Oldalak

2019. dec. 8.

Mikulás levele és egyéb dolgok



 Az egész úgy kezdődött, hogy Katka idén is levelet írt Mikulásnak. Nem kért sok mindent, sőt, csak csokit és gumicukrot. És azt, hogy a nagyszakállú írja meg, hogy lett ő Mikulás.



Kristóf is írt - nagyon kedvesen szolidáris és élteti kishúga álmát, ha már az övét a technika tanárnak sikerült otromba módon szétrombolni egy tanév eleji bejelentésével, miszerint "Gyerekek, ébredjetek fel, nincs se Mikulás, se angyalka, se a húsvéti nyúl!" Személy szerint inkább nem fűzök semmilyen megjegyzést tanár úr EI szintjéhez. Tizenéves kamaszként, ráadásul analitikus, matek-logikai gondolkodásúként persze tudta Kristóf, hogy az öt legenda nem valós. De nagyon más, amikor kimondatlanul tudunk valamit, azzal szemben, mikor a valóságot durván a fejünkhöz vágják.
Szóval, Kristóf is írt levelet, szülői unszolásra (abajgatás, fülrágás, noszogatás) angolul, hadd gyakorolja szabad fogalmazásban is a tanultakat.

Mikulás szerencsére volt olyan bölcs és kedves, hogy jövetelét egy nappal eltolta, így hozzánk 7-e reggelre csempészte be a csomagokat, tudva, hogy bár kivételesen munkanap, az indulást és iskolába érkezést lazábban időzíthetjük. És a szépen elrendezett csomagok mellett, Katka egyik cipőjében ott volt a válaszlevél is. Sőt - miután ez volt az első dolog, amit Katka elvett és kibontott -, A Levél.



Természetesen idén is készültünk, Mikulást kedvenc kekszével - Mikulásasszony receptje szerint - és egy bögre tejjel vártuk, a rénszarvasoknak murkot, almát, körtét hagytunk. A két tepsinyi kekszből a jószívű nagyszakállú hagyott is néhány darabot, de a morzsák és az üres csésze árulkodtak arról, hogy itt járt.

 
És a csomagok, köztük kettő Mikulásasszonytól, aki idén is küldött a gyerekeknek saját sütésű mézeskalácsából.











Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése