Hiába na, sok évnyi tapasztalattal rendelkezik a bölcs a húsvéti nyuszi :-)
A kertben meglepetés nyuszi-hozta csomag is lapult :-) Katka egy egész délután dolgozott rajta :-) Hogy nekünk, felnőtteknek is, hozzon valamit a nyuszi és tesónak is egy apró meglepetést, sőt egy apróságot A Családnak is :-)
Hogy a várakozás végtelennek tűnő "már csak"-"még" egy napját megrövidítse, Kristóf kincskeresést rendezett neki. Titkosírással készült térképpel, útmutatóval, rejtvényben megadott állomásokkal, az út végén kinccsel, négy szem cukorkával a saját - így, húsvét előtt már erősen fogyóban lévő - édesség készletéből. A kincskeresésnek, titkosírás- és térkép fejtésnek óriási sikere volt, Katka csillogó szemekkel olvasott, fejtett, keresett, és amikor elakadt, Kristóf szinte végtelen türelemmel magyarázott, és (végre) nem megoldotta helyette a rejtvényt, de rávezette a megoldásra.
Mintha nem is ugyanaz a két gyerkőc lettek volna, akikre - miután végtelen türelmem fél órányi "de nem is!", "te voltál!", "hagyj békén!", "de akkor is!" harsogó "testvéri szeretet" megnyilvánulása után végesnek bizonyult - előző nap rászóltam, hogy amennyiben nem tudnak szépen beszélni egymással, úgy nem szólhatnak egymáshoz. (Ez amúgy elég jól bevált, én rövid időre "közös ellenség" leszek, de nagyjából 10 perc duzzogás után levélben, rajzban kérnek bocsánatot egymástól és írásban mondják el, hogy nagyon szeretik egymást, és az én státuszom is visszaáll :-)
A remekül sikerült kincskeresés után, Katka lelkesen viszonozta a játékot, ő is térképet rajzolt, útmutatót írt, és a rejtvényekkel teli út végén Kristóf jutalma egy sk Katka rajz lett, amit nagyfiú - igazi úriember lévén - nem csak megcsodált, de fel is rajzszögezett a saját szobájában a falra. :-)
A várva várt nap végre elérkezett, és miután reggeli közben töviről-hegyire megtárgyaltuk, miért is nem engedtük ki Bendzsit (apósom kutyusa) még a kertbe - a) Bendzsi vérkutya és megenné a húsvéti nyulat, b) a nyuszi vérnyúl és megenné Bendzsit, c) közösen felfalnák az összes csokitojást, d) előbbiek tetszés szerinti keverése -, lementünk nyuszi-nyomokat keresni. :-)
Szerencsére a nyuszi színkód alapján dolgozott, így a gyerkőcök tudták, melyik csomag, kié :-) A kincsek kicsomagolása után Katka kijelentette, hogy a húsvéti nyuszi okos (és akárcsak Télapó, ő is mindenről tud), mert tudta, hogy ő az epres csokit nagyon szereti és a karamellás nem ízlett, viszont tesónál pont fordítva van. Hiába na, sok évnyi tapasztalattal rendelkezik a bölcs a húsvéti nyuszi :-)
A kertben meglepetés nyuszi-hozta csomag is lapult :-) Katka egy egész délután dolgozott rajta :-) Hogy nekünk, felnőtteknek is, hozzon valamit a nyuszi és tesónak is egy apró meglepetést, sőt egy apróságot A Családnak is :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése