Kinyomós / darálós keksz

Mióta a sütőm mindenféle hibbant okra hivatkozva sztrájkba lépett és teljesítményének csupán egy részét hajlandó munkára fogni, azaz jobb napokon is mindössze 165 C fokot produkál az elvárható, akár 230 C fok helyett, nos azóta kénytelen-kelletlen szelektíven kell sütnöm, előre megfontolva, hogy az elkészítendő finomság valódi elkészültéhez elegendő lesz-e a raplis sütő által nyújtott teljesítmény. 😏

A kinyomós-darálós keksz szerencsére megüti ezt a mércét, megsütéséhez, ha nem is ideális, de elég a 165 C fokra felforrósított sütő. Ráadásul finom, szeretjük, viszonylag hamar kész és elég jól variálható. Jól záródó fém sütisdobozban sokáig eltarható. Lenne. Ha maradna belőle sokáig. Bár, lévén minden relatív, lehetséges, hogy a kinyomós keksz viszonylatában a három nap már "sokáig"-nak számít.

Darálóm nincs, csak keksz kinyomóm, így ezt használom, de ugyanez a recept tökéletes keksz-előlappal ellátott darálóhoz is. Apropó, keksz kinyomó. Én már a harmadik készletet használom, úgy tűnik, eleve rövidre szabják ezen konyhai eszközök élettartamát, ámbár az is lehet, én kezelem őket rosszul, hogy egyik sem bírta három évnél tovább, évenként 22-25 sütéssel számolva. Azért ez a mennyiség, szerintem, még bőven belefér a 'háztartási célokra' használásba. Szerintem, de sajnos nem a keksz kinyomó szettek szerint. "Természetesen" egyik készlet sem kompatibilis a másikkal, de a "valamikor valamire még jó lesz" gondolat mentén most három keksz kinyomós doboz sorakozik a "sütizős" szekrényben, ebből két dobozban "túlélő" alkatrészek vannak, a harmadikban egy 80%-ig még ép és működőképes szett. 

Szóval, kinyomós keksz. Alapból vaníliás, a kakaós "nem annyira ízlik" a gyerekeknek, így a vaníliás mellett mákos, citrusos, enyhén csokis és mandulás (diós) készül még. M&M-re hajazó, színes, cukorbevonatos csokidrazséval díszítve, vagy nem, ha a drazsénak hirtelen-ki-tudja-hogyan lába kél, de keksztészta még maradt.

A keksztészta, kinyomó és tepsi viszonylatában fontos, hogy a tepsi ne csak száraz, de teljesen zsírtalan is legyen, így a keksz sütést azzal szoktam kezdeni, hogy a tiszta tepsiket biztos, ami biztos alapon elmosom, szárazra törölgetem. A sütőt 170 fokra állítom, bár tudom, hogy 165 C foknál igáslovakkal vontatva sem fog többet produkálni. A konyhapulton felszabadítok egy akkora helyet, hogy a tepsit teljesen vízszintesen tudjam elhelyezni. A teljesen vízszint hamvába holt ötlet - de azért újra és újra megpróbálom, hátha -, ugyanis a két gáztepsi az évek alatti használat során enyhén elferdült, ha asztal lenne, három helyen kellene alátámasztani, hogy ne billegjen. A teljesen vízszint azért fontos, mert a kinyomóból a kekszmassza akkor fog szépen megtapadni a kikenetlen, sütőpapírtalan, csupasz tepsiben, ha a függőlegesen tartott kinyomó csövet a víszintben álló tepsire szorítva nyomom ki az illatos keksztésztát. Ha a tepsi billeg, ha nem függőleges a kinyomó csöve, a tészta nem marad ott, ahol én szeretném látni, a tepsiben.

Az egész azért ennyire nem bonyolult, több ideig tartott leírni a fentieket, mint kinyomós kekszet készíteni. 😉

Kinyomós keksz

hozzávalók

25 dkg vaj
25 dkg cukor
50 dkg liszt
2 egész tojás
csipet só
1 mk sütőpor
2 ek tejszín (habtejszín, nem főző!)

Tücsire való tekintettel, a vaj és a tejszín laktózmentes. Ezeket a Lidl-ben szoktam venni, ott mindig van laktózmentes tejszín.

vaníliáshoz: 2 ek vanília kivonat vagy egy vanília ród kikapart magjai
citrusoshoz: a cukorból 5-6 ek-nyit citrusos cukorra cserélek, vagy két citrom héját reszelem a tésztába
mákoshoz: 3-4 ek darált mákot teszek a tésztához + 2 kk tejszínt
manduláshoz: 3-4 ek darált mandulát teszek a tésztához + 1 kk tejszínt + 1 kk rum aromát
enyhén csokishoz: néhány csík étcsokit reszelek a tésztához

A puha vajat habosra keverem a cukorral. A tojásokat egyenként a masszához dolgozom. Belekanalazom a lisztet, sót, pici sütőport és tejszínt majd az egészet alaposan összedolgozom.
A tésztát a keksz kinyomóba töltöm, kiválasztom a kinyomó lapot attól függően, hogy milyen formát szeretnék, majd a kinyomóból a zsírtalan, száraz tepsibe nyomom a masszát. Fontos, hogy a kinyomót teljesen függőlegesen tartva, a kinyomó fejét a tepsihez szorítva nyomjam a tésztát, különben a kinyomott massza nem fog a tepsihez ragadni. A kekszeket egymástól fél cm távolságra nyomom a tepsibe, így lesz helyük kicsit nőni sütés közben anélkül, hogy összeérnének.
Ha díszíteni akarom, akkor egy-egy színes csokidrazsét teszek a kekszekre.
A tepsit a forró - 165 fok, légkeveréses - sütőbe tolom és a kekszeket 8-10 perc alatt készre sütöm. Illetve én, a sütőm raplis hangulatára tekintettel, félidőben megfordítom a tepsit.

A kész kekszeket nagyjából egy percig a tepsiben hagyom, majd egyenként kikapkodom - vigyázat, még forrók! Ha a kekszek nagyon ragaszkodnának a tepsihez, éles, vékony pengéjű késsel segítek nekik elválni a forró fémtől.

A kész kekszeket, kihűlés után, fémdobozba sorakoztatom. Sokáig eláll - nálunk a sokáig = 3 nap -, bármikor előkapható, finom ropogtatni való.

Jó étvágyat ! 😊