Hargitai palacsinta

A klasszikus "mi lesz az ebéd?" kérdésre elég sokszor "valami finom" a válaszom, főleg olyankor, amikor még én sem tudom pontosan, hogy mi is készül, ezért egyelőre a "nevenincs" kategóriába tartozik.
Nos, ez az étel is ilyen. Volt. Amikor egy medvehagyma vadászat után először készítettem. Miután elmondtam, mi minden van benne, kiscsaládom a "hol van egyszerre medve és hagyma és csirke?", "hol tapossa le a maci a hagymát, miközben benéz a csirkékhez" fejtörők gyors megválaszolásával -  "a Hargitán!" - el is keresztelte az ebédet. Így lett ez a finomság "Hargitai palacsinta" 😉

A Hargitai palacsinta két részből áll, egyik a medvehagymás palacsinta, másik a karalábés-csirkehúsos-mascarpones-kapros ragu. A harmadik rész, a medvehagymás tejföl, csak ráadás. 😊

A palacsinta is, a ragu is finom csak úgy, önmagában is, sőt a medvehagymás tejföl is ebbe a kategóriába tartozik. Ez a három dolog együtt pedig fenomenálisan jó, egymással harmonizáló, igazi tavaszi, üde ízek.
Bár a leírás viszonylag hosszú, az elkészítés nem bonyolult és jól koordinálva nem időigényes. Az ötlettől az asztalra kerülésig nagyjából 45 perc telt el. Pedig, amikor nekikezdtem, még nem is tudtam biztosan, mit készítek. 😀

A Hargitai palacsinta egy hosszúra nyúlt medvehagyma vadászat utáni fáradtság és vajh-mit-együnk-másodiknak fejtörő eredménye - egy könnyű, görög lencselevest ugyan megfőztem reggel, számítván arra, hogy éhesek leszünk kirándulás után, de valami kiadósabb étek is kellett volna.

Úgy alakult, már hét közben mondtam Életemjobbikfelének, hogy tudom, nagyon szeretne ő is sétálni, kirándulni hétvégén. 😊 És ha már úgyis útnak indulunk, irányuljunk arrafelé, ahol medvehagymát is szedhetünk egyúttal.
Nos, adott szombaton GPS és Vazze és egyéb útinformációk csak félig-meddig voltak a barátaink, ugyanis fél órás hegymászás után, a kritikus kereszteződésnél valahova a nagy semmibe mutatva saccperkábéhasraütésre jelölték az előzőleg megadott helyet; annyira a semmibe mutatva, hogy még csapás sem volt, csak érintetlen hegy és erdő. Sebaj, nem olyan fából faragtak, hogy félúton feladjuk - valójában fogalmunk sem volt, hogy az egész úthoz képest vagyunk-e már/még a felénél. További fél óra hegymászás, erdőjárás után elénk tárult egy "végeláthatatlan" medvehagyma mező, és lévén más túrázókat nem láttunk, a helyet gyorsan elkereszteltük A Mi medvehagyma lelőhelyünknek. Utólag megnéztük, oda-vissza 10 km-es túra volt, benne 310 m-es szintkülönbséggel. Megérte! Azért is, mert jó idő volt és szép helyen, erdőben jártunk, azért is, mert - mint utólag itthon lemértem - kicsivel több, mint három kg illatos, zamatos, hars zöld medvehagymát gyűjtöttünk. 👍😊

Hargitai palacsinta

hozzávalók - palacsinta

tojás-liszt-buborékos ásványvíz-tej-olaj-só-frissen őrölt bors
20-25 levél medvehagyma
csipetnyi kurkuma - ez inkább a színe miatt, elhagyható

hozzávalók - ragu

kb 5 dkg vaj
1 nagyobb fej hagyma
1 nagyobb vagy 2 kisebb fej karalábé
6-8 üde zöld karalábélevél
fél szál murok*
ujjnyi kápia paprika** (vagy kaliforniai)
1 egész csirkemell
250 gr mascarpone
1 tojássárga
löttyintésnyi tejszín (habtejszín, nem főző!), nagyjából fél dl-t használtam
só, frissen őrölt bors, egy kötés friss kapor

