"Zserbó" palacsintatorta

Az úgy volt, hogy egyszercsak megszállt a kisördög és arra biztatott, hogy süssek egy halom, de igen nagy halom hígpalacsintát, sugallván, majd csak elfogy lekvárral, nutellával, ezzel-azzal megkenve-szórva, s milyen jó lesz, főleg, ha már túl leszek a sütésen és csak enni kell. 

Már sütés közben elindult ama bizonyos vezérhangya a gondolatfonállal, hogy ha már itt magaslik egy halom, de tényleg nagy halom palacsinta, ezekkel valamit azon túl is kellene kezdeni, hogy megszórva-kenve, tekerve, hajtogatva, egyesével eltüntetjük. S mint Csukás István meséjében a téli tücsök, mikor töpreng, hogy mire is, mire is emlékezteti őt az írógép papírján megjelenő betű, na hát, a bősz palacsintasütés közepette nagyjából úgy töprengtem én is, mihez is, mihez is kezdjek ennyi sok, de valóban rengeteg palacsintával. Szerencsére sikerült elcsípnem a feltűnő gondolatfonalat még mielőtt elillant volna, s így lett 44 db palacsintából és némi ez-meg-azból palacsintatorta. Sőt, zserbó palacsintatorta.

Amíg a rétegeket kentem és egymásra pakoltam, volt bennem némi félsz, hogy ránk marad s Életemjobbikfelével egy hétig enni fogjuk, egyrészt, mert eddig még soha nem készítettem palacsintatortát - hja, általában összesen vagy 36-40 palacsintát sütök, nemhogy csak tortának legyen 44, mint most volt -, másrészt, mert volt benne dió, amit lánykám nem szeret mostanában, és sárgabarack lekvár, amit meg nagyfiam nem eszik - illetve, mint kiderült, de igen, ha nem tudja, hogy eszi.

Három tojást használtam, de a hozzávalókat nem mértem, saccperkábé és szemre kevertem; azt hiszem, utoljára tini koromban mértem a palacsinta hozzávalóit, akkor is inkább kanálra, mint dekára. Édesanyámra sem emlékszem, hogy valaha kimérte volna pontosan, mennyi lisztet, vizet, tejet, olajat használ, Kismama és Mami is szemre keverték a tésztát, "látod azt, mennyi kell, amennyit felvesz, hogy jó legyen".

Zserbó palacsintatorta

hozzávalók - sok-sok hígpalacsintához
3 tojás
liszt
buborékos ásványvíz
tej
olaj
pár ek cukor
picurka rum aroma
csipetkényi só

hozzávalók - töltelékhez, tetejére
8-10 ek házi sárgabarack lekvár
nagyjából férfimaréknyi dió, darálva vagy mandula
kb 1 dl tejszín
20 dkg ét- és tejcsokoládé vegyesen

6-7 dkg csokoládé (szintén ét- és tejcsokit használtam) + kb 4 ek tejszín
2 dkg fehér csokoládé + kb 1 ek tejszín

A palacsintatésztához átszitálom a lisztet, beleszórom a cukrot, picike sót, beleütöm a három tojást, elkezdem simára keverni. Felváltva adagolom a tejet, buborékos ásványvizet és olajat, addig, amíg a kívánt sűrűséget elérem. Lényeg, hogy simára keverjem a tésztát.

Két egyforma méretű palacsintasütőt felhevítek, éppenhogy megmutatok nekik egy pici olajat, majd megsütöm a hígpalacsintákat. Az, hogy a palacsintasütőt kell-e olajozni minden palacsinta - vagy minden második, harmadik - után nagyban függ attól, hogy milyen a palacsintasütő maga. Az enyéim olyanok, hogy minden harmadik palacsinta után picurka olajjal át kell kennem, hogy ne ragadjon oda.
A kisült palacsintákat tányérra halmozom és lazán letakarom, hogy ne száradjanak ki, mire végzek.

A töltelékhez megdarálom a diót (vagy mandulát).
Felmelegítem a sárgabarack lekvárt és szitán áttöröm, majd összekeverem a darált dióval. Lekvár állagától függően, ha túl híg lenne (folyós, nem csak kenhető), egy kis dióval "sűrítem".
A tejszínt felforrosítom, a feldarabolt csokira öntöm, kicsit állni hagyom, majd szilikon spatulával (műanyag kanállal) simára keverem.

Elkezdem összeállítani a zserbó palacsintatortát.
Tálaló tányérra teszek egy palacsintát, megkenem a lekváros-dióval, rá egy másik palacsinta, megkenem az olvasztott, tejszínes csokival, újabb palacsinta, ismét lekváros-dió, ismét palacsinta, csokoládé, és így tovább, amíg a palacsinta és a töltelék tart.
A legfelső palacsintát csokival vonom be, majd egy kevés, szintén tejszínben megolvasztott fehér csokoládéval és egy fogpiszkáló segítségével megdíszítem.

Annyi időre, hogy a tetején a csoki megkössön vagy tálalásig hűtőbe teszem.

Voilá! Kész a zserbó palacsintatorta.
Színes habcsókokkal és csokoládé kanalakkal díszítve tálalom, mivel ez most egy névnapi palacsintatorta volt. 😊

Jó étvágyat ! 😋

Hargitai palacsinta

A klasszikus "mi lesz az ebéd?" kérdésre elég sokszor "valami finom" a válaszom, főleg olyankor, amikor még én sem tudom pontosan, hogy mi is készül, ezért egyelőre a "nevenincs" kategóriába tartozik.
Nos, ez az étel is ilyen. Volt. Amikor egy medvehagyma vadászat után először készítettem. Miután elmondtam, mi minden van benne, kiscsaládom a "hol van egyszerre medve és hagyma és csirke?", "hol tapossa le a maci a hagymát, miközben benéz a csirkékhez" fejtörők gyors megválaszolásával -  "a Hargitán!" - el is keresztelte az ebédet. Így lett ez a finomság "Hargitai palacsinta" 😉

A Hargitai palacsinta két részből áll, egyik a medvehagymás palacsinta, másik a karalábés-csirkehúsos-mascarpones-kapros ragu. A harmadik rész, a medvehagymás tejföl, csak ráadás. 😊

A palacsinta is, a ragu is finom csak úgy, önmagában is, sőt a medvehagymás tejföl is ebbe a kategóriába tartozik. Ez a három dolog együtt pedig fenomenálisan jó, egymással harmonizáló, igazi tavaszi, üde ízek.
Bár a leírás viszonylag hosszú, az elkészítés nem bonyolult és jól koordinálva nem időigényes. Az ötlettől az asztalra kerülésig nagyjából 45 perc telt el. Pedig, amikor nekikezdtem, még nem is tudtam biztosan, mit készítek. 😀

A Hargitai palacsinta egy hosszúra nyúlt medvehagyma vadászat utáni fáradtság és vajh-mit-együnk-másodiknak fejtörő eredménye - egy könnyű, görög lencselevest ugyan megfőztem reggel, számítván arra, hogy éhesek leszünk kirándulás után, de valami kiadósabb étek is kellett volna.

Úgy alakult, már hét közben mondtam Életemjobbikfelének, hogy tudom, nagyon szeretne ő is sétálni, kirándulni hétvégén. 😊 És ha már úgyis útnak indulunk, irányuljunk arrafelé, ahol medvehagymát is szedhetünk egyúttal.
Nos, adott szombaton GPS és Vazze és egyéb útinformációk csak félig-meddig voltak a barátaink, ugyanis fél órás hegymászás után, a kritikus kereszteződésnél valahova a nagy semmibe mutatva saccperkábéhasraütésre jelölték az előzőleg megadott helyet; annyira a semmibe mutatva, hogy még csapás sem volt, csak érintetlen hegy és erdő. Sebaj, nem olyan fából faragtak, hogy félúton feladjuk - valójában fogalmunk sem volt, hogy az egész úthoz képest vagyunk-e már/még a felénél. További fél óra hegymászás, erdőjárás után elénk tárult egy "végeláthatatlan" medvehagyma mező, és lévén más túrázókat nem láttunk, a helyet gyorsan elkereszteltük A Mi medvehagyma lelőhelyünknek. Utólag megnéztük, oda-vissza 10 km-es túra volt, benne 310 m-es szintkülönbséggel. Megérte! Azért is, mert jó idő volt és szép helyen, erdőben jártunk, azért is, mert - mint utólag itthon lemértem - kicsivel több, mint három kg illatos, zamatos, hars zöld medvehagymát gyűjtöttünk. 👍😊

