Nagyon ritkán fordult elő, hogy egy fotó "meglátni, megszeretni, elkészíteni" hatással legyen rám. Ezt az alábbi finomságot Éva blogjában láttam meg és nagyjából tíz másodperc alatt eldöntöttem, ezt meg kell sütnöm. Kétszer is, gyors egymásutánban.
A recepten csak icipicit változtattam - a mérőpoharam csak a 140, 160 ml-t jelzi, a 150 ml-t nem és mivel felfelé tágul, nem könnyű pontosan belőni a nem jelzett mennyiséget. A joghurtot csak első sütéskor mértem ki, egy kis 150 gr-os pohárkányi pont 140 ml. A fekete szezámmaggal szórás elmaradt - itthon elfogyott és kedvenc ázsiai boltunkba nem jutunk el -, helyette lenmagot hintettem néhány török zsemlére; illetve a második adag tésztából néhány "kalácskát" is fontam.
Húsvét vasárnapján és hétfőjén illatos, aranybarna, frissen sütött, puha acma csábított a szépen terített asztalon.
Acma
hozzávalók - 8 db
50 dkg liszt
1 csapott ek cukor
1 tk só
1 cs. szárított élesztő
1 tk sütőpor
1 egész tojás
2 dl langyos tej
140 ml olaj
140 ml joghurt
kenéshez-szóráshoz
1 tojás (lehet csak a sárgája is, ha másra használom a fehérjét)
1 ek tej (tejszín, víz)
lenmag, szezámmag, fekete szezámmag, darálatlan mák
A lisztet dagasztó tálba szitálom, elkeverem a cukorral, sóval, szárított élesztővel, sütőporral. Közepébe mélyedést csinálok, beleütöm a tojást, belekanalazom joghurtot - Tücsire való tekintettel ez és a tej is laktózmentes -, hozzáöntöm a langyoska tejet (inkább konhyapult-sarkán-álldogált hőmérsékletű, mint meleg) és az olajat.
Elindítom a dagasztást, először alacsonyabb fokozaton, majd mikor a nedves és száraz hozzávalókat összedolgozta a gép, magasabb fokozatra kapcsolok. Nagyjából 10-12 perc alatt Jenő megdagasztja a tésztát. Szilikon lapáttal összehúzom a kissé lágy, de jó állagú tésztát, folpackkal letakarom, kelni hagyom. Az első sütésnél kipróbáltam a lerben kelesztést - 20 percre az 50 fokosra melegített sütőbe tettem a letakart tésztát.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom - szép szálasan nyúlik ki a tészta a dagasztó tálból - finoman átdolgozom. Lemérem a teljes tésztát és nyolc egyenlő részre osztom - 131-132 gr egy adag -, az egyes adagokat gombóccá sirítem és folpackkal lazán letakarom. A sütőt 175 fokra kapcsolom (légkeveréses), egy nagy tepsibe sütőpapírt terítek, a kenéshez használt tojást elkeverem egy kanálnyi tejjel.
A nagyjából öt percet pihentetett gombóckákból egyenként hosszú rudakat sodrok - nagyjából 60 cm -, félbehajtom, egyik végét összecsípem, a két szálat maga körül tekergetni kezdem, majd a kettős fonatú szálat karikába hajtom, két végét összefogom (átbújtatom egymáson). Vagy a hosszúra sodort tésztakígyóból hármas, négyes fonással mini kalácskákat készítek. A sütésre váró péksütiket az előkészített tepsibe teszem, tetejüket lekenem a tojással, megszórom ezzel-azzal, majd a teli tepsit a forró lerbe tolom. Sütőtől függően 18-20 perc alatt lesz a megkelt, sodort, formázott tésztából illatos, gyönyörűséges finomság.