A medvehagymás palacsintához a hozzávalókból - kivéve a medvehagymát - az édes hígpalacsintához használt tésztánál kicsit sűrűbb tésztát keverek. Palacsintánál nem szoktam mérni a hozzávalókat, szemre keverem a tésztát. Most három tojást ütöttem fel, ehhez nagyjából 70 dkg lisztet tettem, egy kávéskanál sót, sok frissen őrölt borst. Tejből - Tücsi miatt laktózmentes -  egy bő dl-nyit, olajból talán kicsivel többet, mint a tej felét. A többi folyadék buborékos ásványvíz volt, amit kisebb adagokban öntöttem a palacsintatésztához, amíg a kívánt állagot elértem.
A medvehagyma leveleket hideg víz alatt leöblítem, konyharuhával leszárítgatom, laskára, majd apróra vágom és végül belekeverem a palacsintamasszába.
Mivel szeretném, hogy a medvehagymás palacsinta és a ragu nagyjából egyszerre legyen kész, a palacsintatésztás edényt letakarom, félreteszem, amíg a ragut előkészítem.

Nekilátok összeállítani a karalábés-kapros-csirkehúsos ragut.
Egy mélyebb serpenyőt felmelegítek, beleteszem a vajat.
A megpucolt hagymát apróra vágom és a forró vajra szórom, fűszerezem: só, frissen őrölt bors. Félig üvegesítem, majd apránként egy-egy kis vizet öntök alá, hogy ne csak puhuljon, de szószosodjon is.
A megpucolt murkot és egy kápia paprikából ujjnyi darabot egészen apróra vágok (előbb julienre, majd a vékony csíkokat apró kockára), az üvegesedő, puhuló hagymára szórom.
A karalábé fejeket megpucolom, apróra - de valóban apróra - vágom, a hagymához keverem.
A csirkemellet egészen finomra aprítom - a gyerekek szerint trancsírozom, és feszültség levezetésnek sem utolsó a csirkemell ilyen módon való szétcincálása 😀 -, majd a hagymás-karalábés keverékhez adom. Alaposan összeforgatom. Egy-egy kis víz hozzáadásával készre párolom, szószósítom. Annyi vizet használok, hogy a ragu ne ússzon benne, de legyen alatta bőven szaft (ne lepje el a lé, kb a kétharmadáig érjen). Közben leöblítem a hars zöld, üde karalábé leveleket és az illatos, friss kaprot, mindet apróra vágom és a készülő raguhoz szórom.

Amíg a trancsírozott csirke puhul, két palacsintasütőt felmelegítek, picurka olajjal átkenem, majd elkezdem megsütni a medvehagymás palacsintákat.

A csirke készre pirult-párolódott. Jöhet az utolsó lépés a raguhoz. Egy doboz mascarpone-t - Lidl, laktózmentes, akárcsak a tejszín - simára keverek egy tojássárgával és némi tejszínnel, a ragu levéből is teszek hozzá keveset, majd az egész keveréket a karalábés-kapros csirkehúsra öntöm, elkeverem, egyet rottyantok rajta. Megkóstolom a sűrű, illatos-zamatos ragut, kíván-e még kaprot, sót, borst, de nem kell utánafűszerezni, így tökéletes, ahogy van. A raguval illatozó serpenyőt lefedem, félreteszem, amíg az utolsó palacsinták is megsülnek.

A medvehagymás tejföl az utolsó lépés. Egy dobozka tejfölt használok hozzá és "ízlés szerint" medvehagymát, most nagyjából 12 levélnyit, némi sót, frissen őrölt borst és egy kevés fokhagyma őrleményt - az apróra vágott medvehagymát és a többi hozzávalót elkeverem a tejfölben.

Tálaláshoz néhány medvehagymás palacsintát megtöltök a karalábés-kapros-csirkehúsos raguval, ezekből párat megdíszítek a medvehagymás tejföllel, másokra egy kanálkányi ragut teszek, csak azért, hogy ne legyen "üres" a palacsinta. A ragu többi részét és a palacsintákat külön teszem az asztalra, ki-ki kedve szerint tölti, tekeri.

Jó étvágyat !

* murok - sárgarépa
** kápia paprika - én ezen a névem ismerem azt a hosszú, keskeny, hegyes, piros színű, kissé édeskés, jellegzetes ízű paprikát, amit itt a boltokban "hegyes piros paprika" vagy csak "piros paprika" néven árulnak