Hargitai palacsinta

hozzávalók - palacsinta

tojás-liszt-buborékos ásványvíz-tej-olaj-só-frissen őrölt bors
20-25 levél medvehagyma
csipetnyi kurkuma - ez inkább a színe miatt, elhagyható

hozzávalók - ragu

kb 5 dkg vaj
1 nagyobb fej hagyma
1 nagyobb vagy 2 kisebb fej karalábé
6-8 üde zöld karalábélevél
fél szál murok*
ujjnyi kápia paprika** (vagy kaliforniai)
1 egész csirkemell
250 gr mascarpone
1 tojássárga
löttyintésnyi tejszín (habtejszín, nem főző!), nagyjából fél dl-t használtam
só, frissen őrölt bors, egy kötés friss kapor

A medvehagymás palacsintához a hozzávalókból - kivéve a medvehagymát - az édes hígpalacsintához használt tésztánál kicsit sűrűbb tésztát keverek. Palacsintánál nem szoktam mérni a hozzávalókat, szemre keverem a tésztát. Most három tojást ütöttem fel, ehhez nagyjából 70 dkg lisztet tettem, egy kávéskanál sót, sok frissen őrölt borst. Tejből - Tücsi miatt laktózmentes -  egy bő dl-nyit, olajból talán kicsivel többet, mint a tej felét. A többi folyadék buborékos ásványvíz volt, amit kisebb adagokban öntöttem a palacsintatésztához, amíg a kívánt állagot elértem.
A medvehagyma leveleket hideg víz alatt leöblítem, konyharuhával leszárítgatom, laskára, majd apróra vágom és végül belekeverem a palacsintamasszába.
Mivel szeretném, hogy a medvehagymás palacsinta és a ragu nagyjából egyszerre legyen kész, a palacsintatésztás edényt letakarom, félreteszem, amíg a ragut előkészítem.

Nekilátok összeállítani a karalábés-kapros-csirkehúsos ragut.
Egy mélyebb serpenyőt felmelegítek, beleteszem a vajat.
A megpucolt hagymát apróra vágom és a forró vajra szórom, fűszerezem: só, frissen őrölt bors. Félig üvegesítem, majd apránként egy-egy kis vizet öntök alá, hogy ne csak puhuljon, de szószosodjon is.
A megpucolt murkot és egy kápia paprikából ujjnyi darabot egészen apróra vágok (előbb julienre, majd a vékony csíkokat apró kockára), az üvegesedő, puhuló hagymára szórom.
A karalábé fejeket megpucolom, apróra - de valóban apróra - vágom, a hagymához keverem.
A csirkemellet egészen finomra aprítom - a gyerekek szerint trancsírozom, és feszültség levezetésnek sem utolsó a csirkemell ilyen módon való szétcincálása 😀 -, majd a hagymás-karalábés keverékhez adom. Alaposan összeforgatom. Egy-egy kis víz hozzáadásával készre párolom, szószósítom. Annyi vizet használok, hogy a ragu ne ússzon benne, de legyen alatta bőven szaft (ne lepje el a lé, kb a kétharmadáig érjen). Közben leöblítem a hars zöld, üde karalábé leveleket és az illatos, friss kaprot, mindet apróra vágom és a készülő raguhoz szórom.

Amíg a trancsírozott csirke puhul, két palacsintasütőt felmelegítek, picurka olajjal átkenem, majd elkezdem megsütni a medvehagymás palacsintákat.

A csirke készre pirult-párolódott. Jöhet az utolsó lépés a raguhoz. Egy doboz mascarpone-t - Lidl, laktózmentes, akárcsak a tejszín - simára keverek egy tojássárgával és némi tejszínnel, a ragu levéből is teszek hozzá keveset, majd az egész keveréket a karalábés-kapros csirkehúsra öntöm, elkeverem, egyet rottyantok rajta. Megkóstolom a sűrű, illatos-zamatos ragut, kíván-e még kaprot, sót, borst, de nem kell utánafűszerezni, így tökéletes, ahogy van. A raguval illatozó serpenyőt lefedem, félreteszem, amíg az utolsó palacsinták is megsülnek.

A medvehagymás tejföl az utolsó lépés. Egy dobozka tejfölt használok hozzá és "ízlés szerint" medvehagymát, most nagyjából 12 levélnyit, némi sót, frissen őrölt borst és egy kevés fokhagyma őrleményt - az apróra vágott medvehagymát és a többi hozzávalót elkeverem a tejfölben.

Tálaláshoz néhány medvehagymás palacsintát megtöltök a karalábés-kapros-csirkehúsos raguval, ezekből párat megdíszítek a medvehagymás tejföllel, másokra egy kanálkányi ragut teszek, csak azért, hogy ne legyen "üres" a palacsinta. A ragu többi részét és a palacsintákat külön teszem az asztalra, ki-ki kedve szerint tölti, tekeri.

Jó étvágyat !

* murok - sárgarépa
** kápia paprika - én ezen a névem ismerem azt a hosszú, keskeny, hegyes, piros színű, kissé édeskés, jellegzetes ízű paprikát, amit itt a boltokban "hegyes piros paprika" vagy csak "piros paprika" néven árulnak

Kinyomós / darálós keksz

Mióta a sütőm mindenféle hibbant okra hivatkozva sztrájkba lépett és teljesítményének csupán egy részét hajlandó munkára fogni, azaz jobb napokon is mindössze 165 C fokot produkál az elvárható, akár 230 C fok helyett, nos azóta kénytelen-kelletlen szelektíven kell sütnöm, előre megfontolva, hogy az elkészítendő finomság valódi elkészültéhez elegendő lesz-e a raplis sütő által nyújtott teljesítmény. 😏

A kinyomós-darálós keksz szerencsére megüti ezt a mércét, megsütéséhez, ha nem is ideális, de elég a 165 C fokra felforrósított sütő. Ráadásul finom, szeretjük, viszonylag hamar kész és elég jól variálható. Jól záródó fém sütisdobozban sokáig eltarható. Lenne. Ha maradna belőle sokáig. Bár, lévén minden relatív, lehetséges, hogy a kinyomós keksz viszonylatában a három nap már "sokáig"-nak számít.

Darálóm nincs, csak keksz kinyomóm, így ezt használom, de ugyanez a recept tökéletes keksz-előlappal ellátott darálóhoz is. Apropó, keksz kinyomó. Én már a harmadik készletet használom, úgy tűnik, eleve rövidre szabják ezen konyhai eszközök élettartamát, ámbár az is lehet, én kezelem őket rosszul, hogy egyik sem bírta három évnél tovább, évenként 22-25 sütéssel számolva. Azért ez a mennyiség, szerintem, még bőven belefér a 'háztartási célokra' használásba. Szerintem, de sajnos nem a keksz kinyomó szettek szerint. "Természetesen" egyik készlet sem kompatibilis a másikkal, de a "valamikor valamire még jó lesz" gondolat mentén most három keksz kinyomós doboz sorakozik a "sütizős" szekrényben, ebből két dobozban "túlélő" alkatrészek vannak, a harmadikban egy 80%-ig még ép és működőképes szett. 

Szóval, kinyomós keksz. Alapból vaníliás, a kakaós "nem annyira ízlik" a gyerekeknek, így a vaníliás mellett mákos, citrusos, enyhén csokis és mandulás (diós) készül még. M&M-re hajazó, színes, cukorbevonatos csokidrazséval díszítve, vagy nem, ha a drazsénak hirtelen-ki-tudja-hogyan lába kél, de keksztészta még maradt.

A keksztészta, kinyomó és tepsi viszonylatában fontos, hogy a tepsi ne csak száraz, de teljesen zsírtalan is legyen, így a keksz sütést azzal szoktam kezdeni, hogy a tiszta tepsiket biztos, ami biztos alapon elmosom, szárazra törölgetem. A sütőt 170 fokra állítom, bár tudom, hogy 165 C foknál igáslovakkal vontatva sem fog többet produkálni. A konyhapulton felszabadítok egy akkora helyet, hogy a tepsit teljesen vízszintesen tudjam elhelyezni. A teljesen vízszint hamvába holt ötlet - de azért újra és újra megpróbálom, hátha -, ugyanis a két gáztepsi az évek alatti használat során enyhén elferdült, ha asztal lenne, három helyen kellene alátámasztani, hogy ne billegjen. A teljesen vízszint azért fontos, mert a kinyomóból a kekszmassza akkor fog szépen megtapadni a kikenetlen, sütőpapírtalan, csupasz tepsiben, ha a függőlegesen tartott kinyomó csövet a víszintben álló tepsire szorítva nyomom ki az illatos keksztésztát. Ha a tepsi billeg, ha nem függőleges a kinyomó csöve, a tészta nem marad ott, ahol én szeretném látni, a tepsiben.

Az egész azért ennyire nem bonyolult, több ideig tartott leírni a fentieket, mint kinyomós kekszet készíteni. 😉

Kinyomós keksz

hozzávalók

25 dkg vaj
25 dkg cukor
50 dkg liszt
2 egész tojás
csipet só
1 mk sütőpor
2 ek tejszín (habtejszín, nem főző!)

Tücsire való tekintettel, a vaj és a tejszín laktózmentes. Ezeket a Lidl-ben szoktam venni, ott mindig van laktózmentes tejszín.

vaníliáshoz: 2 ek vanília kivonat vagy egy vanília ród kikapart magjai
citrusoshoz: a cukorból 5-6 ek-nyit citrusos cukorra cserélek, vagy két citrom héját reszelem a tésztába
mákoshoz: 3-4 ek darált mákot teszek a tésztához + 2 kk tejszínt
manduláshoz: 3-4 ek darált mandulát teszek a tésztához + 1 kk tejszínt + 1 kk rum aromát
enyhén csokishoz: néhány csík étcsokit reszelek a tésztához

A puha vajat habosra keverem a cukorral. A tojásokat egyenként a masszához dolgozom. Belekanalazom a lisztet, sót, pici sütőport és tejszínt majd az egészet alaposan összedolgozom.
A tésztát a keksz kinyomóba töltöm, kiválasztom a kinyomó lapot attól függően, hogy milyen formát szeretnék, majd a kinyomóból a zsírtalan, száraz tepsibe nyomom a masszát. Fontos, hogy a kinyomót teljesen függőlegesen tartva, a kinyomó fejét a tepsihez szorítva nyomjam a tésztát, különben a kinyomott massza nem fog a tepsihez ragadni. A kekszeket egymástól fél cm távolságra nyomom a tepsibe, így lesz helyük kicsit nőni sütés közben anélkül, hogy összeérnének.
Ha díszíteni akarom, akkor egy-egy színes csokidrazsét teszek a kekszekre.
A tepsit a forró - 165 fok, légkeveréses - sütőbe tolom és a kekszeket 8-10 perc alatt készre sütöm. Illetve én, a sütőm raplis hangulatára tekintettel, félidőben megfordítom a tepsit.

A kész kekszeket nagyjából egy percig a tepsiben hagyom, majd egyenként kikapkodom - vigyázat, még forrók! Ha a kekszek nagyon ragaszkodnának a tepsihez, éles, vékony pengéjű késsel segítek nekik elválni a forró fémtől.

A kész kekszeket, kihűlés után, fémdobozba sorakoztatom. Sokáig eláll - nálunk a sokáig = 3 nap -, bármikor előkapható, finom ropogtatni való.

Jó étvágyat ! 😊