A kész acmákat rácsra kapkodom - nagyon forróak -, türelmetlenül várom, hogy ehetőre hűljenek, majd a minden sütésnél szokásos "remélem, mindenkinek ízleni fog" érzéssel az asztalra teszem. Örömmel nyugtázom, hogy nem csak szépek és csábítóak, de finomak is. És igen, mindenkinek ízlik. :-)
Jó étvágyat! :-)
A recepten csak icipicit változtattam - a mérőpoharam csak a 140, 160 ml-t jelzi, a 150 ml-t nem és mivel felfelé tágul, nem könnyű pontosan belőni a nem jelzett mennyiséget. A joghurtot csak első sütéskor mértem ki, egy kis 150 gr-os pohárkányi pont 140 ml. A fekete szezámmaggal szórás elmaradt - itthon elfogyott és kedvenc ázsiai boltunkba nem jutunk el -, helyette lenmagot hintettem néhány török zsemlére; illetve a második adag tésztából néhány "kalácskát" is fontam.
Húsvét vasárnapján és hétfőjén illatos, aranybarna, frissen sütött, puha acma csábított a szépen terített asztalon.
Acma
hozzávalók - 8 db
50 dkg liszt
1 csapott ek cukor
1 tk só
1 cs. szárított élesztő
1 tk sütőpor
1 egész tojás
2 dl langyos tej
140 ml olaj
140 ml joghurt
kenéshez-szóráshoz
1 tojás (lehet csak a sárgája is, ha másra használom a fehérjét)
1 ek tej (tejszín, víz)
lenmag, szezámmag, fekete szezámmag, darálatlan mák
A lisztet dagasztó tálba szitálom, elkeverem a cukorral, sóval, szárított élesztővel, sütőporral. Közepébe mélyedést csinálok, beleütöm a tojást, belekanalazom joghurtot - Tücsire való tekintettel ez és a tej is laktózmentes -, hozzáöntöm a langyoska tejet (inkább konhyapult-sarkán-álldogált hőmérsékletű, mint meleg) és az olajat.
Elindítom a dagasztást, először alacsonyabb fokozaton, majd mikor a nedves és száraz hozzávalókat összedolgozta a gép, magasabb fokozatra kapcsolok. Nagyjából 10-12 perc alatt Jenő megdagasztja a tésztát. Szilikon lapáttal összehúzom a kissé lágy, de jó állagú tésztát, folpackkal letakarom, kelni hagyom. Az első sütésnél kipróbáltam a lerben kelesztést - 20 percre az 50 fokosra melegített sütőbe tettem a letakart tésztát.
A megkelt tésztát lisztezett deszkára borítom - szép szálasan nyúlik ki a tészta a dagasztó tálból - finoman átdolgozom. Lemérem a teljes tésztát és nyolc egyenlő részre osztom - 131-132 gr egy adag -, az egyes adagokat gombóccá sirítem és folpackkal lazán letakarom. A sütőt 175 fokra kapcsolom (légkeveréses), egy nagy tepsibe sütőpapírt terítek, a kenéshez használt tojást elkeverem egy kanálnyi tejjel.
A nagyjából öt percet pihentetett gombóckákból egyenként hosszú rudakat sodrok - nagyjából 60 cm -, félbehajtom, egyik végét összecsípem, a két szálat maga körül tekergetni kezdem, majd a kettős fonatú szálat karikába hajtom, két végét összefogom (átbújtatom egymáson). Vagy a hosszúra sodort tésztakígyóból hármas, négyes fonással mini kalácskákat készítek. A sütésre váró péksütiket az előkészített tepsibe teszem, tetejüket lekenem a tojással, megszórom ezzel-azzal, majd a teli tepsit a forró lerbe tolom. Sütőtől függően 18-20 perc alatt lesz a megkelt, sodort, formázott tésztából illatos, gyönyörűséges finomság.
 |
| Kristóf húsvéti sk szendvicse |
A kész acmákat rácsra kapkodom - nagyon forróak -, türelmetlenül várom, hogy ehetőre hűljenek, majd a minden sütésnél szokásos "remélem, mindenkinek ízleni fog" érzéssel az asztalra teszem. Örömmel nyugtázom, hogy nem csak szépek és csábítóak, de finomak is. És igen, mindenkinek ízlik. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése